BKV-figyelő

Gyalogosok közé hajtott a 714-es számú 78-as trolibusz vezetője ma reggel a Kozma Ferenc utca és Báthory utca sarkán, -írja Áron nevű olvasónk. Mint az a beszámolójából kiderül, a troli vezetőjének esze ágában sem volt megállni a gyalogosok előtt, inkább közéjük hajtott. Többen hátrahőköltek és visszaugrottak a járdára, olvasónkat viszont majdnem elütötte a trolibusz. Később kérdőre vonta a troli sofőrjét, aki magyarázkodás helyett anyázással adta a tudtára, hogy nem akar az esetről beszélni. A BKV-nak és a Fogyasztóvédelemnek küldött panasz alant:

Tisztelt BKV Zrt!

A 714-es számú, 78-as vonalon közlekedő trolibusz vezetője ma reggel (2012-01-16) a Kozma Ferenc - Báthory utca sarkán belehajtott az úttesten átkelő tömegbe. Engem majdnem elütött. Többen hátrahőköltek, visszaugrottak a járdára.

A Honvéd utcai megállóba igyekeztem, hogy a 78-assal eljussak munkahelyemre. A megállóban pár perc után meg is állt ugyanez a busz. Felszálltam az első ajtón, mikor is szóvá tettem a gépjárművezető felé az esetet.

A válasz nem kívánt stílusban érkezett, emlegetve édesanyám lehetséges foglalkozását (biztosíthatom Önöket édesanyám nem 'az ősi mesterség'et űzi)! Kérem, bocsássák meg nekem, nem szeretném idézni az elhangzottakat. Miután helyet foglaltam a buszon, még a gépjárművezető kinyitotta a vezetőt az utastértől elválasztó ajtót és további obszcén megjegyzéseket tett.

Véleményem szerint, ilyen magatartás nem megengedhető semmilyen körülmények között sem! A vezető: 1. a közlekedés biztonságát veszélyeztette 2. a kulturált kommunikáció nem eszköze.

Szerintem, a BKV Zrt. nem engedheti meg magának (egyik másik vállalat sem), hogy egy rendszeresen FIZETŐ ügyfele felé ilyen magatartást tanúsítson.

Az emberhez méltó tömegközlekedés nem kizárólag a járműpark műszaki állapotától függ. Kérem, a jövőben fordítsanak több energiát az alkalmazottaik konfliktuskezelési képességeinek fejlesztésére. Ha valamelyik munkavállalójuk fáradt (mert ez is lehetséges) küldjék el szabadságra, hogy kipihenhesse magát. Az is lehetséges, hogy nem alkalmas ennek a munkakörnek a betöltésére, de másikban (pld: ahol egyáltalán nem találkozik az utasokkal) sokkal hasznosabb munkaerőnek bizonyul majd!

Igen, az is teljesen nyilvánvaló, hogy a monoton munka és a magyar közlekedési viszonyok miatt az gépjárművezetők fokozott stresszhelyzetnek vannak kitéve. Még azt is megértem, hogy rossz napja van/volt. Ez azonban nem mentség arra, hogy életveszélyesen vezessen + tiszteletlen legyen valaki!

Kérem, az ügy maradéktalan kivizsgálását!

Nagy B. Áron

Alig egy órája, hogy a blog Facebook oldalán kiosztottam az FJX-193-as rendszámú 103-as busz vezetőjének a heti Arany Korány díjat, most a BKV-nál tapasztalható morális válságról kell írnom. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) mai blogbejegyzésében arról ír, hogy a BKV dolgozói sokszor levegőnek nézik a fogyatékkal élőket, és nem foglalkoznak velük. A blog egy konkrét esetet is megemlít, amikor kérdés nélkül, durva megjegyzések kíséretében szállított le a buszsofőr egy értelmi fogyatékos férfit egy BKV buszról. Mint írják, az, hogy ennek a problémának a megoldása többszöri megkeresésük és megoldási javaslataik ellenére sem érdekli a BKV vezetését, szerintük azt jelzi: a cég morálisan már réges-rég csődbe ment. Íme a bejegyzés:

Kérdés nélkül, durva megjegyzések kíséretében szállította le a buszsofőr azt az értelmi fogyatékos férfit, aki ÉFOÉSZ tagsági igazolványát mutatta fel neki felszálláskor. Bár a megfelelő, ingyenes utazásra jogosító igazolvány is nála volt, alkalma sem volt meggyőzni a sofőrt: úgy tűnik, egy az érdekérvényesítésben esetleg járatlanabb, nem kellő határozottsággal fellépő értelmi fogyatékos embert kiabálva lezavarni a buszról számára könnyen megy. Amikor a fiatalembert ellátó napköziotthon vezetője szóvá tette az esetet a BKV ügyfélszolgálatán, minősíthetetlen stílusban utasították el a panaszt.

