BKV-figyelő

Kisebb népvándorlás volt Soroksáron a közelmúltban. A tájékoztatás hiánya miatt az utasok a HÉV és a pótlóbusz között ingáztak - írta Csaba nevű olvasónk. Az alábbi eset december 18-án történt.

Szeretném elmesélni, mi történik éppen. A Ráckevei HÉV (H6) eseményezett Soroksár felső és Soroksár, Hősök tere között. Soroksár felsőnél a járművezető közölte, hogy végállomás, nem megy tovább. A nép leszállt, át a buszmegállóhoz, megvárja a nem egy perc múlva érkező pótlót.

A Hősök terénél a járművezető bemondja, hogy végállomás, onnantól jár a HÉV. A nép leszáll, átmegy a HÉV-hez. Mikor az befut, a nép felszáll. A járművezető bemondja, hogy a baleset miatt nem megy tovább, további utasítást vár.

Pár perc múlva ismét bemondja, hogy a HÉV-et Dunaharasztiig pótolják, mindenki szálljon pótlóra. Nép leszáll, pótlóhoz át. Pótló helyett HÉV érkezik az eredeti vonalon. Aki szemfülesen átrohan a kocsik között, eléri, aki nem, az vár egy másikra.

Szeretném megjegyezni, hogy ilyen információzavar csak azóta van, hogy létezik BKK. Hihetetlen és felháborító, hogy a BKK és a BKV nem informálja egymást megfelelően, ezért több száz utas marad ott, ahol. 

(Illusztráció: michaeltaylor.ca)

Gyakran gondolkodtam rajta én is, hogy csak akkor működik-e a jegyek és bérletek hatékony ellenőrzése, ha az ellenőr/biztonsági őr eleve azt feltételezi, hogy az utas bliccelni, lopni, csalni akar. Szerintem nem.

Hallani történeteket boldogabb országok boldogabb városaiból, ahol az ellenőr abból indul ki, hogy van érvényes jegyed/bérleted, ha mégsincs, igyekszik segíteni, és a pótdíjazás csak ezután következik, ha a korábbiak nem jártak sikerrel.

Ezek a gondolatok foglalkoztatták PP monogramú olvasónkat is az egyik éjszakai járaton.

Egy rövid történetet és egy hozzá tartozó gondolatmenetet szeretnék megosztani veletek. December 17-én éjjel jön az 1:00 órás 901-es, Óbuda felé menő éjszakai busz. Tök hideg is van, meg az eső is esik, és vágom, első ajtós felszállás.

Busz megáll, lépek fel, nyúlok a farzsebembe, de a "Biztonsági Szolgálat" feliratú mellényes őr közben alig akar felengedni, kezével támasztja a vezetővel szemben lévő kapaszkodót. Persze tudom, hogy van bérletem, úgyhogy eszembe sem jut nem felszállni, és épp mire nekimegyek a kezének, a bérletet is látja, szóval elengedi a kapaszkodót.

Tök apróság, de végigfut az agyamon, hogy miért egyből a rosszat feltételezi, hogy az ember jogosulatlanul akar utazni? Miért nem abból indul ki, hogy ő a vendéglátó, aki a szolgáltatást adja, hogy tessék felszállni és közben bemutatni a bérletet, vagy ha nincs, akkor tessék jegyet venni itt helyben? Miért az a kiindulási alap, hogy tessék összehúzni magad picikére, és még ha van is jegyed, érezd, hogy ki itt a góré?!

Pláne, hogy ha nincs jegyem, és nem is veszek, akkor úgysem indul el a busz, ergo a világon semmi vesztenivalója nincs? Mondom, történni nem történt semmi extra, de ettől függetlenül is folyik a kommunikáció...

Közben a busz elindul, és pár megállóval odébb a középső ajtónál száll le valaki, erre a vezető ugye az első és a középső ajtót is kinyitja. Szállnak fel elöl, de közben egy fiatalabb nő pár csomaggal a középső ajtónál is próbálja feltuszkolni magát a buszra. Feltesz két zacsit, nyúl a következőért, mikor is az ennél az ajtónál álló, szintén biztonsági szolgálatos, csak épp nőnek tűnő lény ráförmed, leszúrós, agresszív hangnemben, hogy "Első ajtós felszállás van!!" – mire a nő megszeppen, és visszalép.

