BKV-figyelő

Ma félálomban utaztam a 4-es villamoson, amikor egy mosolygó, udvarias ellenőr hölgyet találtam magam mellett. Annyira meglepődtem, azt hittem, álmodok.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

2008. július 5-én, 16.00 körül utaztam a 4-es villamoson, a Fehérvári út felé. A Petőfi híd előtt egy hölgy állt mellém, aki elővette táskájából a karszalagját és a kitűzőjét, feltette, köszönt és kérte a bérletem. Köszöntem neki és elkezdtem keresni a bérletemet, amelyet megmutattam neki. Megköszönte, majd további jó utat kívánva tovább ment. Munkája közben végig mosolygott. Utánam egy idős hölgyet ellenőrzött, akinek elkérte a személyijét (ellenőrizte a születési évét), majd mosolyogva (az idős hölgy is mosolygott) megsimogatta a vállát és tovább haladt (természetesen neki is köszönt, udvarias, emberséges és barátságos volt).

Mai napon rácáfoltak arra, hogy csak tuskó, bunkó ember megy el BKV ellenőrnek, és arra is, a munkát nem lehet normálisan elvégezni.

Kérem a 994-es számú ellenőrt részesítsék munkáltatói dicséretben. Egy ilyen dicséret munkatársukra ösztönzőleg hatna, és látná, hogy amit csinál, az jó, pozitív visszajelzést kap. Önöknek ez semmibe nem kerül, neki viszont sokat jelenthet.

Várom visszajelzésüket!

BKV-figyelő szerk.

Nekem annak idején megtanították, hogy aki a földön fekszik, ahhoz oda kell menni. Távolról senkiről nem lehet megállapítani, hogy részeg, vagy beteg. A 86-os busz vezetője csak annyit mondott a melegtől összeesett fiatalra: "Biztos részeg"!

Tegnap 2008.07.03,-án olyan 17 óra körül utaztam az FKU-9?? -es számú 86-os Volvo buszon Óbuda, Bogdáni út felé. Elhagytuk a Nagyszombat utcai megállót, éppen az Amfiteátrumnál tartottunk, amikor egy nő felkiáltott, hogy:" -Egy ember rosszul lett! Nyomják meg a vészcsengőt! Nyomják meg a vészcsengőt!"

Én a második ajtónál álltam az eset a csukló mögötti részen történt, így akkor még nem láttam kiről van szó, csak hallottam egy puffanást a padlóra, ekkor tudtam, hogy nagy baj van. Egy női utastársammal együtt rögtön megnyomtuk a vészcsengőt. Az érdekes és bicskanyitogató rész innen jön.

A vezető olyan kényelmes landolásban és lassan állt meg, mintha nem emberélet forogna kockán a csengőt folyamatosan hallotta. Miután megálltunk tovább ült a helyén, mintha nem lenne semmi baj. A mikorofonba bele se szólt, csak ült tovább a helyén és várt...és várt...és várt. Ekkor eldurrant az agyam, mert sugárzott a passzivitás a vezetőről, hiszen én pont láttam őt.

Elüvöltöttem magam, hogy: "Egy utas rosszul van!" (Mintha ez nem lett volna nyilvánvaló, hiszen először egy hölgy kiabált, aztán mi nyomtuk meg a vészcsengőt, tehát a vezető már tudta, hogy nem véletlenül nyomta meg valaki a gombot).

A válasz ez volt, egy teljesen érdektelen ember szájából "-Azt én tudom, de akkor most mit csináljak?" - "Talán kikellene mászni a vezetőfülkéből és kinyitni az ajtókat, hogy kapjon levegőt!"- üvöltöttem.  A válasz ez volt: "-Ez nem úgy működik!" Mondtam neki, hogy: "Vagy kinyitja az ajtókat és hátramegy megnézni az embert, vagy a kulcslyukon szedem ki!!!

Ekkor már orvosért kiabáltak azok akik a rosszullétes körül voltak. Elkezdődött a buszon a nyüzsgés, voltak olyan utasok, akik hátra kezdted furakodni, hogy segítsenek. A "csoda" megtörtént: Kinyíltak az ajtók a vezető hátrament. Ilyen közjáték és harc kellett ahhoz, hogy egy ájult emberhez egyáltalán odamenjen a vezető vagy hogy egyáltalán kinyissa az ajtókat, hogy kapjon levegőt a beteg, a 33 fokban.

