BKV-figyelő

Ismerjük a hülye utasok azon fajtáját, akik indulásjelző megszólalása után, a záródó ajtók közé vetik magukat, majd hangosan anyázzák a buszvezetőt, ha a félig kilógó testükkel a busz kiáll a megállóból. Olvasónk is egy ilyen utassal találkozott. A rézbőrű csoport persze a buszvezetőre támadt, majd a buszt is megrongálták, hogy megmutassák, ki itt a főnök:

Kedves BKV-figyelő!

ez ma (2009.02.05) történet meg velem, 18 óra tájban, a Keletinél a 7-es buszok megállójában (Blaha felé): Piros hetes a megállóba érkezik, emberek leszállnak-felszállnak, buszvezető csenget majd csukná az ajtókat - ám ekkor egy négytagú rézbőrű csoport egyik magas IQ szintű tagja beteszi a lábát a csukódó ajtóba, hogy így érje el, hogy ő még felszállhasson.

Nem volt a busz semmiben sem különleges, inkább tele volt, mint üres, és ingyen sem osztogattak semmit az utastérben. A következő "piroshetes" már mögötte is volt, az után pedig fekete is jött.

Emberünk mégis nagyon fel akart szállni, és a vezető annyit hibázott, hogy nem kísérte figyelemmel végig a tükörből, amíg az összes ajtó becsukódik + 2 perc várakozás a biztonság kedvéért, hanem már állt is volna ki a megállóból (mint már említettem, a következő busz rögtön mögötte jött).

Mit csinál az utas, ha esik az eső és a megállóban ahol áll, van utasváró pavilon? Normálisabb utasok beállnak, hogy ne ázzanak szét, többiek esernyőt nyitnak, vagy állnak az esőben. Olvasónk szemtanúja volt egy eseménynek, ahol a buszvezető majdnem a megállóban hagyta az utast, majd be is szólt neki:

Szia BKV-figyelő!

Az alábbi történetet szeretném megosztani veled. Ma (02.04) reggel utazok a buszon, (67-es) és a megszokott tempóban megyünk 45-50 km/h-val, nagy mozgás nem volt a megállókban, se a buszon. Aztán következett a MÁV-telep nevű megálló, ahol egy nő állt eléggé bent a buszmegállóban, úgy, hogy a vezető nem vette észre. Ahogy elhaladunk a megálló felén a sötétből kisétál valaki, és a busz hirtelen fékezés bekezdett. Sikerült megállnunk, az utas felszállt, és mivel én a busz elején tartózkodtam, éppen hallottam a vezetőtől a kedves szavait, amik ezek voltak: „Legközelebb itthagylak a picsába!” Nekem erről a következő a véleményem:

1) Az utasnak úgy kellett volna állnia, hogy az észrevehető legyen, igaz esett az eső. 2) A vezetőnek nem kéne ennyire felkapnia a vizet.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor ez az incidens elkerülhető lett volna.

Olvasónk néhány napja utazott a 109-es buszon, egy hajléktalan társaságában. Előre ment a buszvezetőhöz, hogy értesítse őt a kellemetlen szagú utasról. A buszvezető elfordította a fejét, mikor olvasónk bekopogott hozzá, majd állítólag sértődötten, szándékosan lassan vezetett. Utasunk értetlenül áll a buszvezető viselkedése előtt, hisz a blogot olvasó, bejegyzéseket kommentáló BKV-sok mindig azt tanácsolják, hasonló esetben a buszvezetőhöz forduljunk, ő tud nekünk segíteni. Most akkor mit csináljon az utas?

Kedves BKV Figyelő!

Rendszeresen olvastam a blogot, de nem nagyon szoktam találkozni a rémségekkel, amiket beküldenek az olvasók. Ma (01.25.) délelőtt olyan dolog esett meg velem, amit még most sem tudok hová tenni.

