BKV-figyelő

A fenti fotóm kapcsán ma a Facebook oldalunkon arról beszélgettünk, hogy ezek az új agyon-dizájnolt BKV várók nem jók semmire. Magasan van az aljuk, emiatt télen könnyen befúj a jeges szél. A tetejük hátrafelé leejt, emiatt az eső könnyen beesik alá. A tető átlátszó üvegből készült, emiatt a napfény ellen sem véd, melegebb van a váróban, mint a szabad ég alatt, ezt az utóbbi napokban mindenki tapasztalhatta.

Tisztában vagyok vele, hogy az utasok komfortérzete a váró tervezésekor másodlagos volt, inkább a reklámok elhelyezésére összpontosítottak, hiszen ezeket az Intermédia helyezte ki, de biztos van olyan megoldás, amivel utólag orvosolhatóak lennének ezek a problémák. Ti mit gondoltok erről? Én speciel a fehér fóliára gondoltam.

A fenti képet olvasónk, Ádám készítette a 68-as busz Kozmai utcai megállójában. Mint azt levelében írja, nagyon meglepődött, hogy a reggel még normálisan álló utasváró délutánra hanyatt vágta magát. Minket -megnézve a váró szétrohadt lábait- egyáltalán nem lep meg a dolog, inkább az a meglepő, hogy senki sem sérült meg. Tudom, ez a hiba se látható előre, és biztos egy jegy nélküli befüvezett utas borította fel.

Olvasónk, László 38 éve lakik Budapesten, de eddig különösebben nagy problémája nem volt a BKV-val. Talán ezért is húzta fel annyira a lent olvasható. mások számára talán apróságnak tűnő eset, ami miatt panaszt írt a BKV-nak. Kérdésem: hogy lehetett volna elkerülni ezt az esetet? Utasváró híján tényleg a napon kellett volna várakozniuk?

Kedves BKV-figyelő!

Lehet, hogy mindennapos a tegnapi esetem, de talán érdemes a blogba. Bár, velem a 38 évi budapesti létem során még nem történt ilyen, talán ezért is húztam fel magam rajta.

Tegnap a fiammal libegőzni akartunk, ezért a 291-es busszal akartunk felmenni Zugligetbe.

A járat 25 percenként jár, de a menetrend szerint még volt 10 percünk, várakoztunk. Tűzött a nap, a gyereknek mondtam, hogy menjen az árnyékba, ami a megállótól max. 1,5-2 méterre volt, a vendéglő kerítésénél. Figyeltem a buszokat, a 22-es és a 222-es többször megállt volna, hogy felszálljunk, de intettem, hogy mehet.