Közben a sofőr feláll, és felháborodottan hátraszól a biztonságis nőnek, hogy "Miért kell ezt csinálni? Miért nem engedi felszállni?" És itt döntöttem el, hogy fogok írni nektek: a biztonságis nő röhögve annyit szól vissza a sofőrnek, hogy "Én csak azt mondtam, hogy első ajtós felszállás van, nem azt, hogy nem jöhet fel!"

Nagyon gáz. Elhiszem, hogy nem keresnek sokat, de nem izgat, ez nem jog arra, hogy a hatalmával visszaélve jópofiból, egófényezésből, vagy szimpla rosszindulatból parasztkodhasson az alárendeltekkel. Pláne hogy mint az ábra is mutatja, ezek a biztonságisok még a sofőrt is leugathatják, ha olyanjuk van.

Ha én lennék a sofőr, éreztetném, hogy végeredményben én vagyok a góré, mert a busz akkor megy, ha én akarom, de nem csoda, hogy nincs erejük meló közben még ezeket az őrparasztokat is nevelni. És ne jöjjön azzal senki, hogy a szabály az szabály: a középső ajtónál sem sokkal nehezebb csekkolni a jegyet, mint az elsőnél, főleg ha ott is áll egy őr.

Szóval nagyon gáz, hogy ilyenek történnek egy átlagbuszon egy átlag éjszakán, frankón fel kéne venni valakit a BKK-nak, aki az anyukájuk helyett is jómodorra tanítja az alvállalkozó alvállalkozóit is. Mekkora királyság lenne már, ha csak egyetlen napon is, de minden BKV-s (BKK-s, alvállalkozó) úgy igazából kedves lenne az utasokhoz? Csak ki kéne próbálni...

Lehet, hogy utópisztikus, de meggyőződésem, hogy hatalmas jó érzésű flash söpörne végig a fővárosi embereken, és a BKV a hatalmas méreteivel ezt tényleg meg tudná tenni.

Már-már tipikusnak mondható Szabolcs esete, aki december 25-én hosszas tortúra után, lényegében véletlenül tudott jegyet venni. Ráadásul - mint utóbb kiderült - sokkal gyorsabban és egyszerűbben megoldható lett volna a helyzet.

Egy elég friss "élményemet" szeretném megosztani, ami lehet, sokaknak nem akkora probléma, nem akkora katasztrófa, de nekem és édesanyámnak elég negatívum volt ez. Ma este 18 óra körül a Mexikói úton szálltunk le a 3-as villamosról, és igyekeztünk a kisföldalattihoz.

De mivel egy darab jegyünk volt, így előtte venni akartunk még egy jegyet a jegyautomatánál, mivel a pénztár zárva volt. A jegyautomata "természetesen" rossz volt, nem üzemelt. Még gyorsan visszaszaladtam a nyitva lévő kisbolthoz, hátha árulnak jegyet...de ott az "elfogyott" választ kaptam.

Na, hát akkor indulás le az ellenőrökhöz, biztosan tudnak majd nekünk segíteni valahogyan. Lementünk, megkérdeztük, hogy lehet-e itt valahol jegyet kapni még? Erre az a válasz jött, hogy a fenti automatát nézzük meg, mondtuk nekik, hogy nem jó. Aztán azzal folytatták, hogy akkor keressünk egy kollégát. Jó...

Felmentünk vissza, szerencsére pont jött szembe egy szimpatikus "kolléganő", aki azt mondta, hogy a lenti két úrnál talán van jegy... Jó, vissza le, hogy egészen biztosan nincs-e náluk jegy. Nem volt... Ők mosolyogva, jó kedvűen ácsorogtak ott, és egyre nagyobb hülyeségeket beszéltek. Továbbra is az automatával erősködtek, meg azzal, hogy itt ma "jegyes ember" nincs.

Aztán mondom nekik, hogy a lenti automatát meg lehet-e nézni. Az egyik azt mondta, hogy megnézi. Épp, hogy elment odáig, és máris csóválta fejét, hogy nem jó. Továbbra is mosolyognak, örülnek "maguknak", és véletlen sem segítenének, hogy ugyan merre menjen az ember, hogy ha egy büdös jegyet szeretne venni.

