BKV-figyelő

Vizsgálatot indított a Budapesti Közlekedési Központ, miután az esti órákban már nem lehet jegyet venni a metróban sem a pénztáraknál, sem a forgalmi ügyeleteken, -írja az Index.

Mint arról a BKV-figyelő már többször beszámolt, az esti órákban szinte lehetetlen jegyhez és bérlethez jutni a külső kerületekben, és már a belvárosban is, ugyanis a BKV a metrókban nemrég megszüntette azt a lehetőséget, hogy késő este vagy hétvégén a forgalmi ügyeletestől is lehet jegyet venni.

A vizsgálat az Index megkeresésére indult. A Budapesti Közlekedési Központnak (BKK) pénteken küldték el kérdéseiket. Hétfői válaszuk szerint az ügyben vizsgálatot indítottak, amelynek eredményéről csak ennek lezárása után adhatnak tájékoztatást.

Jegyautomaták mindenhol vannak, de ezek gyakran nem működnek. A mozgólépcsők tetején viszont a késő esti órákig is ott vannak az ellenőrök, így aki korábban nem vett jegyet, nem tud utazni.

A lap a BKK-tól azt kérdezte, mit tehet az az utas, aki nem váltotta meg előre menetjegyét, miért nem javítják ki az elromlott jegyautomatákat és általában miért tesz úgy a BKV, mintha szívességet tenne azzal, hogy szállítja az utasokat, ahelyett, hogy minél több jegy eladására törekedne.

Olvasónk, Dániel amiatt fordult hozzánk, mert állítása szerint őt, és több utastársát 2012. március 10-én 03:17-kor otthagyta az éjszakai busz a rákoskeresztúri Szent Kereszt téri buszmegállóban. Mint írja, amit az éjszakai közlekedés címszó alatt a BKV művel és műveltet velünk, messze kimeríti az elégtelenség húsba nyilalló fogalmát.

Kedves BKV-figyelő!

Bár a következő kis csasztuska ismerőssége több tapasztalt kommentelőnek szemet szúrhat jelentős mennyiségű hasonló korábbi esetre visszarévedve, mégis a torkán kellett megragadjam a tollat, mert amit az éjszakai közlekedés címszó alatt a BKV művel és műveltet velünk, messze kimeríti az elégtelenség húsba nyilalló fogalmát.

Jelesül: 2012. március 10-én 03:17 perckor épp a Rákoskeresztúr tartományában félszegen megbúvó Szent Kereszt téri buszmegállóban tapicskoltam az el-elszórt csikkek között, ahogy a cukrász ujjai díszítés közben a kókuszreszelékkel teleszórt tojáslikőrös csokoládétortán, amikor Rákoskeresztúr vkp. felől két tompított lámpa és két pozíciójelző fénye ragyogta be jómagam, és még négy másik várakozó, leendő utas- és sorstársam fagyos, nehézkesen bevégződő teliholdas hajnalát.

Nem volt érdemes vitát nyitni, teljes bizonyossággal állapíthattuk meg, hogy a 998-as éjszakai járatra beosztott autóbusz, menetidőt pontosan tartva közeledik felénk. Ekkor történt a fordulat. No, senki se fordult meg, pont hogy ellenkezőleg: érdekes jelenésre lettem figyelmes. Na persze se Mária, sem édes kisfia, ebből kifolylag sem Cserháti Zsuzsa nem villant fel színem előtt, bár kétségtelenül felidéződtek magamban bibliai és egyéb alakok, persze negatív jelzőkkel illetve, ugyanis az autóbusz vezetője nem kezelte Szent Kereszt tér megállóját. Lassítás nélkül gördült tova a kiinduló állomáson felszállt, láthatólag többségében civil ruhát viselő, maroknyi utassal.

A megállóban tartózkodók egy emberként adtak hangot paprikás véleményüknek egymásnak, és a mögöttük húzódó monumentális plébánia hallgatag főhajójának. Ám egyik sem nem hozott megoldást. Mivel a következő járat fél órával később indul, nekem pedig pont fél óra hazagyalogolni, nem volt kérdés, hogy a friss levegőt válasszam-e a BKV mocskával szemben.

