BKV-figyelő

A a címben szereplő kicenzúrázott mondat egy buszvezető száját hagyta el, miután egy idős úr a megállóban álló buszra, már az ajtók bezáródása után szeretett volna felszállni. Az úr megnyomta az ajtónyitó gombot, majd felszálláshoz készült. A kedves szavakat hallva inkább a megállóban maradt:

Tisztelt BKV-figyelő!

Tegnapelőtt (I. 08) történt az alábbi történet, ilyet még nem éltem meg, pedig 60 elmúltam.

Az Apor Vilmos térről induló 105-ösön utaztam, egyszer csak sztentori üvöltés reszkettette meg a levegőt a vezetőfülke felől: "A k**va anyádat". Nem tudom, kinek szólt, feltehetőleg egy másik közlekedőnek. Hamarosan a Horváth-kerthez értünk (Krisztina-körúti megálló), ahol a sofőr már indulni készült, csukta az ajtókat, de valamelyik valamiért nem tudott becsukódni, ezért a csengő folyamatosan szólt.

Ekkor ért a megállóba egy idősebb úr, aki látva az álló buszt, udvarias kézmozdulatokkal kérte a sofőrt, hogy engedje fel. Pár másodperccel később megnyomta az egyik ajtó melletti felszálló gombot, amitől az ajtó kinyílt (a csengő egész eddig folyamatosan szólt, habár ezt lentről nyilván nem hallotta). Ekkor hallottuk az úton másodszor a sofőr üvöltését: "Hogy b@szd szájba a jó k**va anyádat!" Mindenki elámult, az idősebb úr megtorpant a nyitott ajtó előtt, "én ilyen sofőrhöz nem szállok fel" - mondta hangosan, és a megállóban maradt.

Döbbent csendben utaztunk tovább. A József Nádor téren szálltam le, visszanéztem, egy kopasz, disznófejű sofőrt láttam, és ezt csak azért írom ide, hogy ha ennek alapján ráismer valamelyik kollégája, szóljon neki egy-két szót az emberi viselkedésről.

Egy olvasónk ismét rámutatott arra, hogy a BKV-nál nem csak szemét, utasokkal szándékosan kicsesző buszvezetők vannak. A 16-os busz vonalán utasokkal kommunikáló, háttérzenét szolgáltató buszvezetővel találkozott, már másodszor. Tisztelet neki :)

Sziasztok!
 
Tegnap (január 8.) másodszor utaztam a 16-os buszon este egy nagyon jó fej buszsofőrrel (legutóbb még karácsony előtt). Kellemes zene ment a Deák téri végállomáson a várakozás alatt, és amikor indult a busz, akkor valami olyasmi mondott a sofőr (nem pontos az idézet): "Jó estét kedves utasaim, buszunk a Moszkva térig közlekedik, várható érkezési időpont X, első megállónk a Hild tér lesz. A várakozás alatt ezt és ezt a számot hallhatták, amiről tudni lehet, hogy ... (valami régi magyar szám volt, nem figyeltem pontosan, nem annyira ismert, de elég kellemes és pont megfelelő, szóval nem valamelyik stílus extrém példája, az emberek nagy részének szerintem ha nem is tetszik, tutti nem zavaró) Most pedig a .... számot hallhatják, amiről tudni lehet..." A megállóban leszálló utasokról elköszönt, a felszállóknak külön (jó estét kívánok új felszálló hölgyutasunknak), nekem is mondta, amikor leszálltam, hogy viszontlátásra és további kellemes estét a leszálló hölgyutasunknak.
 
A kedves és egyáltalán nem tolakodó sofőrnek köszönhetően szerintem az embereknek volt jó 5-10 percük az utazás alatt, és mosolyogtak egymásra. Tudom, ez kicsit csöpögősnek hangzik de ha összevetem ezt az érzést azzal, ami elfogott mondjuk 10 perccel a felszállás előtt a metróellenőrök között áthaladva, amennyire az negatív, annyira pozitív ez. Még több ilyen buszsofőrt a BKV-nak! Felírtam a rendszámát is de csak akkor mondom meg, ha tutti megdicsérik és nem büntetik a zene miatt. Mert amilyen logikátlan a BKV, biztos találnak valami kifogást. Pedig ez kell az imázs javításra és nem milliós kampányok.
 
Szép napot!
 
Ági

Naponta találkozom a BKV öreg Ikarusain olyan utasokkal, akik a fűtetlen, mínusz 10 fokos utastér miatt morgolódnak. Olvasónk vette a bátorságot, és szóba elegyedett az egyik buszvezetővel, aki éppen a fülkéjében szaunázott. Arra a kérdésre, hogy az utasteret miért nem fűtik, alább találtok választ:

Kedves BKV-figyelő!

Tegnap este a BKV egyik fűtetlen buszán utazva elgondolkodtam azon, megszabják-e valahol a cégnek, hogy egy buszon mennyi lehet a minimális hőmérséklet?

Kint körülbelül mínusz 6 fok lehetett, a buszon is kb. ennyi volt. Mindenki didergett, a radiátorok hidegek voltak, a kapaszkodó rúdhoz szabályosan hozzáfagyott a kezem, így igazi élmény volt az utazás. Gondolkodtam, hogy a tervezett sítúrát is lemondom, a sok didergős élményből elég volt, lábam meg eleget csúszkát a kanyarodó busz padlóján :-)

Gondoltam tudatos utasként nem morgok magamban, megkérdezem a buszvezetőtől, aki a saját fülkéjébe szaunát csinált (kigombolt ingben szabályosan izzadt), mégis, nem kínálna-e meg minket egy kis meleggel. Először azt hittem leugat majd, hogy zavarom, de tök kulturált volt. Elmagyarázta, hogy ezeket a buszokat karban kellene tartani, a fűtésrendszer öreg, el van tömítődve, így hiába nyitja ki a csapot, a víz nem tud végigmenni az utastérben, nem tud fűteni. Elmondta, hogy jelezte a hibát a karbantartóknak valami lapon, de nem tudnak vele mit csinálni, évek óta ilyen.