Kiderült, hogy a légkondis (!) buszon egy 14-16 éves srác egyszerűen összecsuklott a melegben. Adtak neki vizet az utasok, mentőt nem kellett hívni, de a vezető azért hozzátette: "Biztos részeg"!

Elmondanám, hogy ezután a vezetőt majdnem az utasok lincselték meg.

K.

Ma ellenőrös napot tartunk, ami annyit tesz, hogy ellenőrös történeteket teszünk csak ki. Jöjjön következő olvasónk levele, akinek volt jegye, mégis meg akarták szívatni:

Kedves BKV Figyelő!

Régóta olvasom a blogot, de nem gondoltam, hogy egyszer írni is fogok nektek! Ami történt az egyszerre szánalmas és felháborító.

Július 2-án, szerdán délután utaztunk egy hölgyismerősömmel a földalattin a Vörösmarty utcától a Deák térig (maga az eset 14:35 és 14:40 között történt). Én vonaljegyet lyukasztottam, neki bérlete van. A Vörösmarty utcánál nem voltak ellenőrök, a Deák téren igen. Vagyis nem ellenőrök, hanem a mostanában igényesebben öltöztetett biztonságiak, ott álltak hárman (két férfi és egy nő) a jegykezelő automatáknál, ahol a két irányból leér a lépcső. Ismerősöm a hármas metróval akart továbbutazni, én találkozni készültem valakivel a hármas metró mozgólépcsőjével szemközti pékségnél, aztán a felszínre mentünk volna.

Itt kezdődtek a problémák. Az egyik őr elkérte a jegyemet, megnézte, és mondta, hogy ha tovább akarok menni, akkor lyukasszak jegyet. Mondtam, hogy a kijárat felé megyek. Erre ők: megváltozott a rend, ott nem lehet kimenni, csak átszállni; ha ki akarok menni, akkor menjek vissza a lépcsőn, és a földalattin keresztül tudok kimenni. Azt hittem, viccelnek, hiszen 16 éve erre járok szinte nap mint nap, és soha fel sem merült ilyen nonszensz. Mosolyogtam és mentem volna tovább, de akkor a termetesebb férfi (lásd a mellékelt képen) elém állt. Ha ki akartam kerülni, ő is arrébb ment, majd csatlakozott hozzá a másik férfi kolléga is. Lényegében sorfalat álltak előttem. Ha ki akartam kerülni, visszafelé tuszkolt. Ne érj hozzám, mondtam, mire ő: „mér’, miből vagy te, aranyból?”. Próbálkoztam érvelni, hogy azok is ugyanolyan kijáratok, tehát ott is ki lehet menni, de ez nem vezetett eredményre. Szó szót követett, mindenki ismételte a magáét (szerintük nem lehet arra menni, szerintem igen), a vita pedig egyre ingerültebb lett. Mondtam, hogy meg akarom ezt beszélni a főnökével, hívja ide, mire ő: „hívjad te!”. Egyre nagyobb hévvel ismételgették, hogy ott nem fogok kimenni, mire kifakadtam, hogy az a baj, hogy eleve csalónak gondolnak. Felajánlottam, hogy jöjjön el velem odáig és nézze meg, hogy valóban kimegyek és nem átszállok (hihetetlen, még én alázkodtam meg!), de azt válaszolta, hogy nem hagyhatja el a helyét.

Ennyi huzavona után ismerősömnél betelt a pohár, és rájuk kiabált, hogy miért azt b***tatják, akinek van jegye, ahelyett, hogy a bliccelőkre figyelnének. Ez annyira kizökkentette őket, hogy sikerült elhaladnunk mellettük. Talán két másodperc sem telt el, és ismerősöm után kiáltott valamit a nagyobb darab férfi. Hogy pontosan mit, arra nem emlékszem, arra viszont tisztán, hogy a „ribanc” szó szerepelt benne.