Következtetés: mivel valószínűleg nem káprázott a szemem, tudatmódosítót sem fogyasztottam előtte - munkából jöttem -, így ki merem jelenteni, hogy ez volt a menetrendben meghirdetett járat. Utasok utaztak rajta, nem volt zsúfolt, a megállóban pedig nem egyedül álltam felszállási szándékra utaló magatartással, és egyikőnk sem adta le a buszvezetőnek az íratlan szabályként jegyzett, továbbhaladás lehetőségét szimbolizáló karlendítést. Ebből kifolyólag a bv hibázott. Nem kicsit. Nagyon.

Észrevétel: engem, mint utast egyáltalán nem érdekel, és nem kell érdekeljen, hogy az éjszakai járatokra olyan vezetőket osztanak be, akiknek halvány lila segédüzemű kenőanyaguk sincs, hol merre kell fordulni és mely megállókat kell kezelni (korábbi tapasztalat). De egy dolog biztos.

Nem azért fizetem a havibérlet irreális magasságokba törő ellenértékét, hogy ez a retkes vállalat ilyen szolgáltatást nyújtson. Mert akkor adjon 90%-os kedvezményű havi Budapest spotterbérletet, amivel jogomban áll MEGFIGYELNI a megállók előtt teljes gázzal elrobogó járműveket, belélegezve a néhai Ikarus gyár amúgy valóban szép (bár nekem a farosok a kedvenceim) Ik 260-asainak szó szoros értelmében lehengerlő, jótékony gázolajillattal elegyedő látványát.

Tisztelettel: Dániel

Olvasónk, Vivien egy tavaly novemberi sztorit oszt meg veletek. Mint azt levelében írja, a HÉV-en a kalauz azért büntette meg 6 ezer forintra, mert egy melegszendvics volt a kezében. Kicsit abszurdnak érezte a helyzetet, ezért megkereste a BKV ügyfélszolgálatát, ahol igazat adtak neki. Részletek a levélben:

Kedves BKV-figyelő!

Az eset tavaly novemberben történt, és csak azért is beküldöm, mert anno megígértem a bkv ügyfélszolgálatának. Felszálltam a hévre, érvényesítettem a jegyem és leültem. Az ellenőrök elkezdték a munkájukat. Az egyik megnézte a jegyem, nem szólt semmit, tovább ment. Majd a „hölgy” ellenőr nem bírt magával, megnézte ő is, és közölte, hogy a melegszendvicsem miatt kapom a bírságot. Egy kicsit ideges lettem, mert közben telefonáltam, és úgy alakult, hogy csak egy megállót megyek, és ez elég sokba fog most kerülni. Közöltem vele az én véleményem, miszerint ez igazságtalan. A minősíthetetlen beszéde miatt enyhén lejáratott. Leszálltunk egy megállóval később. Azt mondta, hogy most hatezer, vagy tizenkétezer lesz, ha nem fizetem ki azonnal. Ezt különben NEM jól tudta, de csak otthon néztem meg.

Fenyegető magatartásuk volt, nyomást gyakoroltak rám. És azért, hogy ne rabolják az időmet, illetve megszabaduljak ettől a kényes szituációtól kifizettem nekik. Velem könnyű keménykedni, „másokkal” úgy sem mernek. Hülye voltam, mert csak ott kellett volna őket hagyni. Egyébként miattam leszállt az egész bagázs, legalább három ellenőr, és két? közterület felügyelő.

Abban biztos vagyok, hogy nem lett volna fontosabb dolguk a héven, mindenkinek volt érvényes jegye vagy bérlete. Azt írta a bírságra, hogy „étkezett a héven”. Nem ettem, mert ennyi idő alatt nem lehetett. Telefonáltam és beszélgettem a héven egy idős asszonnyal. Tehát az állítása nem valósult meg. Indokként felhozta még, hogyha hirtelen fékezne a hév, akkor az utastársamra esik az én szendvicsem, és jaj mert az nincs becsomagolva sem. Nem számít, hogy nem úgy ültem, hogy akárkire essen. De akkor sem az ellenőrt fogják elővenni, ha mégis. Azt sem lehet mondani, hogy koszt hagytam magam után. (Sosem szoktam.) A lényeg annyi, hogy valamiért kiszúrt magának, és mindenképpen büntetni akart.

