BKV-figyelő

Tisztelt BKV!
 
Ezúton szeretném megköszönni Önöknek a tiszta, pontos járatokat, mellyeken naponta 2 órát utazhatok. Az udvarias ellenőrök pedig már csak a komfortfokozaton "dobnak".

Felhívnám figyelmüket, egy minden valószínüséggel ritkaságszámba menő esetre, mely a mai nap (2008.02.28.) 16.40kor Boráros térről induló hév szerelvényen esett meg velem. Volt bátorságom felhívni az ellenőr hölgy figyelmét arra, hogy 2 jegy nélkül utazó férfit elmulasztott megbírságolni, ellenben a mellettem helyet foglaló - láthatólag építőiparban dolgozó uraknak - szemrebbenés nélkül írta meg a csekket. Érdeklődő kérdésemre a következő udvarias válasz érkezett: " Majd hülye leszek összeveretni magam!"
Közöltem vele, hogy rengeteg foglalkozás közül választhatna, mire ő megemelve a hangját közölte , hogy akár az én munkámat is elláthatná. Kértem, azonosítsa magát, mire megkérdezte "Miért kellene?" "Mondjuk azért, mert megkértem rá." Khm. Na ekkor becsuktam a kezemben lévő könyvet és tudattam vele, hogy nehezen tudnám elképzelni azt a céget, ahol ő könyvel. Fel lettem világosítva, hogy " az inteligenciát nem diplomára mérik". Tény. Látva kolleganőjük "szorult" helyzetét másik két hölgyemény sietett oda, hogy közöljék inteligens munkatársukkal, ne ereszkedjen le a szintemre. Kikérem magamnak, hogy havi 8250.- forintért - ha merek szólni - még a "tanult" ellenőrök észt is osszanak. Gyanítom ez nincs is benne a bérlet árában.

Csepel végállomásom a forgalmi irodában kértem segítséget az azonosításhoz. Ott azt a választ kaptam, hogy tegyek panaszt.

Hát most megtenném. Ominózus ellenőr hölgyről - azonosításra alkalmas igazolvány felmutatásának hiányában - csak személyleírást tudok adni: erős testalkatú, kb. 180 cm magas, festett vörös, szemüveges, 35-40 év körüli. Kérem panaszom szíves kivizsgálását és tájékozatást a fejleményekről.
 
Tisztelettel:
Somogyvári Andrea

Egy olyan tipikusan magyar szokásról szólnék, amely legalább akkora vitát generálhat, mint a nyugdíjasok viselkedése a BKV járművein, vagy az iskolások hátizsákjaival történő kalandok.

Ez pedig egy olyan magyar szokás, amit sehol a világon nem tapasztaltam, a megállókban ugyanis a magyar közösségi közlekedők többsége az ajtók elé áll, abban reménykedve, hogy hátha lesz majd odafent ülőhely.

Természetesen elismerem, hogy egy BKV-járművön jobb (kényelmesebb) ülni, mint állni. De biztosan ti is megfigyeltétek már, hogy amikor egy-egy jármű beérkezik a megállóba, a tisztelt utasok 90 százaléka odanyomakodik az ajtók elé, megnehezítve a leszállók dolgát.

Aztán amikor elfogytak a leszállók, nyomás fel a buszra, érdekes, ilyenkor senkinek sem fáj a lába, a nyugdíjasok is Ben Johnsont megszégyenítő fürgeséggel vágtatnak fel, forgolódnak egy kicsit, mint a tojógalamb, aztán uzsgyí, a legjobb helyre landolnak.

Amúgy ebből tragédia is lehet, kódolva van. A minap a 11-es busz Mechwart téri állomásán láttam hasonló jelenetet. Igen ám, de a középső ajtón egy nagydarab erős ember szeretett volna leszállni, csakhogy az ajtó előtt már tömörültek az emberek (kétharmaduk nyugdíjas.) Emberünket ez nem zavarta, lelépett a buszról, a lendületével elsodort két tolakodót, az egyikük hátraesett, s ha nincs ott valaki, aki elkapja, még a fejét is beverhette volna a betonba. Heveny káromkodások innen is, onnan is, pedig a nagydarab csak szerette volna befejezni a közlekedést aznapra.

