BKV-figyelő

Rendszeresen, átlagosan napi kétszer járok Kőbánya-Kispesten. Minden áldott nap gyalogosok és buszosok vívják meg harcaikat egy egyszerű félreértés miatt. Azért bátorkodom ezt a témát feldobni, mert láthatóan sokan nem tudják, hogy az új buszpályaudvaron hogyan kell közlekedni, és ha már csak egy emberhez eljutnak a kommentekben lévő információk, már megérte a dolog...

Fotó: FN24

A probléma a képen látható gyalogátkelővel van. Ez, mint látjuk, nem a hagyományos „zebra”, hanem egy vörös sáv, nagy sárga felirattal. Gyalogátkelő helyét jelző Kresz tábla nincs kihelyezve, ennek ellenére a gyalogos azt hiszi, hogy neki van elsőbbsége. A buszos is ezt hiszi, ebből lesznek a nagy fékezések, a kiabálások és az anyázások, és mindkettő azt hiszi, hogy neki van igaza. Ezt szeretném, ha megbeszélgetnétek és megvitatnátok a kommentek között. Tehát a kérdés:

Kinek van elsőbbsége ezeknél az átkelőknél, és miért?

Sokszor csak a szerencsén, illetve a járművezetők éberségén múlik, hogy nem történik baleset a gyalogátkelőknél. Több olyan megálló is van Budapesten, ahol ha összegyűlik egy nagyobb tömeg, veszélyes közelségbe kerül egymáshoz az utas és a tömegközlekedési jármű. Az egyik ilyen megálló a 4-es villamos újbudai végállomása, ahol az Allee megnyitása óta cseppet sem veszélytelen a bejárathoz közeli zebránál várakozni, főleg ha az ember nem figyel, és nem is a zebránál, hanem előtte várakozik, gyakorlatilag a villamos előtt. Hasonlóan veszélyes zebra található a Jászai Mari téren is, olvasónk erről ír az alább olvasható levelében.

Ha tudtok még hasonlóan veszélyes átkelőt, írjátok meg a kommentek között, vagy e-mailben a bkvfigyelo@gmail.com címre!

Olvasónk egy "jó, hogy nem csukta rám az ajtót" mondattal jelezte a várbusz vezetőjének, hogy szerinte hülyeség az indulásjelzőt akkor működtetni, amikor még bőven vannak le- és felszálló utasok. A buszosnak ez nem tetszett. Megvárta az utast a zebránál, majd amikor át akart kelni padlógázt nyomott:

Kedves BKV-figyelő!

Tegnap (11. 11.) este a férjemmel hazafele a várbusszal mentünk a Moszkva térre. Rengeteg csomagunk volt (mindkettőnknél 3-4), így utoljára maradtunk leszállónak. A buszvezető már akkor zárta volna az ajtókat (gondolom ismerik ezt az "ajtók mindjárt záródnak hangot"), mikor még bőven a busz belsejében voltunk (és még sokan mások), ami mindig felbosszant, mivel már többször csukták így rá a lábamra, táskámra az ajtót. A várbusz egy kisbusz, elég jól lehet látni, hogy ha valaki csomagokkal próbál leszállni, felesleges ezzel félelmet kelteni és sürgetni, nyilván a körülményekhez képest sietni fog. De ezt biztos nem írnám meg, hiszen ez teljesen mindennapos. Azt viszont leszálláskor megjegyeztem félhangosan elég mérgesen, hogy "jó, hogy nem csukta rám az ajtót".

Olvasónk a BKV alvállalkozójának, a VT-Transmannak az egyik leggyökerebb buszvezetőjével találkozott tegnap reggel. A buszos Budafokon nem akarta megadni a gyalogosoknak az elsőbbséget, akik a zebrára lépve jelezték, hogy át akarnak kelni. A buszvezető nem elég, hogy a KRESZ szabályaival nem volt tisztában, még a gyalogosakkal kezdett kiabálni. Részletek a levélben:

"Tisztelt" BKV!

A mai napon (2009. május 20), 8:45-kor, a KLN-091-es rendszámú buszon (114-es vonalon) egy felháborító "élményben" volt részünk. A Kitérő villamosmegállónál lévő zebrán gyalogosok várakoztak. Ezt a buszvezető is látta. A gyalogosok leléptek, és elindultak. Pontosabban mondva ketten elindultak, a többiek nem mertek lelépni a gyorsan haladó jármű elé.

Szerencséjükre, mert a buszvezetőnek esze ágában sem volt lassítani, nemhogy megállni, úgy, ahogy azt a KRESZ előírná neki. Viszont kénytelen volt tényleg megállni, mert a két lelépő addigra már jócskán a busz elé ért, és idős emberek lévén elugrani nem tudtak (a buszvezető legnagyobb mérgére), ezért hírtelen megállt, centiméterekre a gyalogosoktól. És még a buszvezetőnek állt feljebb, kikiabálva a kis ablakán, hogy "Mi van, nyanya, meguntad az életed?".

A BKV-nál szerencsére nem csak droidok dolgoznak, hanem olyan rendes és tisztességes emberek is, akik feladatuknak érzik az emberek segítését, tájékoztatását és felkarolják még a rászorulókat is. Olvasónk is egy ilyen buszvezetővel találkozott, pozitív élményeiről rövid levelében mesél:

Tisztelt BKV-Figyelő!

Egy olyan tapasztalatom miatt ragadtam billentyűzetet, mely sajnos még soha nem esett meg velem. Eddig:

2008.10.27-én, 17:00 és 17:30 között utaztam a BPO-238-as rendszámú 8-as autóbusszal Gazdagrét felé. A Kálvin téren a buszvezető szép estét és kellemes utazást kívánt és ezt az út során többször bemondta az új felszállók részére. Gazdagréten további kellemes estét, jó egészséget, kézcsókot a hölgyeknek kívánt. Egész utazás alatt a megállókat érthetően bemondta, végig udvarias, nyugodt volt, biztonságosan vezetett, különös tekintettel a már hónapok óta húzódó útfelújításra, pedig eme cselekmények manapság a 8-as buszon nem megszokott cselekvések sajnos.

Ám nem is emiatt döntöttem úgy, hogy megosztom Önökkel tapasztalataimat, hiszen ezek alapvető emberi tulajdonságok, melyek egy buszvezetőtől értelemszerűen elvárhatók.

A Zólyomi úti megálló után a zebra előtt egy vak úr várakozott átkelésre. A sofőr megállt a zebra előtt, de a vak úr nem mert elindulni, mert szemből folyamatosan haladtak el az autók. Erre a buszvezető nem indult el, hanem kiszállt a buszból és átsegítette a vak embert. Visszatérvén megköszönte a türelmünket és folytattuk utunkat.

Milyen jó lenne, ha mindenki ilyen példásan viselkedne! Jó érzés volt látni, hogy vannak még kis hazánkban ilyen rendes emberek! Kérem Önöket, jutalmazzák méltóképp az autóbusz vezetőjét!

Tisztelettel: Eilinger Csaba