BKV-figyelő

A napokban új számítógépeket tettek a metróállomásokra (oda ahol eddig is volt). Magam is szoktam használni, ha kicsit többet kell várni a metróra. Névtelen levélírónk küldött nekünk egy képet és egy kis szöveget, amit most nem publikálunk. Pontos dátumot, időpontot nem írunk. (Csak mert nem!)

/ Kollégának biztos balhéja volt egy utassal, és most nézi, felkerült-e a BKV-figyelőre:) /

Néhány napja foglalkoztunk a Deák Ferenc térrel, és az átszállási lehetőségekkel. Viszonylag kulturáltan megvitattuk az útvonalakat és a kijáratot. Tegnap este arra jártam és körbenéztem. Egyértelmű tájékoztatást sehol nem találtam, csak annyi volt kiírva, hogy aki át akar szállni, az lyukasszon. Ebből én, mint utas arra következtetek, hogy aki nem száll át, az ne lyukasszon, csak menjen tovább a kijárat felé.

Tisztelt BKV!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy ugyan már szereljék le a buszokon az utastérbe néző sofőri visszapillantót. Ugyanis teljesen felesleges, mivel a buszvezetők nem használják.

Ma 07. 01 délelőtt a Krisztina térnél szálltam fel a 105-ös buszra, éppen csak feltettem a babakocsit a felső lépcsőre, mikor a sofőr padlógázzal indított. Majdnem leestem gyerekestül, de ez hagyján, jól bevertem a pocakomat, benne az másik gyermekemmel. A busz 9:57-kor érkezett a Királyhágó térre, a sofőr végig úgy vezetett, mintha nem utast, hanem krumplit szállítana.

Amennyibe a mai orvosi vizsgálat kimutatja, hogy a magzatnak az incidens miatt bármi baja történt, meg fogom tenni a megfelelő lépéseket.

Maradok tisztelettel: NE

Tisztelt BKV!

A mai napon (2008. július 7-én), délután 17.30-18.00 körül utaztam a BPI-791 frsz. gyors 23-as autóbuszon, Pesterzsébet felé.

Az buszon a János utcába való beérkezéskor egy fiatal lány összeesett, akit az utasok segítettek fel, vittek le a buszról, majd itattak meg. A buszvezető az eseményt látva azonnal kiszállt a vezetőfülkéből, a lányhoz ment. A lány állapota felől érdeklődött, megkérdezte kell-e segítség, majd mikor látta, hogy többen segítenek már neki, visszaszállt a buszra és továbbment. Annak ellenére, hogy a busz a megállóban a szokottnál hosszabb időt töltött, az utasok nem mérgelődtek, megértették, hogy ilyenkor a beteg utas segítségére kell sietni.

Ez mások számára természetes lehet, de sajnos az Önök alkalmazottjai közül is sokan elmulasztják a segítségnyújtást, legutóbb éppen a 86-os buszon történt hasonló eset. Kérem, adják át járművezetőjüknek az üdvözletem!
 

Mióta bezárták a Lipótot, érdekesebbnél érdekesebb emberek mászkálnak Budapesten, és utaznak velünk, buszon, villamoson, mindenhol. Egy ilyen érdekes lény támadt rá Miklós nevű olvasónkra is, a 46-os buszon.

Sziasztok!

Szeretném veletek megosztani a ma reggel (06.27) velem történteket. Nem célom a BKV és dolgozóinak egyoldalú pocskondiázása, egyszerűen nem tartom megfelelőnek a helyzet kezelését, és szeretném megismerni mások véleményét is.

A szituáció nem új, sőt maga az egész sztori lezajlik nap mint nap. Ma épp velem, amikor is 3/4 8 körül utaztam a 46-os jelzésű autóbuszon a Margit utcától a Csömöri útig (ahol is kényszerleszállást kellett végrehajtanom, jóval úticélom elérése előtt). Rögtön előrebocsátom, hogy a buszon rajtam kívül nagyrészt nők utaztak, nem kifejezetten izompacsirták, és én is jóval átlag alatti vagyok, ami a magasságomat és a fizikumomat illeti.

