BKV-figyelő

Három év körüli gyermekével és egy kézipoggyász méretével valószínűleg megegyező kisbiciklivel szállt fel egy anyuka a 36-os buszra. A buszvezető azonnal leszállásra szólította fel, még a motort is leállította hogy megmutassa, ő nem viccel. Olvasónk szerint ez azért érdekes, mert a buszvezetők a rendbontókra és a hajléktalanokra sosem szólnak rá, csak a gyengébbekkel mernek kikezdeni.

Tisztelt BKV-figyelő!

Gyakran olvasom a BKV-figyelő írásait, és sajnos nekem is van egy felháborító tapasztalatom, amit közzé szeretnék tenni. Az eset még novemberben történt, és elfoglaltságaim miatt még nem tudtam megírni. A 36-os buszon utaztam, és Pesterzsébet Baross utcánál felszállt egy fiatal hölgy, 3-4 évesforma kisgyermekével, és egy kisméretű gyermekbiciklivel. A megállóban álltunk, mire a sofőr beszólt a mikrofonba, letegezve a nőt: "Légyszíves, szálljál le a biciklivel"!

Olvasónk még mindig nem érti, hogy a 144-es busz vezetője miért szólt, és mutatott be neki vasárnap este, hisz semmi rosszat nem tett, csak figyelmes volt. Direkt ott nyitott ajtót, ahol nem ült senki, hogy az indulásig ne fázzanak az utastársai:

Kedves BKV!

Mindjárt a levelem elején szeretném leszögezni, hogy nekem soha egy rossz szavam nem volt a BKV ellen, inkább próbáltam keresni benne a pozitívumokat, noha azért valljuk be volna mit kritizálni. Viszont ami ma délután történt velem a buszon, teljesen kihozott a sodromból.

Egy 22 éves nő nemű személy vagyok, semmiképp sem egy 15 éves huligán, azokkal szoktak hasonló hangnemet megütni (persze az sem mindig jogos). A vasárnap (dec.13.) 18:27 perckor induló 144-es buszra (rendszáma BPI-922) szerettem volna felszállni az Örs Vezér téren. Hideg lévén, teljesen érthető és kedves módon a busz összes ajtaja (4 db) zárva volt. Láttam, hogy emberek többnyire csak a busz leghátsó részében ülnek, és hasonló figyelmességből hát úgy döntöttem az első ajtót fogom kinyitni és felszállni. Felszállás után hátrafelé vettem az irányt, és amikor a harmadik ajtó körül jártam, két fiatalember kinyitotta a leghátsó, negyedik ajtót is és felszálltak.

Olvasónk tegnap a 41-es villamoson utazott. A villamos vezetője két megál között kipattant a fülkéből, és a villamos közepe felé sietett, ahol öt, 15-16 év körüli srác épp az ablakot firkálta. Letöröltette velük a feliratokat, elvette a filceiket, majd lezavarta őket a villamosról:

Kedves BKV-figyelő!

Mai utazásom során (december 10.) egy pozitív élményben volt részem.

A Kamaraerdőből 18:22-kor induló 41-es villamoson utaztam hazafelé, amikor a villamos hirtelen fékezett és megállt a "puszta közepén" valahol a Fülőke utcai és a Kőérberki megálló körül (sötét volt, nem láttam hol vagyunk). A fiatal vezető gyorsan a villamos közepére sietett, ugyanis észrevette, hogy 5 tizenöt-hat év körüli srác firkálja az ablakot.

Olvasónk két jófej buszvezetőnek köszönheti, hogy nem kellett fél órát a megállóban fagyoskodnia az éjszakai buszra várva. Történt, hogy a busz amire várt kimaradt, így a csatlakozást elméletileg nem érhette volna el. De mégis sikerült neki, ugyanis a buszvezető megemelte a tempót, rávillogott a 923-asra, ami megvárta az utasokat:

Kedves BKV-figyelő!

Épp most értem haza egy futsal-meccsről. Idegenben jártunk Szentesen, a Népligetnél lyukadtam ki éjfélkor. Az akkor esedékes 901-esnek nem akaródzott jönni, együtt fáztunk csodálkozva a 3 egyébként szokatlanul barátságos- biztonságival. 10 perc késéssel beérkezett a pótbusz (biztos, hogy az, csuklós 901-esként sosem jár). Ez a 10 perc épp elég lett volna, hogy a 0.30-kor Flóriánon járó 923-ast lekéssem Békásmegyer felé menet.

Illusztráció

Tisztelt BKV Zrt.!

Pozitív élményemet szeretném Önöknek leírni. Tegnap (2009. december 6.) este kimentem a Kelenföldi Pályaudvarra, hogy fogadjam oda érkező menyasszonyomat. Érkezése után a 7-es buszhoz baktattunk, ahol a parkoló buszok egyikében már bent volt a sofőr: maga a Mikulás! Már ez is mosolyra fakasztott minket, de még nincs vége! A busz beállt a megállóba, még volt pár perc indulásig, a sofőr pedig kiszállt fülkéjéből, és szaloncukrot osztogatott az utasoknak! Ráadásul marcipánosat, ami a kedvencem. Nagyon megörültünk, szívderítő jelenet volt, ezúton is szeretnék köszönetet mondani a sofőrnek.

Tisztelettel: Sz. B.