Hát, mondom, akkor irány fel ismét, valamit kitalálok. Pont bent állt egy busz, kis tanácskozás után, felugrottam, hátha a buszvezetőnél lesz. Volt nála, 400 forint/db. Vettem is 3 darabot, hiszen nálunk csak egy volt, visszafelé megint kell majd kettő.

1200 forintért máris utazunk pár megállót úgy, hogy ilyen könnyen lehetett jegyet venni és mindenki nagyon segítőkész volt. A nagy f****, ugyebár...

Végül, még azt hozzátenném, hogy amikor lementünk és végre átjutottunk a "roppant segítőkész" két úriemberen, az automata felé vettem az irányt, ami csodák csodájára jó volt. Viszont érdekes módon, előtte 10 perccel, amikor még nem nézhettem meg, akkor még rossz volt, az egyik kőkeményen dolgozó úriember szerint. Hát nagy lóf**** az ő pi*****ba is.

És bár időre mentünk, szerencsére pont odaértünk ahova kellett, de mi van, hogy ha ez miatt késsük le? Ez miatt, hogy mi a Mexikói úton pö**öltünk 20 percet, az amúgy 2 perc helyett? Persze nem sérült meg senki, nem bántottak senkit, nem egy olyan "story" ez, de elég felháborító az a dolog, hogy 20 percet kell ott szenvedni, ilyen semmirevaló emberekkel, már elnézést.

Mert az a két ember nem tudom mit képzelt magáról, de, hogy ha két krumplis zsák áll ott, az is többet segített volna, az is biztos. A másik, hogy hogy okés, hogy rossz egy automata, a kettő közül, bár szerintem ez sem elfogadható, de oké, rossz az egyik, az is okés, hogy december 25-én zárva a pénztár, ez érthető, ezzel nincs gond.

Az is okés, hogy a két bumburnyáknál sem volt jegy, az is okés, hogy nincs "jegyes ember", de akkor miért hazudnak, hogy rossz a lenti automata, amihez még oda is gyalogolt a barom, és miért nem enged oda? És ha épp nem áll bent busz, vagy nincs a vezetőnél jegy? Akkor ott rohadjon meg az ember?!

És persze lehet azt mondani, hogy miért csak egy jegy volt nálunk, de szerintem nagy baromság lenne ilyen hülyeséggel rákontrázni a dolgokra... Hiszen jó pár lehetőségnek KÉNE LENNIE, egy állomáson, egy viszonylag forgalmas állomáson ahhoz, hogy az ember jegyet tudjon venni.

És igen, ilyenkor az ember felháborodik és elmondja dühösen, újra és újra azt, hogy ezért vegyek én jegyet vagy bérletet? Ezért fizessek ki 400 forintokat, vagy több ezreket bármelyikre is...

Akadálymentesnek tekinthető-e az az alacsony padlós busz, amire csak az első ajtón lehet felszállni? Babakocsival ez nem megy, erre hívta fel a figyelmet Andrea, akinek ez rendszeres nehézséget jelent. Talán a BKK kitalál valamit a probléma megoldására.

A babakocsis kismamák egyik gondjára szeretném felhívni a figyelmet, hátha a BKK kicsit utánanéz a dolognak, és megpróbál kitalálni valami megoldást.

Nem mondok újdonságot azzal, hogy babakocsival tömegközlekedni Budapesten elég szép kihívás, több okból, de most egy orvosolható problémára fókuszálnék. A 93-as busz egyike azoknak, ahol elvileg gond nélkül tudnék babakocsival is közlekedni, mert kiszámítható, melyik az alacsonypadlós. Elvileg. A gyakorlatban viszont a 93-as egyike azoknak a vonalaknak, ahol csak elől lehet felszállni. Jelzem, hogy a babakocsis ajtó a leghátsó.

Tehát amikor a Kossuth téri piacra jellemző tömött buszmegállóban állok (hozzáteszem, nem csúcsidőben, mert olyankor inkább nem megyek sehova, de az idősek is nyilván csúcsidőn kívül mennek bevásárolni), akkor a következő a helyzet: helyet csinálok magamnak nagy nehezen a busz hátuljánál, hogy időben fel tudjak szállni a babakocsis ajtón. De az nem nyílik, mert ugye elöl kell felszállni.

Oké, akkor Superman üzemmód. Megpróbálok eljutni a busz elejéhez, keresztül a tömegen, hogy szóljak a sofőrnek, megmutassam a bérletem, az emberek persze közben úgy néznek, mint a büdös bogárra, hogy hova tolakszom azzal kocsival, meg hogy milyen bunkó vagyok.