Ilyet még nem hallottam senkitől, hogy ezért kapott volna bírságot. Ellenben láttam már másokat enni a tömegközlekedési eszközökön, nem éppen kulturált módon.

Késő délután még mindig nem láttam a pipától, ezért felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy most mit tudok tenni. Annyi pozitív dolog történt, hogy a hölgy akivel beszéltem nekem adott igazat (lehet a „mindig az ügyfélnek van igaza” elvet követve), de megígérte, hogy visszahív. Visszahívott, ő azt mondta, hogy vele együtt az ellenőrök vezetője is horribilisnek tartja, de nem tudnak (?) mit csinálni, írjak egy méltányossági kérvényt, ha látni szeretném a pénzem. Valamikor hetekkel később kaptam egy sablonválaszt, beillesztve az erre vonatkozó utazási feltételeiket és az elutasítást.

Erre én írtam nekik még egy levelet, amiben nem finomítottam az véleményemen. Akkor többek között azt kívántam nekik, hogy legyenek boldogok a pénzemmel, és remélem hamarosan annyi ennek a hulladék cégnek. És leírtam azt is, hogy soha többet nem fogok bérletet venni, de egy darab jegyet sem. Vagy majd csak azután, ha „elfogyott” a képzeletbeli hatezrem, ami náluk van már. Nem tudom az összeg hol tartott, amíg éltem a lehetőséggel. Szerencsés vagyok, hogy azóta egy gyönyörű országban élhetek. Ahol, ha busszal, villamossal, vagy éppen vonattal utazom, és a dolgozóktól kérek segítséget, minimum két nyelven (ha nem hármon vagy négyen) tudnak beszélni. Ja, és nekik nem nyűg, ha dolgozni kell. Azért, mert nekik ez a munkájuk, nem okolják az utast, nem büntetgetnek jobbra-balra ész nélkül, nem bunkóznak vele, nem beszélnek úgy, mintha a seggéből rángatta volna ki éppen. A tömegközlekedési eszközökön tisztaság, és az összes be van kamerázva. Nem kell attól rettegni, hogy bizonyos napszakokban mi történik, vagy mi nem történik… Azért sem kell izgulni, hogy éppen lerobban, vagy el sem indul a jármű, dugóba kerül, vagy akármi történik, ezért nem érsz be időben dolgozni, iskolába, vagy az aktuális dolgodra. A meghirdetett menetrend szerint közlekednek. Nem előbb, nem később… nem soha… és annyi pénzért, amennyiért a kedves bkv „szolgálja ki az utasokat”.

Olvasónk február 23-án reggel szem- és fültanúja volt egy 110 kilós férfi és egy 50 kilós kalauznő konfliktusának. Mint azt levelében írja, a kalauz egy lejárt igazolványt szeretett volna bevonni az utastól, aki ezt nehezményezte, emiatt kezdett őrjöngeni. Az utas nem érti, hogy a BKV miért enged egyedül dolgozni egy nőt egy ilyen vonalon, amikor a férfi kalauzok is biztonsági őrökkel szoktak végigmenni a kocsikon.

Bízom benne, hogy a térfigyelő-kamerás rendszer hamarosan kiépül a tömegközlekedési eszközökön, és ezzel megelőzhetőek lesznek az ilyen esetek.

Kedves BKV-figyelő!

Ma (02.23.) reggel szem- és fültanúja voltam körülbelül 50 útitársammal együtt egy 110 kilós "eltérő kultúrájú" egyén és a kb. 50 kilós kalauznő konfliktusának. Az eset a Vágóhídra háromnegyed 9-kor befutó szerelvény második kocsijában történt. Pontos okát nem tudom, de a renitens utas ordibálásából és a kalauznő reakcióiból arra következtetek, hogy a kalauznő bizonyos utasításra hivatkozva elvett az utastól egy lejárt igazolványt, ami 1 évre szólt, december 31-ig bezárólag. Az utas ezt nehezményezte és őrjöngve, szitkozódva követelte vissza az iratot, valamint Soroksár, Hősök tere megálló magasságában fenyegetően lépett fel a kalauznővel szemben, mondván adja vissza, vagy ha nem, akkor nem engedi továbbmenni a vonatot. A konfliktusba bekapcsolódott néhány mondat erejéig a helyi forgalmista is. A kalauznő végül kvázi menekülésszerűen elhagyta a kocsit. A balhé a Vágóhídon folytatódott, ahol már a HÉV-vezér is próbálta útba igazítani a renitens utast, hogy milyen eredménnyel, arról nincs információm.