A Flórián térről mentem a belvárosba, és ehhez a hétvégi 109-es buszt vettem igénybe, mert kényelmes, meleg Volvo-busz, és át sem kell szállni. Elől szálltam fel, de hátra akartam menni, mert ott alig voltak. Aztán a csuklós részen felvilágosítottak, hogy miért: egy hajléktalan embertársunk fészkelte be magát a hátsó négyes üléshelyre, és irdatlan büdös. Tényleg, néha meg-megcsapott az illat, hát mit mondjak nem volt kellemes. Ettől függetlenül leültem közvetlenül a csukló előtt, és próbáltam ignorálni a rendszeresen, két-három percenként érkező illatfelhőket. Aztán úgy az Arany János utca környékén elégeltem meg, és gondoltam, ha már úgyis leszállok a Deákon, akkor már teszek is valamit az amúgy nem valami erős állampolgári öntudatomért.

Előrementem az első ajtóhoz, és bekopogtam a sofőrhöz egy "Elnézést..." kezdéssel, amire a reakció egy feltűnően másik irányba való bámulás volt. De nem rövid ideig. Erre nem tudtam mit csinálni, elfordultam, de ott maradtam az ajtó előtt, nem ültem már vissza. Ami ezután következett, az egészen elképesztő volt: LÉPÉSBEN haladtunk a Deák téri megállóig végig a Bajcsyn és az Erzsébet téren. Azt hittem, valami baja van a busznak, viszont a sofőr állandóan elkapta a fejét, és a visszapillantót vizslatta, amikor hátranéztem rá. Nagy nehezen aztán megérkeztünk a megállóba, én leszálltam, hátra sem néztem, de alig tettem 10 lépst, amikor a busz padlógázzal húzott el mellettem.

Szeretném kérdezni a véleményeket, ez vajon mi lehetett? Bosszú, hogy hozzá mertem szólni? Megrémült tőlem? Ennyire meg vannak félemlítve vagy ennyire alacsony szinten állnak a sofőrök? Ez az egész történet nagyon szomorú. Nemrég itt olvastam egy bejegyzésben, hogy a Volán-sofőrök mennyire felelősnek érzik magukat a járművükért és az azon utazókért. A BKV-nál miért nem?

Egy határozott fellépésű ember még agresszív, alja népségnél is tud eredményt elérni, s főleg maga mellé tudná állítani a többi jó érzésű embert... Nem lehet, hogy a BKV-nál be kéne venni egy új kiadást a költségvetésbe, "pszichológus" címszó alatt? (Hogy a vezetőségnek jót tenne egy ilyen, az nem kérdés.)

Üdvözlettel, egy átlag utas

Olvasónk egy buszvezetővel beszélgetett, a BKV helyzetéről, a járművek állapotáról és a privatizációról. A BKV dolgozója szerint a cég annyira rossz helyzetben van, hogy aki éves bérletett vett, az vagy nagyon optimista, vagy hülye, mert lehet, hogy a BKV meg sem éri ezt az év végét.

Kedves BKV-figyelő!

Már egy éve olvasom a blogot és eddig nem írtam észrevételt, csak hozzászólást a kirakott levelekhez. Pár napja utaztam a 173-as buszon, és a buszvezetővel volt egy érdekes beszélgetésem. Pontos dátumot, meg rendszámot két okból nem írok. Nem emlékszem rá, és nem is szeretném, ha a cég kitenné a dolgozóját csak azért, mert őszinte.

A busz a végállomáson állt, vártunk az indulásra. A buszvezető bent ült a fülkében, írogatott valamit a menetlevélre. Bekopogtam hozzá, mert kérdésem volt, és beszélgetni kezdtünk a BKV-ról. Mesélt a rossz munkakörülményekről, a rendszeresen lerobbanó Ikarus és az egyre sűrűbben javításon lévő új Volvo (!) buszokról. Szó volt az Astoránál széttört buszról is, ami a buszvezető szerint a BKV karbantartásának szimbóluma lehetne. Az mondta, hogy a járműpark napról napra rosszabb, semmire nincs pénz, a buszokat villamosokat már csak a lélek tarja össze (Ezt látjuk is). Elég rég óta dolgozik a cégnél ahhoz, hogy kijelentse, ilyen rossz helyzetben még sosem volt a cég. Idézek tőle: „Aki éves bérletet vett, az vagy nagyon optimista, vagy nagyon hülye. Ha ez így megy, a cégnek csak hónapjai vannak hátra…” Persze nem akart riadalmat kelteni, ki is jelentette, hogy ez csak az ő személyes véleménye, amit a garázsban lát/hall, és amit munkája során tapasztal abból tette össze.  Sokat megélt már ő, de ilyen rossz helyzetben még nem volt a cég. Öregek a járművek, és nem tartják karban őket. Sok a meghibásodás, ami szerinte a karbantartás hiányára vezethető vissza.

