A tegnapi napon a BKV sajtóosztálya ismét átgondolatlan, indulatos és személyeskedő sajtóreakcióval sokkolta a BKV-figyelő szerkesztőit. A cég illetékesei ismételten olyan mondatokat és állításokat kértek számon a főszerkesztőn, amit ő le se írt, majd megfenyegették, hogy ha nem teszi közzé egy az egyben a blogon, jogi útra terelik az ügyet. Ezután már meg sem lepődtünk a levél harmadik, személyeskedő bekezdésén, ami minden szakmaiságot nélkülöz. A BKV levele ismételten forditva sült el, a blog helyett magukat járatták le az illetékesek. (A levelet ide kattintva olvashatod el!)
Mivel ez nem az első eset, nem tudunk mást tenni, megkérjük a BKV kommunikációs igazgatóját, hogy ne rombolja tovább a cég hírnevét, hanem távozzon. Gondokkodjon el a visszajelzéseken és a kommenteken, és fogja fel végre, hogy egy valamire való cég ilyet nem engedhet meg magának.
A tegnapi levélre ezt a terjedelmes választ küldtük:
Tisztelt BKV Zrt!
A tegnapi levelükre kicsit terjedelmesebben reagálnék. Megértem, hogy utasításba van adva Önöknél, hogy a blogomat, és engem, ahol lehet, meg kell próbálni lejáratni. Nem lehet egyszerű feldolgozni, hogy már az ötödik éve sikeresen működik, és napról napra népszerűbb a BKV-figyelő. Azzal a tudattal sem lehet könnyű együtt élni, hogy akárhogy is próbálkoznak, egyre több utas keresi meg a blogon keresztül a nyilvánosságot a panaszával, és a bejelentésével, és egyre több dolgozójuk támogat minket. De jobban teszik, ha megbarátkoznak annak a gondolatával, hogy a BKV-figyelő a legnagyobb BKV-s közösség, és az is marad!
Megértem az Önök helyzetét, de ha egy tanácsot elfogadnak, a lejáratásba ne úgy kezdjenek bele, hogy olyan mondatokat válaszolnak meg, amit én le se írtam, mert így saját magukat járatják le, méghozzá nagy nyilvánosság előtt. Bárhogy is fenyegetőznek, nem fogok egy olyan levelet közzétenni a blogon, amiben olyannal vádolnak, amit el se követtem, amit le se írtam.
Tisztában vagyok azzal, hogy a levél itt a harmadik bekezdésről szól, az eleje csak "rizsa", ezért nem szól semmiről. Örültek volna annak, ha az utasok az én pótdíjtartozásomon csámcsognak, ha arról megy a vita, hogy én biztos jegy és bérlet nélkül utazom, és így kritizálom a BKV-t. Holott Önök is tudják, hogy a pótdíjat nem emiatt, hanem az elveszített bérletigazolványom miatt kell fizetnem, bérletem akkor is volt, most is van, és a későbbiekben is lesz, amikor kénytelen vagyok igénybe venni a szolgáltatásukat.
Visszatérve a levélre: tény, hogy kommunikáció szempontjából jó fogás lett volna, ha az emberek a büntetésemen csámcsognak, bár elég etikátlan, és nem fedi a valóságot. Ismételten megpróbáltak lejáratni, de ez megint visszafelé sült el, ugyanis sikeresen lejáratták saját magukat a több, mint 7300 tagot számláló BKV-s közösségünk előtt.
Ha gondolják, nagyon szívesen adok ingyen és bérmentve kommunikációval kapcsolatos tanácsokat, ötleteket. Mint a mellékelt ábra is mutatja, hiába foglalkoztatnak havi sokszázezer forintért kommunikációs igazgatót, 22 évesen valahogy mindig sikerül a lejárató közleményeiket és reakcióikat visszapattintani. Ha már így takarékoskodnak, talán a kommunikációs igazgatónak feleslegesen kifizetett súlyos százezreket is meg lehetne spórolni.
Arra kérem Önöket, hogy a reakciókat és a tapasztalatokat összegyűjtve, gondolkodjanak el azon, hogy vajon megéri-e minden egyes alkalommal lejáratni saját magukat. Egy valamire való versenyhelyzetben lévő cégnél hasonló még csak elő sem fordulhatna. Egy normálisan működő cég nem engedné meg, hogy olyan szinten nevetség tárgyává váljon, mint Önök.
Figyelmüket megköszönve, maradok tisztelettel:
Gál Mihály, a BKV-figyelő szerkesztője, és a legnagyobb BKV-s közösség vezetője.
Fotó: FN24
Utolsó kommentek