BKV-figyelő

Kedves Blog,

már írtam nektek pár sztorit, de most végső elkeseredésemben fordulok hozzátok és a BKV-hoz. Tényleg nem bírom tovább. Betelt a pohár. Nem tudom, hogyan tovább...

A siralmam a 26-os buszt érinti, amely a Margitszigeten közlekedik. Mivel a szigeten dolgozom, naponta ezzel a busszal járok oda-vissza. Ezzel a busszal rengeteg probléma van. Csak hogy párat soroljak:

1. Télen, nyáron, esőben, melegben, hóban, dugóban - bármi van, azonnal 10-40 perces késésekre lehet számítani, a leghosszabb várakozási időm eddig 48 perc volt. Mivel a szigeten nem jár más közlekedési eszköz és egyik csücskéhez, sem vagyok közel, ez igen kellemetlen bír lenni.

2. A vonalon a nemrég tesztelt, aprócska Ikarus 412 busz közlekedik. Nyáron ezen a buszon utaznak a szigeten dolgozók, a strandolók és az úszók egyaránt. El lehet képzelni a tömegnyomort, levegőtlenséget, valamit az ajtózárási nehézségekből adódó jelentős késést reggel és délután.

3. Ami viszont végképp kiakasztó, hogy a csövesek egyre inkább ingyen taxi gyanánt használják a buszt. Már a szigetre is kiözönlöttek, ott rontják a levegőt a halastónál, és a 26-os busszal ingáznak, ott isznak, alszanak, vedlik le a rühes cuccaikat. Ez a helyzet tűrhetetlenné fajult. Nincs nap, hogy ne az orrfacsaró bűzben menjek dolgozni és haza. Miért kell ezt nekem végigszenvednem? Ki az, aki az utazási feltételeket betartatja? Erről érdekes beszélgetésem volt ma délután.

Szokás szerint hazafelé mentem a busszal, amelyen egy, eddiginél is büdösebb csöves fetrengett a hátsó 4es ülésen keresztbe-kasul. Mondanom sem kell, hogy a középső ajtótól hátra senki nem bírt megmaradni a bűztől. A sofőrtől megkérdeztem, nem lehetne lepaterolni a buszról az illetőt? A válasz (flegma modor alapértelmezett): 'Neki ugyanolyan joga van utazni, mint bárki másnak. A vezérünk megmondta.' Hogy kit értett vezér alatt, nem sikerült megtudnom, mivel a sofőr nem tűnt lelkesnek az utassal való kommunikáció gondolatától.

Oké, felhívtam a BKV 80-as telefonszámát. Egy igen szolgálatkész úrral beszéltem, aki elmondta, hogy a sofőr valóban nem foghatja meg tettlegesen a hajléktalant, mert erre csak hatóság jogosult, ellenben kötelessége volna felszólítani a leszállásra. Megkérdeztem, hogy akkor itt mi is az összefüggés? Mert logikus ésszel azon szervezet munkatársainak kellene betartatni a feltételeket, amely szervezet megfogalmazta őket! Ki írta az utazási feltételeket? és kinek a dolga betartatni őket? Erre mind nem sikerült választ kapnom.

Most már ott tartok, hogy töröm a fejem, hogyan tudnám elkerülni a 26-os buszt, de túl nagy időveszteség, kényelmetlenség nélkül nem megoldható. A Combinora már nem szállok fel a hőség miatt (erről korábban a bkvfigyelon volt post). A 26-os is használhatatlan lett a kosz és a bűz miatt. Az lesz a vége, hogy a BKV minden járművéről le kell mondanom a tarthatatlan utazási körülmények miatt? Tényleg ez következik? Tényleg ennyire megoldhatatlan a helyzet???

Üdv: Réka

Kedves BKV-figyelő!

