BKV-figyelő

Haverokkal, betépve, agresszívan ingyenes az utazás? - kérdezi olvasónk János. Jogos; ez is amolyan kettős mérce. Sokszor volt már szó agresszíven fellépő ellenőrökről, biztonsági őrökről; most lássunk egy példát arra, amikor őket éri atrocitás.

Április 11-én, csütörtökön este a barátnőm azzal jött haza, hogy az Arany János utcai metróállomásnál a jegyvizsgáló őrök nem engedték le arra hivatkozva, hogy elmosódott a bérletén a lejáratot jelző dátum. Hiába mutatta meg a blokkot és jól látható volt az érvényesség kezdetének dátuma, az őrök hajthatatlanok voltak.

Mivel a pénztár már nem volt nyitva ezért inkább gyalog ment a Nyugatiig és ott már felengedték a metróra. (Érdekes, ott az őrök el tudnak számolni harmincig.)

Egy nappal később péntek este történt, hogy a barátommal mentünk fel az Arany János utcai metrómegálló mozgólépcsőjén a kijárat felé, nyugodt lelkiállapotban, mivel ha igénybe vesszük a metrót, egy jegyet igazán váltunk.

Embertelen ordításra lettünk figyelmesek, a kijárat felé közeledve. Mikor felértünk a mozgólépcsővel, láttuk, hogy három, hangsúlyozom, három jól megtermett metró-biztonsági őrrel ordibál egy rendkívül agresszív, fiatal gyerek, aki láthatóan be is volt lőve: az anyázás és a "haljál meg te g..i" minden második mondata volt, mögötte gyülekeztek a kis srác haverjai, akik persze adták alá a lovat.

A történet ott csúcsosodott ki, mikor is kis barátunk telibe köpte az egyik őr arcát és intve kedves barátainak, lementek a mozgólépcsőn, némi kedves szavakkal megspékelve, rendkívül "gizdán", és győzelemittasan. Odamentem az őrökhöz, és megkérdeztem: ez mi volt? Miért hagyták magukat? Mire az volt a válasz, áh, nem éri meg, nem kell a balhé, mindennapos...

Most joggal tehetjük fel a kérdést, mért nem avatkoztam közbe. Nos, mivel úgy érzem, ha három őr nem mer lépni semmit, nem vehetem a bátorságot, hogy beszálljak közéjük. Ez van, nem vagyok Batman. De ezek az emberek se voltak azok, csak éppen tisztában vannak vele, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül.

Az már csak hab a tortán, hogy nem ez az első ilyen ellenőrfenyítés amit láttam, jó lenne ezt már nyílt kérdésként kezelni. Pár éve a 32-es buszon még pofon is csattant, "csicskának nézel?" felkiáltással megütötte egy hasonló illető az ellenőrt. Természetesen az ellenőr és társai ott sem mertek intézkedni, mivel kevesebben voltak mint a pofozkodó baráti köre.

Kezdem úgy érezni hogy jegy és bérlet csak a nádszál vékony nőknek, kismamáknak, és az olyan becsületes hülyéknek kell, mint én és a barátom vagyunk, sőt adott esetben egy-egy ilyen atrocitás után még villámhárítóknak is jók vagyunk, csak, hogy legyen kiken levezetni a feszültséget, illetve tudják gyakorolni egyenruha adta hatalmunkat!

Lefogadom, egy nappal korábban (mikor barátnőmet ugyanitt nem engedték le a metróba, mert elmosódott volt a bérletén az egyik dátum) is hasonló atrocitásban lehetett részük.

Mindenesetre itt a kérdés adott, hogy mire fizet ki az ember 350 forintot egy jegyért vagy adott esetben 10 500 forintot egy havi bérletért. Elég, ha összeszedi az ember a haverokat, jól betép, ordítozik és máris ingyen utazik!

Egyik barátomat jó egy éve egy ilyen hangoskodó társaság verte meg lent a metróállomáson úgy, hogy az állomáson tartózkodó biztonságiak végignézték. Minek ilyen alapon a biztonsági szolgálat? Csak pénzkidobás az egész. Remélem kérdéseimre a BKV-figyelőn keresztül válasz kapok.

Kétszer ad, aki gyorsan ad - hangzik a közmondás. Így érezhette Tamás is, aki épp kórházba vitte párját, amikor megadta magát a kocsija. Szerencséjére az eset egy BKV-remíznél történt, ahol önzetlen segítséget kapott.

Szeretném elmesélni a tegnapi (április 14. - a szerk.) BKV-s tapasztalatomat. Éjfél felé járt, amikor a páromat vittem fel a Korányiba. A Szépilona remíznél lévő kereszteződésnél az autóról leszakadt a kipufogó (éljenek a magyar utak...), nem kis robajt csapva. Ennek a fele se vicc, azonnal félreálltam, majd konstatáltam, hogy ezzel se megyünk innen sehová.

