Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

"Csak így tehető jobbá ez a világ. Ha figyelünk egymásra"

Az utasok hozzáállását, viselkedését firtatta a napokban a BKK egyik jegypénztárosként dolgozó munkatársa. Levélírónk is elismerte, hogy a modortalanság gyakran a tömegközlekedésben dolgozókat is jellemzi. Erre reflektál Mónika levele, akivel egy villamosvezető volt udvariatlan. (Mai levelünk korábban érkezett, nem a jegypénztáros levelére adott válasz, inkább csak a témája miatt van összefüggés.)

Mint az olvasónk leveléből is kiderül, nem az ellen volt kifogása, amit a járművezető mondott, őt inkább a hangnem, a hozzáállás zavarta. A következtetés levonható, nem bonyolult: ha kölcsönösen megadnánk egymásnak a tiszteletet, számos konfliktushelyzet elkerülhető lenne. Meggyőződésem, hogy ez az általános, ugyanakkor ezek az esetek rossz szájízt adnak.

Ma este (2013. február 18. - a szerk.), egy igen hosszú nap után a Széll Kálmán téren sétáltam a 18-as villamos felé. Nem állt még be a megállóba, ott várakozott nyitott ajtókkal, ahová beérkezni szokott. Gondoltam, hogy felszállok rá, az a pár méter mit sem számít (hiszen nyitva voltak az ajtók, kit zavarnék?).

Miután elfoglaltam a helyem, egyszer csak rám szólt egy mogorva női hang: Vééégállomás (hozzáteszem, a villamos már 5-10 perce bent állhatott). Ránéztem a hang tulajdonosára, és egy meglehetősen ápolatlan, BKV-s egyenruhában lévő "hölgy" állt előttem. Köszöntem: Jó estét. Erre az előbbi nem épp kedves hang újra megismételte, hogy: Vééégállomás. (Talán ezt szánta köszönésnek, vagy azt hitte süket vagyok?!)

Mondtam neki, hogy "nem most érkeztem, hanem a másik irányba tartok". (Egyébként sem úgy néztem ki, mint aki elaludt a járművön, ráadásul mivel elhaladtam mellette, amikor még a vezető fülkében ült, láthatta, hogy felszállok.) Erre közölte az előbbihez hasonló, ha nem durvább stílusban, hogy: "akkor le lehet szállni, és a megállóban felszállni". Mondtam neki, hogy: "ezen a pár méteren már mi múlik?", erre annyi volt a válasz, hogy szálljak le.

Megkérdeztem a "hölgytől", hogy "miért vannak nyitva az ajtók, ha nem lehet felszállni?", amit tudomásom szerint nem tilt semmi (és így utólag tovább gondolva ezt nekem honnan kellene tudnom, hiszen egy leszálló helyen állt a villamos, járda mellett, nem a sínek között?!), majd odavágta, hogy az ajtók azért vannak nyitva, hogy ő át tudjon menni egyik fülkéből a másikba. De ezt már meglehetősen támadóan mondta, úgyhogy tényleg jobbnak láttam leszállni.

Kérdezem én: stílust nem tanítanak a BKV-nál? Hogy talán az ügyfél az első, mivel belőlünk élnek? Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy le kellett szállnom. Most először, és utoljára szálltam fel ott. Nekem a stílussal, a hangnemmel van problémám. Nekem alap, ha valakit megszólítok, köszönök neki. A másik dolog, hogy ha én megadom a tiszteletet, joggal várom el ugyanezt.

Ügyfélszolgálaton dolgoztam évekig, tudom azt, hogy az én viselkedésem egyben a szervezetet is minősíti, ahová tartozom. Persze, mondhatjuk, hogy alulfizetettek, fáradtak az emberek, de a jó modor, az udvariasság, a másik emberszámba vétele nem pénz, idő vagy energia kérdése.

Én sem keresek sokat, én is elfáradok a nap végére (átlag 10-12 órát dolgozom), mégis képes vagyok az emberekre mosolyogni, hiszen hiszek abban, hogy csak így tehető jobbá ez a világ. Ha figyelünk egymásra.

21 Tovább

Így kell villamost vezetni

Csúnya történetet mutattunk be a napokban (Durva inzultus a 2-es villamoson), amely egyik olvasónk barátnőjével esett meg a 2-es villamoson. Ugyanaz a vonal, de egészen más élmény. Attila levele következik.