Kérdésem a BKV-hoz: sokszor tapasztalom, hogy még a férfi kalauzokat is kétfős biztonsági személyzet kíséri kocsiról kocsira, hogy lehet, hogy pont egy kis termetű nő mellé nem jut biztonsági őr, aki garantálná a biztonságát? Folyamatosan figyelemmel kísértem a konfliktust, hogy adott esetben a hölgy segítségére siessek, de sajnos az az érzésem, hogy egyedül maradtam volna a jó szándékkal.

Éppen ezért felhívnám a társaság figyelmét, hogy arra hiába vár, hogy az utazóközönség védi majd meg a dolgozóit, mert a magyar emberek többsége mára annyi tompa és érzéketlen, hogy felőlük akár ott helyben meg is gyilkolhatnak bárkit, csak hozzájuk ne érjenek!

Összevizelt szövet borítású ülés

A BKV-figyelőn az utóbbi években többször foglalkoztunk a BKV járműveken található szövet borítású ülésekkel, sokszor hangoztattuk, hogy a takarítatlan ülések betegségeket terjeszthetnek. Kértük a BKV akkori illetékeseit, hogy takarítsák vagy cseréljék ki a szövetet, vagy ha nincs rá pénz, akkor fokozatosan térjenek vissza a sokkal higiénikusabb műbőr ülésekhez. Szerettük volna azt is elérni, hogy az Alstom metrókat a hannoveri villamosokhoz hasonlóan műanyag ülésekkel szereljék fel, de a javaslataink süket fülekre találtak. Sajnos, ugyanis a szövet tényleg betegségeket terjeszt. Olvasónk az egyik éjszakain kapott el valamit:

Kedves BKV-figyelő!

Tegnap (03.02.) éjjel éjszakai buszon utaztam. Mivel legalább negyed órát ültem az ülésen (a legtöbb ember ült) kicsit beleizzadtam. Reggelre kellemes élmény fogadott. Viszkető, gyulladt, gennyes, pattanásszerű kiütéseket találtam a farpofám alatti combrészen. A tervem a következő: Holnap reggel látleletet vetetek a fertőzésről és megpróbálom elérni, hogy kitenyésszék a fertőzést okozó baktériumot.

Hétfőn reggel megkéredezem az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál, hogy milyen jogi lépéseket tudok megtenni. Tudnak-e mintát venni az éjszakai buszok üléseiről. Ha megtalálják rajtuk a fertőzésemet okozó baktériumokat, beadom a feljelentést a BKV ellen.

Vajon hány buszt lehetne kitakarítani a félrendőrök és ellenőrök sápjából? Vajon mennyire jogszerű, hogy egy népegészségügyi szempontból már fokozottan fertőzésveszélyes cég jogszerűen üzemel, és hajtja be tartozásait? Tőlünk nyugatabbra az ilyen buszokat védőruhás sofőr vezetné el, és szkafanderes emberek takarítanák le fertőtlenítőszerrel. Ha egyáltalán nem állítanák ki őket a forgalomból csak azért, mert kipufogógáz szivárog a motortérből, hangosak és balesetveszélyesek.

Szeretném felhívni minden olvasó figyelmét, hogy ha hasonló afférről tud, gyűjtsön tanúkat, bizonyítékokat, fényképezzen és adja le a feljelentését. Talán el tudnánk érni valamit.

A Volán már régóta pályázik a BKV buszok rendszerére, de a BKV okkal, nem engedi azt ki a kezéből. Tehetünk ellene! Ha a büntetéseket és a jegyeket követelik, mi is követelhetjük az emberi utaztatási körülményeket. Már állattartási szempontból is tiltottak volnának azok a körülmények, amelyeket a BKV az utazáshoz biztosít!