Az érdekvédelmi szervezetek - főként, ha a fogyatékosságügy területén tevékenykednek - hozzászoktak már ahhoz, hogy éveket, sőt, évtizedeket (lásd: Ptk. cselekvőképesség) kell küzdeniük a fogyatékos emberek életét javító egy-egy intézkedésért. Megszoktuk már, hogy eggyel többször kell visszamásznunk az ablakon, mint ahányszor kidobnak azon a bizonyos ajtón.

Jogalkotási szinten is hosszú évek óta problémát jelent egy olyan szabályozás kialakítása, amely mind a fogyatékos emberek szükségleteinek, mind pedig a magyar állam gazdasági teljesítőképességének megfelel (ahogyan erről a Fogyatékos emberek esélyegyenlőségének biztosításáról szóló 1998. évi 26. törvényben is szó van). A kedvezmények és szabályok átgondoltabbá tétele minőségi változást hozhatna számos család életében - csak a példa kedvéért: a gyermekét gyógypedagógiai intézménybe kísérő szülő a visszaútra nem kap kedvezményt. Naponta ez 640 forint plusz kiadást jelentene, ha emiatt nem kényszerülne amúgy is teljes árú BKV bérletet venni a minimális összegű ápolási díjból élő szülő.

De az, hogy a BKV munkatársai - legyen az sofőr, ellenőr vagy ügyfélszolgálatos - megalázóan bánnak az értelmi sérült emberekkel, és hogy ennek a problémának a megoldása többszöri megkeresésünk és megoldási javaslataink ellenére sem érdekli a BKV vezetését, szerintünk azt jelzi: a cég morálisan már réges-rég csődbe ment.

A fenti képeket egy olvasónk készítette január elsején. Nincsucsur a Nap fia Tollas Kígyó unokája (ahogy magát hívta) nem kis humorérzékkel csalt mosolyt a 2012-es év elejére első napján az utasok és a BKV dolgozók arcára. Az utasai és kollégái közt nagy derültséget okozott nem éppen rendhagyó népviselete.

Tiszteletre méltó, hogy tényleg vannak még olyan emberek a cégnél, akik nem foglalkozva az élet és a cég gondjaival, próbálnak mosolyt csalni az utasok arcára. Ha valaki esetleg utazott a képen látható sofőrrel, ne fogja vissza magát, küldjön élménybeszámolót! :)

A budai Várnegyeden vág át az a buszjárat, amelynek vezetője, Pallér István menet közben időjárásjelentést mond, évfordulókról mesél, és idegenvezetést tart az utasoknak. Részben önvédelemből teszi, hogy megtörje a nyolcórás műszak egyhangúságát, részben az utasok figyelmét szeretné elterelni mindennapi gondjaikról. Mindig visz magával munkába egy kopott törölközőt, az [origo] hangos képriportjából kiderül az is, miért.

A képriport indításához kattintson a fotóra!

A lent olvasható levélben felvetett problémával az elmúlt közel öt év alatt számtalanszor foglalkoztunk. Azért kell mégis újra és újra elővenni, mert bár az utasoknak már mindenhol tiltott a dohányzás, a járművezetők még mindig rágyújtanak vezetés közben. Ez főleg ilyenkor télen zavaró, amikor a fülkéből a zárt utastérbe átszálló füstöt 100-120 ember kénytelen belélegezni a járművezető miatt.

Kedves Gál Mihály!

Rendszeresen olvasom a blogodat. Sok dolog van, ami felháborít a BKV-val kapcsolatban. Nem fárasztalak a véleményemmel, gondolom minden nap megteszi kismillió ember aki ír neked. Ami miatt megkerestelek, az a dohányzás. Mint tudjuk, nem is olyan régen vezették be a megállók környékén való dohányzás tiltását. Ez még rendben is volna. De ha már az utasoknak tilos, a busz és villamos vezetőinek a járművön, vezetés közben miért megengedett ugyanez?

Én nem dohányzom, ráadásul kismama vagyok, és majd minden nap járok Kispestről Kőbányára a 151-es busszal. Megdöbbenve tapasztalom elég régóta, hogy a sofőrök kedélyesen dohányoznak vezetés közben, a füst meg vastagon dől be az utastérbe. Kérdem én, hogy ez mennyire megengedett a sofőröknek? Lehet hogy egyedül vagyok ezzel a problémával, de ha már az utasoknak tilos a megállókban a dohányzás, akkor legyen már tilos a sofőröknek is, ugyanúgy mint a mobilozás! Nem mellesleg ugyanúgy balesetveszélyes dolognak tartom, mint a mobilozást, hisz volt már rá példa, hogy a dohányzó buszsofőr leejtette a cigijét, és fékezett akkorát, hogy utasok estek egymás nyakába... Másrészt nem tudom elhinni, hogy nem bírják kivárni a sofőrök az úti célt, hogy ott gyújtsanak rá.

Remélem tudsz valami biztatót mondani nekem erről a dohányzás ügyről, kíváncsian várom!