Mire a középső ajtóhoz érek, elkezd villogni, hogy mindjárt zár (szerencsémre ott pont leszállt valaki). Mivel ez az alacsonypadlós óránként jár, nyilván gyorsan felszállok, előrekiabálok a sofőrnek, hogy nyissa már ki a hátsó ajtót, hadd szálljak fel inkább ott, mert innen a kocsi nem fér se jobbra, se balra, az emberek szintén nem férnek el tőlem, se föl, se le.

Nem hallja, vagy nem akarja, ezt nem tudom, az emberek csak bámulnak, de persze senki nem továbbítaná az üzenetet... nem baj, majd ha gyerekük lesz, vagy ha az unokát akarják megbuszoztatni, majd rájönnek, gondolom én. Az egy óra múlva jövő következő buszt tuti nem várom meg, hogy odafagyasszam a gyereket a mínusz kettőben a babakocsihoz, tehát maradunk. Viszont ott állok az út közepére kényszerítve, és "én vagyok a hibás", mert nem lehet tőlem elférni.

Tudom, hogy a sofőröknek is ezer dologra kell figyelniük, és sok a megkötés, de így az akadálymentes busz ugyanúgy nem akadálymentes, mint a magaspadlós, Ha már sok emberből úgyis hiányzik annyi empátia, hogy segítsenek a felszállásnál (kevés az ilyen, inkább mindenki jól végignézi, ahogy felszenvedem magam és a kocsit, ami legjobb esetben is 20 kiló a gyerekkel együtt), legalább magam hadd tudjam megoldani a felszállást az olyan buszokon, amit elvileg akadálymentesnek neveznek... És ez más vonalakra is érvényes lehet.

Noha majdnem két hét van még az évből, megelőlegezem, hogy Berci 2012 legkedvesebb levelét írta. Talán a karácsony közelsége teszi, hogy utas és ellenőr is figyelmesebb egymással, mindenesetre jó volt olvasni ezt az egészen apró, de annál aranyosabb történetet.

A sok negatív BKV-val kapcsolatos bejegyzések helyett, szeretném megosztani veletek rövid éjszakai buszos beszámolómat. Nagy divat kritizálni a BKV-t, az emberek túlnyomórészt csak a rosszat látják. Tegnap éjszaka körülbelül 1:15-kor szálltunk fel a Corvin-negyed megállónál a 914A autóbuszra, ami Újpest-Központ felé tartott. Felmutattuk bérleteinket az ellenőröknek és már indult is a busz.

Néhány kocsma meglátogatása és pár liter sör elfogyasztása után, igencsak jó hangulatban telt az utazásunk. Mindenféle témákat hangosan megvitattunk, végig ökörködtük az utat; a BKV-ellenőrök egy-egy mosollyal jelezték, hogy ők is voltak fiatalok.

Újpest-Központban leszálltunk, elköszöntünk az ellenőröktől, majd pár másodperc után rájöttem, hogy a buszon hagytam a sapkámat. A busz már kanyarodott a Petőfi utca irányába, amikor láttuk, hogy BKVellenőrünk az ablakon kilógatja a sapkát az arra sprintelő barátunknak. A buszvezető is lelassított és az ellenőr nem dobta(!!!), hanem szépen átnyújtotta az ablakon keresztül a sapkát.

Úgy gondolom, hogy ez nincs benne a munkaköri leírásban, ráadásul magatartásunkkal sem szolgáltunk rá egy ilyen kedves cselekedetre. Meglepett minket és nagyon örültünk a kedves BKV-ellenőr és buszvezető segítségének.

A bejegyzésemet azért tartom fontosnak, mert kevés hasonló poszttal találkozom. Személyesen már nem tudtam megköszönni a segítségüket, ezért egy ilyen bejegyzés formájában örülnék, ha elsodródna feléjük is ez a beszámoló. Egy karácsonyi bónuszt vagy más jutalmat igen megszavazhatnának ennek a BKV-ellenőrnek!

(Apró pontosítás: Az éjszakai buszokon nem ellenőrök, hanem biztonági őrök dolgoznak, akik nem a BKV és nem is a BKK alkalmazásában állnak. Persze nem ez a lényeg.)