Ezért jó az, ami külföldön van: csak az első ajtón lehet felszállni. Londonban például szép sorban állnak az emberek és mindenki feljut. Amúgy létezik ott az úgynevezett off-peak időszak (reggel 7.00-9.30 és 16.00-18.30), amikor minden jegy drágább. Ezzel azt akarják elérni, hogy akinek nem feltétlenül fontos ebben a csúcsidőszakban közlekednie, ne menjen. Ezt kellene bevezetnie a BKV-nak is. És a nyugdíjasoknak is FIZETNI ebben az időszakaban. Akkor kevesebb lenne a cekkeres nénike, meg az újságot olvasó bácsika, s akiknek valóban fontos, hogy ebben az időszakban eljussanak A-ból B-be, könnyebben megtehetnék. A piac meg a patyolat pedig 11 óra után is elérhető.

Ami pedig az ajtók előtti tömörülést illeti, ahhoh az agyakat kellene átkódolni, nem is kicsit.

Jg

Kedves BKV Figyelő!

Mostanában gyakran olvasom ezt a blogot, hasznosnak és jópofának találom. Van, mikor egyetértek a beküldővel, van, amikor nem, azt hiszem, ez így természetes. Az is természetes, hogy egy ilyen írás mindig csak egy ember szemszögéből mutat éles képet, nem ritkán a levelekbe sarkítás és egyéb torzítások kerülnek. A témák azért nagyon hasonlóak, alapvetően a BKV-t szidjuk, illetve annak alkalmazottait, sajnos a legtöbb esetben jogosan (bár azért általánosítani nem feltétlenül kell, ha van néhány érdekes sofőr, vagy ellenőr, a legtöbbel nekem nincs bajom, mert, ha jól működik, ha kedves, akkor észre sem vesszük.)

Ha nem a BKV-t, akkor az azon utazó "átlag bunkó embert" vesszük elő. Én most egy picit másról írnék, és tényleg nagyon örülnék, ha kitennétek az oldalra, mert úgy gondolom, hogy kevesen gondolkodnak el az alábbiakon, pedig kéne. Ez is BKV-sztori, de picit más szemszögből. Egy "tapló utas" szemszögéből. Ja és még annyit az előzményekről, hogy, pont tegnap az volt az egyik hozzászólásom a BKV Figyelőn, hogy joga mindenkinek van utazni, a gyengébbnek a helyünket illik átadni. De jelen esetben a busz, az a néhány méternyi terület az egy szoros közösséget alkot. Egy jóérzésű kismama általában elkerüli a hatalmas babakocsival a legnagyobb forgalmat. Később megy, vagy kenguruval, vagy akárhogy (ahogy nálunk ez volt a divat). Cserébe hellyel kell kínálni. Idősebb embereknél ugyanez. Nem szégyen azt mondani, hogy bocsánat fiatalember, nagyon fáradt vagyok, engedje meg, hogy leüljek. És illik ilyenkor engedni. A többség enged is. De nem szabad túlzásokba esni, a köszönömöt, a kérést, távolról sem ismerni..A kedvesség és a figyelmesség nem olyan dolog, hogy az valakinek alapból jár, valakinek meg nem. Azt kapod, amit adsz.

Na és akkor a történet: ma utaztam délután 1-kor a 149-es villamospótló buszon. Felszálltam a Móriczon, volt még elég szabadhely, le is ültem. Elkezdtem olvasni (az Astoriára igyekeztem, az egyetemre). Ahogy ment szépen a busz az útján, hamar, nagyon hamar telt meg. Én az olvasásba feledkeztem, szerintem mind tudjuk milyen az. A melletted levő tömeg egy paca, arc és minden nélkül. Így megy ez, minden a normális állapotban, amikor valahonnan előttem és jobbra tőlem, egy idősebb (középkorú) nő hangosan, gyakorlatilag kiabálva így szól:"FIATALEMBER, HÉ FIATALEMBER!" Ekkor felnéztem, nem tudtam, hogy kinek szólnak. Nekem szólt, mert pont rám nézett a nő. Azt mondta, hogy hát nem szégyellem magam, hagyom, hogy ott álljon mellettem (aki mellesleg inkább mögöttem állt, még akkor is csak egy fekete kabátrészt láttam belőle) egy botos bácsi? Mit képzelek?! Mondtam erre, felemelt hangon és felháborodva, hogy na álljunk meg egy picit, nem látja, hogy olvasok? Ezt nekem honnan kellett volna látnom? A bácsi nyugodtan szóljon, kérjen meg rá, hogy álljak föl, mert fáradt és esküszöm, fölállok.