BKV-figyelő

Kedves BKV-figyeló!

Három történetet osztanék meg a nagyérdeművel, és megjegyezném: ma taxival jöttem haza. Az oka? Mindig, hangsúlyozom mindig történik valami atrocitás velem a tömegközlekedésben:

Pár hete történt, hogy éppen a barátnőmhöz igyekeztem amikor a Kassai Téren vártam a trolit. Végre megérkezik, szállnék fel rá csakhogy előttem egy elég idős hölgy próbálkozott a felszállással és csak az első ajtó volt nyitva. Nagy nehezen felhúzta magát a 2. lépcsőfokra, nah mondom oké, felszállok! Hát persze, szép álmok.. A kedves sofőr rámcsukta a troli ajtaját.

Következő eset: szintén Kassai Tér. Megérkezik a troli, felakarok szállni az első ajtónál de nem nyitja ki a kedves sofőr úr. Gyorsan odafutok a 2. ajtóhoz ami nyitva volt, erre már csukja be. Úgy kellett megfognom, hogy ne zárja rám megint.

Most vasárnap pedig szálltam fel a 32-es buszra az 1. ajtónál és nem vettem észre, pontosabban nem volt meg az a telepatikus képességem, hogy tudjam: a vezető kifogja nyitni az ajtaját. Szóval felszálltam és persze a sofőr rámcsapja a fülkéje ajtaját. Idegbeteg fejjel rám néz és közli, hogy ott a 2. ajtó azon is fel lehet szállni! Hiába mondtam neki, hogy nem tudtam mire készűl, és lesz olyan kedves, hogy rámcsapja az ajtaját. Azt mondta, hogy: Takarodj hátra baszdmeg, ne is lássalak! Khm. mondanom sem kell nagyon jól esett! Már arra is gondoltam, hogy egy rejtett kamerával felszerelkezve indulok útnak, hogy rögzítsem a sok-sok kedvességet amit nem csak a sofőrök hanem a sok, bandába gyűlt tinédzser, csőves okoz a buszokon, buszmegállókban, villamosmegállókban

"Tisztelt" BKV!
 
Tegnap (III. 17) este a 8-as busz vonalán utaztam, azonban a Gazdagrétről a tájékoztató jellegű menetrend szerint 19:50-kor induló busz jó 5 perces késéssel érkezett. Mivel siettem, ezért a forgalommentes esti órán érthetetlen volt a késés.
 
A buszra felszállva az órámat feltűnően néztem. Erre a buszvezető a mikrofonba, mindenki számára jól hallhatóan megkérdezte "Új órád van gyerek?".
 
Előre mentem tisztázni a dolgot, amire minősíthetetlen hangnem és szóhasználat volt a válasz, amit az "ülj le a seggedre köcsög" zárt a buszvezető részéről.
 
A végállomásig, a MÁrc. 15-e térig utaztam, rettegve, mivel a tetemes késés miatt valószínűleg ámokfutóként vezetett a sofőr.
 
A busz száma 13-36 volt.
 
A cégemtől minden hónapban megkapom a havi bérletet, így soha nem potyázom, havonta fizetek a "szolgáltatásért". Úgy gondolom, hogy ez az eljárás és hangnem megengedhetetlen egy szolgáltatást végző cégtől (akit jelen esetben a buszvezető képviselt.
 
P.D.

Tisztelt BKV-Figyelő!

Már régóta olvasom a blogot, és sajnos tudtam, hogy előbb-utóbb írnom kell majd. Bár arra nem sok esélyt láttam, hogy pozitívan fogok csalódni, de mégis megtörént, mégpedig ma reggel (2008.03.13 csütörtök) 07:36-kor a 153-as buszon (rendszám: BPI-064), a Tűzkő utcai megállónál. Történt ugyanis, hogy a busz közeledett, feltűnően üresen. Ez a busz egy Ikarus 412, tehát hátul vannak főleg ülések. Ott csak egy ember foglalt helyet, mégpedig egy hajléktalan, egy másik utas a busz elején utazott - sejthetitek, hogy nem friss fenyőillatot árasztott magából a "kedvesutas".

Én hátul szálltam fel, örök optimista lévén reménykedtem, hogy nem lesz annyira pia- és egyéb szaga emberünknek, de mégis. Azzal a lendülettel mentem is előre szólni a sofőrnek, de egy középkorú hölgy megelőzött. Bekopogott az ajtón, a sofőr készségesen kérdezte, hogy miben tud segíteni. A hölgy elpanaszolta, hogy egy hajléktalan ember utazik a buszon, és bizony az utasok terhére van. Sofőrünk (kb. 35 év körüli, szemüveges, erősebb testalkatú ember) szépen kiszállt, hátrament, és elkezdte ébresztgetni emberünket: "Szépjóreggelt, ébresztő! Jóóóóóóreggelt! Le kellene szállni!"

Kb. az ötödik ismétlésre felébredt a hajléktalan - mondanom sem kell, nem volt szomjas, majd nagy nehezen letántorgott a buszról. A sofőr egy ujjal sem nyúlt hozzá, és egyáltalán nem bunkón, emberségesen oldotta meg a feladatot. Megköszöntük neki a segítségét, majd útnak indultunk a Móricz Zsigmond körtér felé . Köszönjük, hogy kellemessé tette a reggeli utazásunkat! További jó munkát, kedves ismeretlen sofőr úr!

Van még egy kis történetem, bár mindennapi eset, mégis megosztom. A Móriczon felszálltam a fekete hetesre (kb. 10:15 körül), a Ferenciek terére tartottam. Rengetegen utaztunk, mint a heringek körülbelül, de mivel siettem, ezért felszálltam. Azt hiszem a Gellért téren felszállt egy idős hölgy is, aki a történet főszereplője. Megérkeztünk a Ferenciek terére, ahol ugyebár elég jelentős az utascsere.

Én is szerettem volna leszállni, de az idős hölgy épp az ajtó előtt megállt, hogy ő nem száll le, tehát le sem lép a buszról, nem kell ám helyet adni a leszállóknak, majd átrepülünk felette. Kérdeztem tőle, hogy "Csókolom, nem tetszene leszállni, mert én is, és mögöttem az utasok is szeretnénk leszállni, de nem tudunk". Mire ő: "Jaj nem tudok leszállni, öreg vagyok én már ahhoz". Igen, az alacsonypadlós Volvóhoz, ahhoz az egy lépcsőhöz... de felszállni azért fel tudott.

Én elhiszem, hogy fáj a lába, de egy lépcsőt le, illetve vissza, csak meg tudna magának engedni, és akkor nem flipperezett volna oda-vissza az őt lökdöső emberek között, akik érthetően voltak ingerültek. Mindenesetre még hozzátette, amikor azt hitte, már nem hallom: "Dehogy szállok le. Akkor nem férek majd fel!" Vajon hová siethetett ennyire?

Üdv, és további sok sikert a bloghoz: ^Clown