A 22-es busz felvisz ugyan a Korányihoz, de nekem haza is kellett mennem vidékre, ami még 60 kilométer kocsikázás. Végső gondolatként elballagtam a Szépilona remízbe, hátha tudnak segíteni; abban a hitben mentem, hogy onnan nem megyek sehova, lévén éjfél volt.

A remízben a biztonsági őr fogadott, aki - miután a panaszomat elmondtam - a műszakosokhoz irányított. A műszakosoknak is elmondtam a bánatom, akik legnagyobb meglepetésemre azonnal kijöttek megnézni az autót.

Az idősebb szaki bácsi egyből az autó alá ment, szerszámot ragadott, majd megpróbálta feldrótozni a leszakadt kipufogót, ami a körülményekhez képest nagyon jól sikerült. Neki és kollégájának hála újra járóképes lett az autó.

Ami az egészben a legjobban meglepett, hogy körülbelül egy óra folyamatos, önzetlen munka után semmit nem voltak hajlandók elfogadni, még egy üdítőt sem! Ezúton szeretném még egyszer megköszönni az önzetlen segítségüket!

A Szépilona remíz (Illusztráció: xfree.hu)

Anitának egy teljesen hétköznapi tapasztalata volt: késett a busz. A bosszankodás is a szokásos. Nem nagy ügy, csak bosszantó. Miért más mégis? Mert a később érkező busz vezetője tájékoztatta az utasokat arról, hogy mi történt, és elnézést kért. Ez már annyira nem mindennapos.

Azért írok, mert van egy jó, meg egy rossz élményem tegnapról. Tulajdonképpen elég hétköznapi eset. Április 4-én este szerettem volna hazajutni az Örs vezér teréről a 144-es busszal. A kiírás szerint 21:22-kor kellett volna indulnia az Örsről, de nem jött a busz. Innen sokan utaznak a Füredi úti lakótelepre is, nekik jó másik busz is, nekem sajnos más nem segít a hazajutásban.

Telt-múlt az idő, az utasok egy része nagy méltatlankodások közepette elszivárgott más busszal, de jópáran ottmaradtunk. Ilyenkor az a legidegesítőbb, hogy az ember nem tud semmit, jön-e egyáltalán, vagy csak a következővel (21:37-kor) tud elmenni. Nem mintha lenne más választási lehetőségem, de mégis negyed órát ott állni a hidegben...

Aki már járt így az Örsön, ismeri a helyzetet: ki lehet látni a Nagy Lajos király útjára, és ott fel is tűnt, hogy nagy sebbel-lobbal közeledik egy belül sötét busz. Egyébként nem onnan kellene érkeznie, hanem a Füredi úti lakótelep felől. Ilyenkor már reménykedik az ember, hogy hátha küldenek másikat.

A busz be is állt a megállóba, felszálltunk, direkt megnéztem az órámat, 21:28 volt, tehát nem 1-2 percet késett, bevallom nagyon ideges voltam. És láss csudát: elindult a busz, és a buszvezető a mikrofonban elnézést kért, ha jól értettem azt ecsetelte, hogy egy másik busznak kellett volna jönnie, de az elromlott, ő (ti. a mi sofőrünk) pedig nagyon messziről jött. Ilyet még nem tapasztaltam.

Utána végig mondta a megállókat, ami ezen a vonalon szintén elég ritka. A többi megállónál a felszállóknak már nem magyarázta a dolgot, csak a megállókat mondta. Nem egy nagy történet, az egésszel azt akarom csak mondani, hogy mennyire oldja a feszültséget egy ilyen bemondás, a mérgem zöme elpárolgott.

Én elhiszem, hogy ezekkel az öreg járművekkel nem lehet csodát tenni, de ami ilyenkor nagyon hiányzik, az a tájékoztatás. Még az lett volna a tökéletesebb, ha valaki szól, hogy várni kell, de ennyi és ennyi perc van hátra, amíg ideér egy másik busz. Tudom, hogy a helyzeten nem változtat, akár szólnak akár nem, mindenképpen késve indulunk, de azt az idegeskedést, bizonytalanságot oldhatná a tájékoztatás.

És szeretném azt is jelezni, hogy az Örsnek ezen a felén (a Sugárnál) azok a kijelzők, amik az indulásig hátralévő időt mutatják, általában rosszak. A 174-esnél egyáltalán nincs kijelző, a 144-esénél pedig az első számjegy mindig egy 8-as, tehát nem tudni, hogy ha a második számjegy például 2-es, akkor 2, 12 vagy 22 perc van hátra az indulásig.

Talán ha megjelenik a blogban, kijavíthatnák a kijelzőket és tehetnének valamit a szervezés tökéletesítéséért.