Egy ilyen zárt helyet túlfűteni nem jó. A 20 fok már sok lenne, de a mínusz 6-10 fok pedig nagyon kevés. Valami olyan megoldást kellene találni, ami nem süti meg az utasokat, és nem is fagyasztja le őket. (Példa a Volános Ikarusok jobb fűtése lehetne).

Vajon az olvasóitoknak mi a véleménye erről?

zEro

Mozgássérült idős asszonyt ütött le a BKV egyik buszsofőrje a fővárosi Naphegy téren, a 78-as busz végállomásánál. A kutyáját próbálta védelmezni a mankókkal közlekedő nő, ekkor ütötte meg őt a buszvezető úgy, hogy elesett, és elvesztette az eszméletét.

Mankókkal, néha a falnak is támaszkodva közlekedik lakásában is Simó W. Gézáné, annál fürgébb viszont Csutka, a másfél éves, játékos pumi. "Amióta az a tagbaszakadt ember megrugdosta, minden magas férfit megugat az utcán" - mondja az idős asszony, miközben kis játékot dob a kutyának, amelyik még a levegőben elkapja, és visszahozza. Nekünk. Az állatot ismerik a Naphegy téren, s mint Simóné mondja, Csutka maga szokott botot keresni, és a hozzá legközelebb lévőkhöz viszi oda, akik el is dobják neki. Nem bánja, mert ő nehezen tud csak lehajolni. "December 27-én reggel vittem sétálni a kutyát a Naphegy térre. Csutka nagyon szeret játszani, ha már a nyájat nem terelgetheti, legalább a botok után szaladgálhat. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a kutya keservesen és hangosan nyüszít. Ahogy odanéztem, azt láttam, hogy egy férfi rugdossa Csutkát. Többször megkértem, hogy ne csinálja, de nem hallgatott rám. Ezután elé léptem, de ekkor sem hagyta abba, nekem pedig azt kiabálta, hogy büdös k…!"

Olvasónk a napokban egy olyan buszvezetővel találkozott a 161-es vonalon, aki vezetés közben telefonált, falatozott, és a foglalt kezei miatt időnként kéz nélkül vezette a buszt:

Tisztelt BKV figyelő!

Nem szoktam utazni a 161-es autóbuszon, most csak kivételesen keveredtem rá. Félreértés ne essék, nem a járművet kritizálom (Volvo 7700), hanem a vezetőjét.

Történt ugyanis, hogy az említett járaton a Kis utcai lakótelepről tartottam Rákos, MÁV állomás megállóig ma délután. A buszvezető egy legalább 120 kilogrammos testes ember volt. Nem tudom, hogy mennyire szabályos vagy sem a BKV-nál az, hogy a járművezető mobiltelefont használjon vezetés közben, de az, ahogy eme sofőr telefonált, szerintem hagyott maga után kívánnivalókat. Ugyan fülest használt (vagy legalábbis próbálkozott), de ahogyan azt kiturkálta a testére feszülő pulcsija alól, azt mindenki saját belátása szerint döntse el, hogy inkább vicces, vagy balesetveszélyes volt. Másodpercekig kotorászott ahhoz, hogy előkeveredjen neki a felvevőgomb, s hogy a mikrofont is a pulcsiján kívül helyezze el. Ez egy dolog.

Mint írtam: pulcsi. Nem véletlenül. Nem BKV-s egyenruha volt rajta, hanem valami pulcsi + farmernadrág kompozíció.

Na, de ezek után ez a nagydarab faszi úgy gondolta, hogy neki most azonnal be kell tömnie kettő öklömnyi méretű kókuszgolyót. Egy darabot úgy három harapással intézett el. Közben ugye az egyéb elvégzendő dolgaira maradt egy keze, amivel a mellettünk elhaladó többi BKV-snak kell integetni, kormányozni, különböző gombokat nyomkodni, kapcsolókat kezelni, és a többi... Indexelésre csak ritkán jutott keze. Ajtónyitás előtt sokszor végignyalogatta az ujjait, hogy annyira azért mégse kenje össze a gombokat. Na, nem baj - gondoltam - profi az illető, biztos tudja mit csinál. De ez után jött csak az igazán bunkó dolog! Miután megette a méretes kókuszgolyóit, az egyik piros lámpánál lazán kihúzta az oldalablakát, s a szemetet egyszerűen kidobta a buszból! A pofám leszakad! Mit meg nem tehet egy BKV-s autóbuszvezető, akit esetleg néhány jobbérzésű utas is figyelhet... Na, mindegy. Nem szóltam be neki, valószínűleg úgysem értem volna el vele semmit. Ez van. Ezt hagynák vajon más városban is így működni Magyarországon, vagy ez csupán a fővárosi hozzáállás?

(Bár az autóbusz rendszámát megjegyeztem panaszt nem teszek az ügyben, s ide is szándékosan nem írom ki. Remélem idővel valahogy eljut hozzá ez a kifejezetten pozitív beszámoló, s rájön, hogy ez így nem egészen jó - se neki, se a cégének, se néhány jóérzésű utasnak.)

További szép napokat mindenkinek!

Üdv: Mounty