Amikor felszálltam, hamar felfigyeltem rá, hogy az első dupla ülés külső felén egy erősen ittas személy tartózkodik, világvégéről szónokolva, belül pedig egy hölgy volt, aki próbált nem tudomást venni róla. Az első ülés ilyen szempontból igen szerencsétlen, mivel nehéz onnan kikászálódni. A férfi ekkor még nem tűnt agresszívnek (higgyétek el, ha tudom, hogy mi következik, azonnal leléptem volna), csak tolakodónak, viszont jól láthatóan a figyelem felkeltésére törekedett. A hölgy végül összeszedte a bátorságát, kijött a szorításból, és a busz hátuljába ment.

Ekkor a férfi - látva, hogy nem maradt közönsége - követni próbálta őt. Nem igazán sikerült, eldőlt, és én lehettem a szerencsés, akire ez a koszos, büdös ember rázuhant. Kb. 3-4 másodperc után nem bírtam tovább, és jeleztem egy egyszerű, sértő és indulatszavaktól mentes mondatban, hogy szálljon le rólam. Erre bekattant, ordítozni kezdett velem, erősen marokra fogta a hajamat, néhányszor megrángatta a fejemet, az arcomba törölte a kezét, közben hangosan szidalmazott. Egy ideig még szövegelt, kezében a hajammal. Hozzátenném, hogy ez egy nem csuklós busz, és én elölről a 2. szimpla ülésen foglaltam helyet.

Miközben az engem érintő rész történt, jött egy megálló, és egy, az első ajtónál leszálló nő szólt neki, hogy ne cirkuszoljon. Nem igazán érdekelte. Miután elengedte a hajamat, terpeszben leült a szemben lévő ülésre, és egy kis ideig sakkban tartott. Egy-két mondatban elhebegtem, hogy nem akartam rá rosszat mondani, csak hagyjon békén. Némi kínos méregetés után eszébe jutott korábbi "beszélgetőtársa", és hátrament. Én ekkor már teljes pánikban voltam, hátra se mertem fordulni, nem tudom, pontosan mi történt, de hamarosan újra begőzölt, és elkezdte a busz falát irdatlanul rugdosni, közben hangoskodott (még mindig nem álltunk félre!). Nem sokkal ezután az egyik hölgy beszólt a vezetőnek, hogy csináljon már valamit. Ezután értünk ki a Csömöri úthoz, az utasok jó része - köztük én is - pánikszerűen menekülni kezdett (hogy mindenki leszállt-e, nem tudom, nem volt kedvem hátranézni). Közben még annyit láttam, hogy a vezető végre kijött a fülkéjéből, és felszólította a leszállásra.

Miért is írtam ezt meg? Mert nem tartom helyesnek, hogy egy jócskán előre láthatóan elfajulni látszó szituációban a vezető, mintha mi sem történt volna, ment tovább. Egy mozgó buszban bekattanó ember pedig nem életbiztosítás se az utasoknak, se a sofőrnek. Nem vártam el tőle (ahogy utastársaimtól sem), hogy kijöjjön hősködni vagy megvédeni, de basszus, ahogy ez a hülye először elvesztette az önuralmát, a vezetőnek rögtön az első megállónál félre kellett volna állnia, és ha úgy érzi, nem tudja egyedül megoldani a helyzetet, akkor szálljon ki ő is és jelezze a megfelelő helyen, hogy gond van. Szigorú menetrend ide vagy oda, felelőtlenség továbbmenni, hogy még több felszálló legyen veszélyeztetve.

Az akciódús rész kb. 5-10 perc alatt zajlott, mintegy 4 megállónyi terjedelemben, a gépjárművezető pedig semmilyen intézkedést nem tett, egészen addig, amíg a másodszorra felszólaló hölgy erre felszólította. Pedig ha mást nem, a hangoskodást és az első ajtóból a még korábban, az érdekemben felszólalót biztosan hallania kellett. Már akkor félre kellett volna állni és nem továbbmenni.

Nektek erről mi a véleményetek?

Üdv: Miklós