A frusztrációnak számos fajtája van, ahogyan a világra is rengeteg okból lehet haragudni. Ugyanakkor mindezt sokféleképpen le lehet vezetni. Megoldás lehet a sport, az olvasás, egy jó baráti beszélgetés, stb. A buszvezetővel való üvöltözés viszont biztosan nem az. Tibor tudja.

Szerdán a 08:22-es/08:37-es (pontosan nem is emlékszem, de valamelyik a kettő közül) 114-es járattal utaztam. A Tétényi úti megállónál, vagyis az első megállónál arra lettem figyelmes, hogy valaki ordibál. Mivel hallgattam a zenét, nem hallottam nagyon jól, ezért kivettem a fülemből a fülhallgatót és tényleg ordított valaki.

Egy, a busz elején ülő öregember volt az, aki azt kifogásolta heves káromkodás közepette nagy hangerővel, hogy miért megy olyan lassan a busz. Mindőnk tudjuk, hogy a reggeli forgalmat a tumultus jellemzi, ezért még sohasem tapasztaltam, hogy egy busz százhússzal repesztett volna az utcákon, természetesen ez sem tette.

A Szent Imre Kórház megállónál a nyugdíjas utas tovább tajtékzott, ezúttal nem értette, miért állt meg a busz, ha üres a megálló. Nos, nem volt üres, egy hölgy szállt fel a hátsó ajtón, csak éppen ezt ő nem vette észre.

Ekkor a buszvezetőnek már elege lett a dologból és félreindexelt, leállította a buszt és vitába keveredett az öregemberrel, aki tovább forrt a dühtől. A buszsofőr viszonylag higgadtan kezelte őt, az öregember pedig el is hallgatott utána, ahogy több és több ember szállt fel a buszra.

Felháborítónak tartom egyes nyugdíjasok viselkedését a tömegközlekedési eszközökön. Ha legközelebb belefutok egy ilyen szituációba, csak annyit fogok mondani az elégedetlenkedőnek, hogy "Asszonyom/uram, maga ingyen utazik, ezért maradjon csendben és élvezze az utazást!"

Az odafigyelés és az együttműködés fontosságára, valamint a közöny veszélyére akarja felhívni a figyelmet az a BKV-buszvezető, aki a múlt héten a járművén elkapott egy szatírt. A levelet író BKV-dolgozó felelősségteljesen, példamutatóan végezte munkáját.

Ez az esemény a múlt héten csütörtökön történt, és szeretném megosztani veletek eme tanulságos történetet. 2013. március 14-én a 17:52 perckor induló 123A járatot vezettem amely a Határ útról indult és a Szentlőrinci úti lakótelep felé tartott.

A Pacsirta utcai megállóhoz érkezvén az utasok leszálltak, majd az ajtó becsukása után mikor indultam volna el (index kirakva balra, és a busz már ki is indult a megállóból), kopogott egy utas a bal oldali ablakomon.

Ekkor azonnal megálltam, elhúztam az ablakomat, és egy fiatal hölgy szólt, hogy hátul az autóbuszban van egy "úriember" aki zaklatja az utasokat. Ekkor én felálltam az ülésből, elhúztam az ajtómat, és hátranéztem, de nem láttam semmi rendelleneset, így folytattam az utamat (az ajtómat résnyire nyitva hagytam).

Majd a végállomás előtti megállónál már két hölgy jött szólni, hogy a busz hátuljában van egy ember, aki mutogatja a nemi szervét az utasoknak. Hónapokkal ezelőtt kísértetiesen hasonló eset fordult elő, igaz akkor a végállomásra érkezve az utasok megfenyegették és elkergették, így akkor már intézkedést nem tudtam kérni.

Most viszont másként alakítottam a helyzetet, és a végállomásra érkezve (mivel felismertem a szatírt) azonnal hívtam a rendőrséget! Amíg a rendőrök a helyszínre érkeztek, szóval tartottam az emberünket. A rendőrök gyorsan a helyszínre érkeztek, és elvitték a gyanúsítottat. Reméljük, hogy egy darabig nem látjuk majd erre ezt az embert!

És hogy miért is írtam meg ezt a levelet? Mert a minap összefutottam az egyik hölggyel, aki látta az esetet, és érdeklődött, hogy sikerült-e lekapcsolni a szatírunkat, mert nem hallott a médiából róla, pedig ez egy nagyon veszélyes bűncselekmény. Mikor megkérdeztem, hogy tanúskodna-e, azt mondta örül, hogy nem tanúskodott, mert ebből az ügyből sem lett semmi. :(

Ezt a fórumot szeretném kérni, hogy e történet bemutatásával erősítsük azt a tudatot, hogy az utasok mindenképpen szóljanak időben a rendellenes eseményekről (műszaki, személyi, stb.), mert csak közösen tudunk segíteni, megoldani ezeket a szituációkat.

(A kép illusztráció)