BKV-figyelő

A sok rossz mellé, most jöjjön egy kis jó: Olvasónk a táskáját véletlenül a villamoson felejtette, de ezt csak akkor vette észre, amikor a jármű már kiállt a megállóból. Felhívta a BKV ügyfélszolgálatát, ahol azonnal intézkedtek, és végül meglett a táska:

Szia BKV-figyelő!

Egy pozitív történetet szeretnék megosztani veletek. A mai napon délelőtt (2009. 05.16.) a párommal a 41-es villamoson utaztunk, majd a Gellért téren leszálltunk, hogy a 47-es villamossal folytassuk utunkat. A leszállás után vettük észre, hogy balga módon a villamos ülésén felejtettük az egyik fontos csomagunkat, a villamos pedig már elment. Egy pillanat alatt paffá lettünk, szinte biztosra vettük, hogy elvesztettük. A csomagban ruhák voltak, de a zsebeikben kb. 25eFt értékben pénz és utalvány volt.

Olvasónk hiába jelezte leszállási szándékát a 276E autóbuszon, mert a jármű az Ananász utcai megálló mellett olyan tempóban haladt el, mint ha ott nem is lenne megállója. Utasunk szólt a buszvezetőnek, hogy jelezte a leszállási szándékot, le szeretne szállni. Nagy hiba volt, mert ezek után még a buszvezető szólt be az utasnak:

Tisztelt BKV Zrt! Tisztelt BKV-figyelő blog!

A mai napon, 2009. május 15-én az este 22 óra 06 perckor, az Örs Vezér térről induló 276E jelzésű autóbusz vezetőjére szeretnék panaszt tenni. A Rákoscsaba-Újtelep, Naplás út, végállomás előtti szakaszon, nevezetesen az Ananász utcán vészesen gyorsan közlekedett a jármű. Tudtommal 50km/h a legnagyobb megengedett sebesség lakott területen belül, a busz körül-belül 70-80km/h-ás tempó mellett haladt. Sietős is lehetett, mert a leszállási szándékomat ugyan jeleztem a harmadik ajtónál, de a kanyarodás után, ami szintén eléggé lendületesre sikerült, a busz nem állt meg a megállóban, hanem továbbhajtott.

Tegnap reggel megjelent egy bejegyzés a blogon, ahol a földalattira készült új utastájékoztató hangokat hallhattátok. A bejegyzés 10 óra után lekerült a publikus nézetből. Nem azért, mert kiderült, hogy nem igaz amit írtam, hanem mert a BKV szólt, hogy épp a poént készül lelőni.

A cégnél ugyanis kitalálták (elméletileg a publikálás előtt már), hogy miután feltöltötték a hangokat a vonatokra (még nem tudni hogyan) egy játékot indítanak, ahol majd az utasok nyerhetnek, színházjegyeket. Ezért felajánlottam, hogy a játék indulásáig a bejegyzést leveszem a publikus nézetből, nem célom elrontani a BKV akcióit.

Hamarosan egyébként találkozom a cég új kommunikációs igazgatójával is, akitől személyesen meg megkérdezhetem majd, hogy mi indokolja az utastájékoztató hangok lecserélést, illetve, hogy az új paraméterkönyv bevezetése előtt néhány héttel miért nem a változásokat kommunikálják inkább.

Megint emelkednek a BKV tarifái, a színvonal ezzel együtt a megszokott módon csökkenni fog. Kevesebb lesz a fizető utas, kevesebb lesz a bevétel, ezért takarításra, karbantartásra és alkatrészekre egyre kevesebb pénz jut majd. (Az alvállalkozók és a tanácsadók nyugodjanak meg, ők ki lesznek fizetve. Elvégre barátokat nem hagyunk cserben).

Olvasónk egy hajléktalannak volt kénytelen utazni a minap a 37-es villamoson. Az úr felszállás közben „befosott”, szagával (és jelenlétével) zavarta az utasokat, ezért a villamosvezető egy utassal együtt letett a járműről. A villamosvezető hölgy szerencsés volt, őt nem verték meg úgy, mint több kollégáját a napokban.

Tisztelt BKV!

Tegnap, 2009. május 13-án a 37-es villamosra (indulás a Blaháról 17:49-kor) a Köztársaság térnél felszállt két hajléktalan. Az egyikük ezután (közben? közvetlenül előtte?) befosott, amitől a villamoson elviselhetetlen bűz támadt. Nem sokkal később a vezető hölgy egy utas segítségével lezavarta a férfiakat a villamosról, de a szag kiszellőztethetetlenül az utastérben maradt.

Kérdéseim a következők:

- Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy az utazási feltételeknek meg nem felelő utasok fel se szállhassanak a járművekre?

- Hogyan kívánják megvédeni (főleg a női) dolgozóik biztonságát abban az esetben, ha több, agresszív, részeg utassal szemben kell fellépniük?

- Miért nincs a BKV-nál egy olyan biztonsági rendszer, amely úgy működik, hogy a vezető beszól a központba: "X utcánál vagyok, az Y megállóba kérek egy egységet"

- És az adott helyen intézkedési jogkörrel ellátott személyek várnák a járművet.

NP

Tegnap felmentem a Citadellához a 27-es busszal. Ezen a vonalon olyan buszok járnak (midi Ikarus), amik nem a hegyre valók, emiatt a meghibásodásuk rendszeres. A BKV pont azokon a vonalakon járatja ezeket a buszokat (27-es, Várbusz) ahol a legtöbb turista megfordul. Ekkor kapják az első pofont, és szembesülnek azzal, hová is jöttek (és még fizettek is érte). Hogy Hagyó Miklós főpolgármester-helyettest idézzem: "Budapest, én így szeretlek!"

Tisztelt Nemzeti Közlekedési Hatóság!

2009. május 17-én kirándulni mentem a Citadellához. A hegyre a BKV 27-es autóbuszával mentünk fel, ami a Citadellához felérve füstölt, és ömlött a hátuljából a hűtővíz. A busz egy pillanatra le is állt egy másik, szintén füstölő autóbusz mellett, így az úton egymás mellett 2 műszaki hibás autóbusz állt. Az egyik egy kicsit később elindult, a forgalmat csak másodpercekre tartotta fel.

Körülbelül 1 órával később, szintén autóbusszal mentünk le a helyről (BPI-415). Az autóbusz szinte minden megállóban lefulladt, és csak többszöri próbálkozásra indult el, emellett a motortérből hatalmas füst szállt az utastérbe és az utcára is.

Tehát az általam látott 3 autóbuszból 3 rossz volt. Egy teljesen elfüstölt, kettőnek pedig felforrt a hűtővize, ömlött belőlük a víz (amíg el nem fogyott) és a füst, és így közlekedtek. Ez még semmi, előző nap ugyan ezen a vonalon 5 autóbusz hibásodott meg, amiket ki is állítottak a forgalomból a szerelő megérkezésééig.

Kérem Önöket, hogy járják be a vonalat, és nézzék meg az ott közlekedő buszokat menet közben, és ha közlekedésre alkalmatlan (és veszélyes) járművel találkoznak, azt küldjék a garázsba, ahogy azt máskor is tették. A BKV sajnos addig nem fog lépni, amíg halálos baleset nem történik, ezért kell az autóbuszok kiállításával a céget rákényszeríteni a karbantartásra és a járművek átcsoportosítására.

Várom megtisztelő válaszukat!

Tisztelettel: Gál Mihály