Olvasónkat egy idegbeteg trolivezetővel hozta össze a sors néhány napja a 75-ös vonalon. Az utas kutyával szállt fel a buszra, akinek jegyet lyukasztott, és buszon tette rá a szájkosarat, mert az állat ellenkező esetben beveri az orrát a lépcsőbe. A buszvezető ezen annyira felhúzta magát, hogy elkezdett kiabálni vele. Az utasnak nem volt szerencséje, mert másnap is találkozott a sofőrrel, aki az utcán sem hagyta békén:
Kedves BKV-figyelő!
Már tegnap nekiültem, hogy írjak nektek, de akkor még visszanyeltem a mérgem. Ma (II. 08.) betelt a pohár.
Kutyás ember vagyok, mégpedig amolyan tudatos fajta, aki iskolázza a kutyáját, odafigyel rá, és azokra, akik így-úgy kapcsolatba kerülnek vele. Ez persze most mindegy, de az eb menhelyi, vezethetőségi/ügyességi vizsgaoklevelei vannak. Most is éppen kutyaiskolából tértem haza vele, ami Budapesten persze nem könnyű (290,- ft / út / kutya; szájkosár, mozgólépcső, tömeg…), ám sajnos még nincs autóm, így kénytelen vagyok/voltam tömegközlekedni. Az autóvásárlás irányába a végső lökést egy elképesztően alulszocializált, arrogáns trolivezető adta meg a hét végén.
A 75-ös vonala, 15.20 Stadionok-Jászai viszonylat. Stefánia út. Felszállunk hátul, ott van állóhely a kutyának. Kutyaültetés, épp raknám rá a szájkosarat - mint mindig -, amikor hátraüvölt a sofőr, hogy "nincs szájkosár, leszállsz!". Így: leszállsz. A szájkosár már rég a kutyán, de azért még állunk egy fél percet, hogy végre elindulhassunk a rend kedvéért. Két megálló múlva leszállok, lent a megállóban előre sétálok, hogy megnézzem magamnak a sofőrt. Végül is itt lakom, naponta hatszor ülök ezen a trolin, ezután inkább nem utazom, ha ez a tag vezeti a buszt. Kinyitja az ajtót, s azt kérdezi: "na mi van?". Mondom, csak meg akartam nézni önt, de ha már kinyitotta az ajtót, megkérdezném, mi a baja velem/velünk - 290 Ft-os jegyet lyukasztottam a kb ötszáz méteres távra a kutyának, és rajta van a szájkosár is. Azt mondja, az a baja, hogy "szájkosár nélkül szállsz fel". Megkérdezem erre, hogy ugyan miért tegez, én sem tegeztem. Elképesztő dühvel ismételgeti: "te tegezel! Te tegezel! Te tegezel!" Az az érzésem, hogy leszáll mindjárt verekedni, amúgy is úgy néz ki, mint egy törött orrú birkózó. Mondom, hagyjuk, viszlát. Nem vagyok sem agresszív, sem kötekedő, sem mocskolódó, sem tiszteletlenül tegezgető típus, sőt.
Utolsó kommentek