Ekkor szakadt el a cérna. Visszamentem a köpcöshöz. Mit mondtál? Ismételd el! Erre a szokásos biztonsági őr testtartás következett: 5 centire odajött és azt vicsorogta az arcomba, hogy „jól hallottad”, nyomatékosításképpen pedig egyik vállával megtaszajtott.

Nyilván nem álltam le öltönyben-nyakkendőben verekedni vele, helyette lefényképeztem a telefonommal, majd felmentem a forgalmi irodába, hogy segítsenek kideríteni az őrök felettesének elérhetőségét. Maximálisan segítőkészek voltak. Anélkül, hogy bármit szóltam volna, tudták, hogy panaszról van szó. Azt mondták, rendszerint nem lehet elérni az illetőt, és ez most is így volt, pedig nagyjából negyed órát vártam, és az irodaiak hívták őt vonalason is és a mobilján is. Azt hiszem, nekik, a munkájukat becsületesen végző BKV alkalmazottaknak is mélységesen elegük van abból, hogy ilyen alakokkal mossák őket egybe.

Felháborítónak tartom, hogy érvényes jegyem ellenére lényegében belém kötöttek. Azt, amit tettek, és azt, ahogy tették. Viselkedésükre nincs mentség.

Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet, hogy egy céget ennyire nem érdekel az, hogy milyen kép alakul ki róla az emberekben. Csak itt, ezen a blogon már legalább tíz hasonló történetet olvashattunk a biztonságiakról. Ha a BKV egy versenyszférában működő cég lenne, már régen szerződést bontott volna velük. A főváros vezetése sem gondolhatja komolyan idegenforgalmi terveit, amíg ilyenek történhetnek.

Üdvözlettel: Agyoncs apó

Képzeljétek, olvasónk talált egy embert a mozgólépcső tetején, aki nő volt, és jegyeket ellenőrzött. Én mondom, vannak még csodák, embereket is alkalmaz a BKV biztonsági őrnek.

Kedves figyelő!

Sok szépet olvastam itt a metróállomásokon lebzselő ellenőr(?) orkbandáról.

Ma (06. 25.) ellenben... A Deákon szálltam le az M2-ről 19.45 körül, és ballagtam a mozgólépcső felé. Az egyik álló lépcső előtt csinos fiatal hölgy álldogált, Szorgos Emese típusú szemüvegben, picit elfogódottan. Apám okításához képest ellentétesen, felülről lefele kezdtem megszemlélni, így már bőven megvolt a szemkontaktus, amikor megláttam azt a bizonyos kék karszalagot. Bizony, kérte a bérletet. Mint figyelőn kikupálódott öntudatos utazó, kérdeztem a számát, mert meg volt fordítva a kitűzője. Láthatólag zavarba jött a kérdésemtől, aztán gyorsan megmutatta. Ha nem randiról jöttem volna, a bérlet mellé névjegyet is mutattam volna neki  :)

Ha több ilyen ellenőr lesz az orkok helyett, tuti, hogy sokkal többet fogok metrózni...  :)

bervas

BKV-orknak olyan ember menjen, aki szereti a kötetlen munkahelyet. Az orkok kiváltsága, hogy bármikor megbeszélhetik az előző esti kalandjaikat, bárkit megverhetnek büntetlenül, és bármikor cigiszüntet tarthatnak.

Kedves BKV-figyelő!

Egy csütörtök koradélutáni esetről szeretnék beszámolni nektek. 13:00 körül voltam az Oktogonnál, ahol a Földalattira szerettem volna felszállni, Mexikói út felé. A beléptetést biztonságiak végezték, de látszólag annyira jól mulattak, hogy alig mertem őket megzavarni a bérletem felmutatásával.

Az állomás előtt, a lépcső aljánál álltak (egy kis göndör hajú gyerek, meg a kollégája) viccet meséltek és cigiztek (természetesen a füst az állomásra ment be) és szórakoztatták egymást. Kötetlen egy munkahely, az biztos  -gondoltam magamba- majd megfogadtam, hogy ezeknek én a bérletem tuti nem mutatom meg, és továbbmentem. Szerencsére nem szólt be, de az ilyen emberek számomra rendes utasok. Ha normálisan végzi a feladatát, eloltja a cigit akkor beszélhetünk, addig semmi.

Miért nem rázzák őket gatyába?

Kl.