Szó esett még a BKV privatizálásáról is, mint lehetőség. Szerinte a cég üzletágainak kiszervezése a legrosszabb megoldás. Több menedzsment, több főnök, több pénz adminisztratív célokra, kevesebb az utasokra és a szolgáltatásra.

Nem beszéltünk többet, mert indulnia kellett, vezetés közben meg nem akart beszélni, inkább figyelt. Elköszöntem tőle. Sajnos már itt tartunk. Mint írtátok, az európai hírű cégből az egyik legrosszabb lett.

További jó blogolást: Zoli

Szerencsére vannak a BKV-nál olyan jó fej buszvezetők, mint amilyennel olvasónkat is összehozta a sors néhány napja. Dezső a 131-es buszon utazott, ami terelés miatt nem tudott megállni az Örsön. A buszvezető készségesen segített az utasoknak, hogy kevesebbet kelljen gyalogolniuk a terelés miatt, alternatív útvonalat is javasolt. És ez nem minden: Buszvezetőnk saját vicceit osztotta meg az utasokkal, amikkel mosolyt csalt minden utas arcára a reggeli órákban:

Sziasztok!

Az alábbi rövid történést szeretném veletek megosztani, mely a mai nap kezdetén velem megesett.

Szokásos reggeli rutinomnak híven lecammogtam a Füredi utca elnevezésű troli, busz és utasmegállóba, hogy még ébredező testemet az Örs vezér terére transzportáltassam, továbbutazás céljából. Hagytam, hogy a fakó vörös 82-es Troli szenvtelenül elhúzzon az orrom előtt, tudtam, jön még az én utcámba. Végignéztem, ahogy egy 31-es a piros lámpának köszönhetően szabályosan beparkolt a megállóba (ahol egyébként nem áll meg), s a csukott ajtók által elválasztott jelenlegi és jövőbeni BKV-zók bambán bámulták egymást. Végül megjött az mentőangyalom, egy 131-es járat képletes személyében.

Minden egy forgalomeltereléssel kezdődött, a buszvezető kommunikatívan megosztotta velünk utasokkal a tényállást, az örsre nem állhat be, a forgalomirányítás új ukázt böfögött fel, a lámpánál balra, metróig kell vinni az utasokat. A sofőr még felkínálta, akinek ez nem jó, az jelezzen, és az útközben található torlimegállóban leszállhat (onnan pár perc gyalogút az örs), egy hölgy élt is a lehetőséggel.

Már a helyzet kezelésénél meglepődtem, a sofőr úr milyen épkézláb intézkedett, nem akadt el szava, mindenkit tisztán tájékoztatott, a recsegő mikrofon ellenére. Azonban eme vezető beosztású egyén egyéb kompetenciáit is megcsillogtatta a maradék rövidke út során. Úgy éreztem, egy rejtett Stand-up komédiás került a volán mögé. Az alábbi rövid történeteket had idézzem, persze a pontosságuk nem 100%-os.

Az Örsnél lévő piros lámpánál:

"Az ilyen krízis helyzetekre van egy régi jó történetem. Két rendőr találkozik éjszaka egy fiatalemberrel. A fiatalember igen erősen kormányellenes viccet mesél a két biztos úrnak. A fakabátok hangosan hahotáznak a poén hallatán, majd az idősebbik válaszol. Hát ez nagyon jó vicc, felírom. Neve? Foglalkozása?"