Történetünk Kispesten játszódik a 68-as busz megállójában. Épp kislányommal hazafelé igyekeztünk a játszótérről, a gyerek hulla fáradt és nyűgös, nálam táska, játékok és a bölcsis holmikkal teli szatyor. Várjuk a buszt. Mivel ebben a megállóban három busz is megáll, mindig figyelek, hogy felszállási szándékunk, vagy esetleg az, hogy nem azt a buszt várjuk egyértelmű legyen! A dologhoz még az is hozzá tartozik, hogy érthetetlen okból lánykám szereti a buszt, minden nap köszön a busznak, mikor felszállunk és integet neki mikor leszállunk! Na szóval állunk a megállóban, látom a buszunkat, gyorsan a járda széléhez helyezkedünk, hogy érthető legyen felszállási szándékunk. A busz ívéből látható volt, hogy a megállóba kanyarodik, de legnagyobb megdöbbenésemre nemes egyszerűséggel elhúzott előttünk! Köpni, nyelni nem tudtam! A lányom meg torkaszakadtából sírt, hogy őt itt hagyta a busz és nem a barátja többet, mert nem szereti!!! Na szép délután volt, arról nem beszélve, hogy a sírás és fáradtság miatt kincsem elaludt az ölemben, így negyed órát vártam három szatyorral és egy alvó gyerekkel az ölemben! Jó mi?

Kedves BKV figyelő.

Nekem is van egy történetem,nálam egy BKV ellenőr váltotta ki a "minnnyá magam alá hugyozok" érzést. Vizsgaidőszak utolsó napjaiban füzetemet lázasan olvasgatva tartottam 49-esemmel délután a Fővám tér fele a Kosztolányiról. Teljesen belemélyedtem az anyagba,s eszembe se jutott,hogy szégyenszemre a heti2re csökkent BKV-ra szállás miatt nem vettem a hónapban bérletet, és lyukasztani sem lyukasztottam(pedig a táskám zsebében mindig lapul egy vonaljegy)...Egyszer csak egy roma emberke toppan elém, s szól a szignál "jegyeket bérleteket" .Első ijedtségemen túllépve próbáltam felmérni,hogy ő tényleg ellenőr-e vagy csak nagyon vicces kedvében van. Összevont szemöldökét konstatálva heves "keresésbe" kezdtem, hogy hihetően előadhassam neki a "otthon hagytam a bérletem,írjon csekket,befizetem a 750-et" sztorit. Némi kotorászás után elkezdtem mesélni hogy nincs itt a bérletem,sőt személyes irat sincs nálam (ami igaz volt, mert otthon hagytam balga mód,hisz az index is elég a vizsgán,az meg ott volt a tanszéknél),de bizisten van nekem bérletem. Kételkedő fejet vág, kéri, hogy kotorásszak azért még. Mindhiába,mondom nincs itt semmi. Jó,megkért,hogy akkor kezdjem mondani a személyes adataimat, ő megírja a büntit. Mondom nevem, és lakcímem (nagy káromra az igazit ).

-X.Y., 2900, Komárom...
-Hogy mondta? Megismételtem. A villamos épp megállt. Szálljunk le- mondja. Megáll bennem az ütő, leszállunk.

-Maga tényleg Komáromban lakik?

-Igen,tényleg- mondom neki, s végig fut az agyamon,hogy 750 Ft-os bérletbemutatásos dolog csak Pestiekre vonatkozna,vagy mi a baja?

-Akkor ez nemzetközi ügy, hívom a rendőrséget! Hirtelen nem tudtam hogy sírjak-e vagy nevessek...Ő nekiállt tárcsázni.Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy lekésem az utolsó vizsgalehetőséget az oly' imádott tantárgyból, csak mert az agyoniskolázott hapi nem tudja,hogy Komárom magyar földön van...(Híres Komárom...) Utolsó lélekjelenlétemmel megpróbáltam vázolni neki a topográfiát.

-Komárom az magyar föld, a mellette elhelyezkedő Komárno van Szlovákia területén.

-Lenyomta a ,már füléhez tartott telefont.

-Biztos ebben?

-Igen,ott lakom,csak tudom...Magyar vagyok,Komárom magyar város.a Duna választja el őket.

-Azért felhívom a központot hogy megerősítsék....

Erre már muszáj volt elmosolyodnom.

-MAGYAR város Komárom - nyomatékosítom neki még egyszer ,utoljára .

Letette a telefont, és otthagyott. Felszállt a következő villamosra. Én inkább a pótló busszal mentem tovább...Tényleg blicceltem, de ez nem mentség az ő hiányosságaira.

Hogy milyen agyoniskolázott emberek dolgoznak a BKV-nál...hihetetlen...Jobban megizzasztott,mint a vizsga...

üdv:kiskicsicsiga