A többnyire negatív hangnemű levelek mellé szeretnék egy pozitív élményt is megosztani veled, illetve a tömegközlekedőkkel. Hetente átlag 2-3 alkalommal a Jászai Mari térről 2-es villamossal haladok hazafelé, ezért azt a tényt már magam is bizonyítottnak vélem, hogy a világ egyik legszebb útvonalú járata.

Ma délután viszont (2012.11.05., hétfő), nagyjából fél 4 körül a 1340-es jelzésszámú járművet vezető, kb. 40-50 év körüli, sötétvöröses hajú vezetőnő olyan hibátlan érzékkel vette az egyébként nem kevés pályahiba okozta akadályokat, amilyennel még talán sosem találkoztam.

A jól megrakott szekérre úgy adagolta az áramot, s olyan finoman fékezgette, hogy kapaszkodás nélkül teljes nyugalommal lehetett állni rajta még a kanyarokban is, anélkül, hogy a benne utazó heringek között kialakulhatott volna bármilyen, előre nem tervezett testi kontaktus.

A le-, és felszállóknak adott kellő időt helyet cserélni, az egyébként vezetőkedvenc "gyorsulási" szakaszokon (Kossuth tér és az Akadémia között; Belgrád rakpart) nem rángatta rommá az öreg Ganz villamost, s mindehhez képest egy pillanatig sem lehetett érezni, hogy bármiféle menetrendbeli csúszásban lennénk.

Azt hiszem, erre mondják, hogy tökéletes kanyar volt, le a kalappal a vezetőnő előtt, és a többi kollégának tessék járni hozzá korrepetálásra.

4 Tovább

Vajon hol a vezető?

Miért gondolja azt néhány járművezető, hogy rá nem tartoznak a szabályok? Miért van az, hogy az iskola utáni csúcsban néhány perces késéssel indul villamos? Miután kisétált a vezető a tartózkodóból, miért nem próbált legalább egy kicsit sietni? Miért fordulhat ez elő? Ezekre a kérdésekre szeretném megkapni a választ! Előre is elnézést kérünk azoktól a járművezetőktől, akik minden nap rendesen végzik a munkájukat, és akik jó hírneve az ilyen lusta, lassú, dolgozni nem akarók miatt romlik.
89 Tovább

A Villamosvezető telefonál

Újabb levelet kaptunk menet közben telefonáló villamosvezetőről pénteken, most azonban a mikrofon is be volt kapcsolva, így az egész villamos hallotta a beszélgetést.

Kedves Figyelő!
 
Egy nagyon érdekes szituáció esett meg ma reggel a 28-as villamoson.
A Blaha felé tartva, a Kőbányai úton - fülemben a zenével - arra lettem figyelmes, hogy beszélnek a hangszórókból. Kikaptam a kábeleket a fülemből, és ráébredtem, hogy a hangszórókból hangosan és kristálytisztán hallható beszéd a villamosvezető hölgy magánbeszélgetése, melyet a mobiltelefonján bonyolít.
 
A pálya minősége miatt a villamos nagyon lassan halad végig a Kőbányai úton (talán 10 perc), és ez alatt az idő alatt végighallgathattuk, ahogyan a kedves pilótahölgy kellemesen cseveg cégbíróságról, barátokról, talán a barátnőjével. Időközben megálltunk a megállókban, de a hölgy csak beszélt tovább.. A felszálló utasok tátogva hallgatták - mi folyik itt?
 
A mobiltelefonálás tudtommal - magáncéllal, menet közben - szigorúan tilos a villamos vezetőfülkéjében is. De kérdem én - ha már megszegi a szabályt a kedves néni, mi adhat okot arra az ostobaságra, hogy az utastájékoztató mikrofont bekapcsolva hagyja?
 
Az esetet persze megírtam a BKV-nak is - nyilván 2 napon belül jön a válasz a következő szöveggel: a szóban forgó sofőrt figyelmeztettük, puszi.
 
A kérdéses villamos egyébként 9:30 körül ment a Blaha felé a Kőbányai úton, a szerelvény száma 1439.
 
Üdv:
posy
161 Tovább

BKV-figyelő

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek