BKV-figyelő

Kedves BKV Figyelő!

Tekintve, hogy nem tartozom azon szerencsések közé, akik gyalog / biciklivel / rollerrel / egyéb alternatív eszközzel közlekedve elviselhető közelségben dolgoznak otthonuktól, kénytelen vagyok naponta kétszer egy órán keresztül igénybe venni a bkv szolgáltatásait. Bár ez egy elsősorban a bkv-t kritizáló / dicsőítő blog, hadd írjak most pár szót a járműveken közlekedő közönségről is – mert ők – vagyis tkp. mi – is megérünk egy misét…

Egy csúf, esős, márciusi este történt az alábbi kis eset: Munkából hazafelé tartva a Gyöngyösi utcánál szálltam metróra. Fáradt, punnyadt nyugalmam azonban nem tarthatott sokáig, mert a Nyugatinál egy meghatározhatatlan korú apuka szállt be a kocsiba kezében egy 1-2 éves, nyomában pedig további öt (!) 6-10 év közötti gyerekkel. (Vajon mindegyiküknek volt jegye vagy bérlete hehe?) A „kis család” hozta a formáját, heten hétfelé kiabáltak, káromkodtak, hangoskodtak. Ha a tömött metrókocsi hajó lett volna, secperc alatt felborultunk volna, mert a jónép biztos, ami biztos alapon a kocsi családtól legtávolabb található részére húzódott vissza, így az új jövevények közelében csak a legelvetemültebb lelkületűek maradtak, mint például én… Amíg két kisgyerek (cipőben persze!) az üléseken állva táncikált, az apuka kezében lévő legkisebb a nála lévő chipses zacskóból szórta az áldást a metró padlójára. Nekem már ez több, volt, mint elég, de miután a 163 centimhez 52 kg tartozik, gondoltam nem állok neki népnevelni. Néhány megálló után viszont elszakadt nálam a cérna, mert az egyik kiskölyök kikapta az apuka kezéből a legkisebbet és odaállt mellém. Jó szorosan. Megpróbáltam elhúzódni (tudom, helyváltoztató mozgás is létezik, de dacos vagyok, mint a háromévesek), ám ekkor a kissrác (kislány?) elkezdte rám rázni a chipses zacskó maradék tartalmát, így önkéntelenül is kiszaladt a számon, hogy "Ezt azért nem kéne.". (Micsoda sértés, mi?) Az apuka vérben forgó szemekkel persze azonnal felmérte a helyzetet és elkezdte szidni az anyámat, micsoda egy szarházi vagyok, nincs nekem lelkem, hogy rászólok egy 14 hónapos gyerekre. (A kiskölykök persze kontráztak, röhögtek és káromkodtak, ahogy kell.) Kétségbeesetten pillogtam körbe, hátha van, aki megszán és védelmemre kel a dromedárral szemben, de nem, mindenki lesütött szemmel bámult előre a nagy semmibe, mint egy rossz filmben.. Fizikailag nem éreztem veszélyben magam, nem arról van szó (szétverek én bárkit egyetlen kisujjal), de néhány kérdés felmerült bennem az esettel kapcsolatban:

-Amíg az utazóközönség szemetel, hangoskodik, káromkodik, koszos, büdös, fúj, undorító, hogyan várjunk el európai szintű szolgáltatást a bkv-tól?

-Amíg az utazóközönség nem veti ki magából a szemetelő, hangoskodó, káromkodó, koszos, büdös, fúj undorító embereket, hogyan vágyunk normális, kulturált utazási feltételekre?

-És ha már biztonsági őröket alkalmaz a bkv, azok általában miért nem az ilyen láthatóan bliccelő és problémás egyedekre szállnak rá?

Az incidens után a család szó nélkül, a Klinikáknál leszállt, a rend lassan helyreállt. Az üres zacskó a korábban szétszórt chipssel együtt viszont ott maradt a metró linóleumán.

Konklúzióm: A bkv gáz, de amilyenek az utasok, olyanok a vállalat. Sajnos. Ne várjunk csodát.

Üdv: Pajkos

Tisztelt BKV, Tisztelt BKV-figyelő!

Vasárnap volt szerencsétlenségem látni valamit, ami igencsak szíven ütött. Nem fognak meglepődni, a világ civilizáltabb felén alkalmazott beléptető kapuk helyett alkalmazott biorobotokkal kapcsolatos a történet.

Kora este (öt-hat óra között) szálltunk át a Deák téren a MFAV-ra. A közlekedőfolyosó végén, a jegyérvényesítőknél állt négy ellenőr/biztonsági őr. Ez még alapvetően nem probléma. de körülöttük szétdobált, össze-vissza felakasztott ruhák, reklámszatyrok a padlón, félig telt kétliteres műanyagflakonok szerteszét. MINT EGY MENEKÜLTTÁBOR! Mivel közel s távol ketten voltunk utasok, nem fényképeztem (nem volt takarás és nem volt kedvem verekedni sem), de az a rész be van kamerázva! Nincs az állomáson egy ember, aki a monitorokat figyelné? Vagy van, csak nem érdekli?

Budapest legfontosabb metrómegállója, a turistalátványosságnak besorolt földalattira felszállók jelentős része használja! Ez az a kép, amit a BKV mutatni akar magáról? Felháborító, uta ellenes, nemtörődöm hozzáállás.

Horváth Attila

Tisztelt BKV Figyelõ!
 
A mai napon (2008.05.20 kb. 17.00) tapasztaltakat szeretném megosztani Önökkel és a nagyérdemű utazó közönséggel:
 
Ma, a Stadionok állomáson kívántam felszállni a 2-es metróra, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy kóbor kutya szaladgál a sínek(!) között és szemlátomást meg van zavarodva a szerencsétlen jószág. Mögötte -igaz lassan- ,de határozottan közeledett a metró szerelvény. Az okos vezető és segítője meg folyamatosan nyomta a kürtöt, hátha a kutya majd kiugrik? odébb megy? elmegy a következő megállóig? Mire gondolhatott a vezető?? Elüldözi a Déli-ig?? Egy idõ után megjelent  (gondolom) az ügyeletes hölgy és a segítője egy rádióval. A rádióval terelgette a szerelvényt a nagy okos úriember és szépen ráterelte a kutya mellé. Az eb más választás híján bebújt a szerelvény mellé és el kezdett visszafele a Pillangó utca felé menni. A nagy tudású férfiú a fülem hallatára indította el a szerelvényt, úgy,  hogy a kutya alatta? mellette? volt. Mikor több utas társammal is kérdőre vontuk, hogy ezt mégis hogy? csak a vállát vonogatta. Ekkor gondoltam egyet és megkérdeztem,  a mellette álló BKV-s forma ruhát viselõ hölgyet ,hogy nem lehetne-e áramtalanítani az állomást és két férfival lemennénk a kutyáért is felhoznánk (kb. 2perc), a hölgy szintén megvonta a vállát és közölte, hogy azt nem tudja hogy kell. A történet folytatását nem láttam, mert jobbanak láttam a kilátástalan küzdelem helyett egy más közlekedési eszközt igénybe venni. Kérdéseim a következõek lennének: Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerû feladat az állomás áramtalanítása, de ha egy ember lett volna sínek között, akkor is ilyen nyeglén állt volna a BKV a szituációhoz? Tényleg nem lehet áramtalanítani azt az állomást? Az ott dolgozók tényleg nincsennek tisztában a veszélyhelyzet elhárításához szükséges ismeretekkel? Valóban ezt a "feljelentést" csak az én kutya imádatom íratta velem, de nem veszélyes az (emberekre is nézve), ha egy állat téved az alagútba?
 
Tisztelettel: Egy Utas

Szia BKV figyelő!
 
Az alábbi történet annyiban kapcsolódik a BKV-hoz, hogy a kisföldalattin történt pünkösd vasárnap, és jól példázza az általános morált, amit a kedves utazók képviselnek.
 
A feleségemmel és két éves múlt fiammal mentünk a városligetbe, így a Deák téren átszálltunk az M3-ról a kisföldalattira délelőtt 10 óra körül. Előttünk egy iskolás csoport (kb. 10-12 éves gyerekek) szállt a szerelvény középső részébe, elfoglalva az összes ülést. Gondoltam, ha látják, hogy karonülő gyerekkel száll fel valaki, akkor kapok egy helyet. Hát nem kaptam, de nem ez döbbentett meg. Hanem az, hogy a gyerekekkel utazó három tanárnő közül egyik sem kapott észbe, és állított fel egy gyereket. Maga a dolog nem azért háborított fel, hogy a Deáktól a Hősök teréig kellett állnom karomban tartva a gyereket, mert szerencsére ez nem okoz gondot. Meg ugye, hogy egy ötödikes gyerek nem tudja, hogy át KELL adnia a helyét a rászorulóknak, azt már megszoktuk. Itt tartunk. De hogy három értelmiségi nő, akik voltak vagy lesznek hasonló helyzetben (van vagy lesz gyerekük), ennyire tuskó módon tud viselkedni, azt nem tudom megemészteni.

Gondolkoztam, hogy leszálláskor megköszönöm annak a hölgynek a kedvességét, aki legközelebb állt hozzám (fél méter), de lemondtam róla. Lehet, hogy nem is értené, hogy mi a bajom.
 
Feleségem terhessége alatt 8 hónapos korig járt dolgozni metróval. Rengeteget panaszkodott, hogy milyen tuskók az emberek. Ezek után ne csodálkozzunk.
 
Üdv,
Csonti