A minap BKV-ra szorultam, miután feleségem korán elvitte az automat, és reggel munkába menet nem tudtam végigdübörögni a megszokott rutinnal a városon.
Sebaj, végre környezettudatos lehetek, esett le a kő a szívemről, és boldogan vettem meg a gyűjtőjegyet, korábbi jegyautomatás elnyelődött fémszázasaim sorsából okulva. Boldogan pattanok fel a légkondicionált új Volvo csuklós buszra, van hely, hívom anyut telcsin, érdemes volt élni! Üröm az örömben, hogy egyszer csak réteskígyóként tekeredő szag-penetrációra leszek figyelmes tízóránál, de sebaj, egyelőre lőtávolon kívül ülök. Clark-on átszállva a 105-ösre, már kevésbé vicces a szitu. Hajléktalanhoz képest slágfertig kivénhedt koptatottfarmer-inges exmacsó, adidas csukában egyméteres lőtávon belül, 11-óránál. Közeg: szardíniás konzerv sűrűség. A csákó felől megindul a támadás a busz gyorsulásával egyenes arányban. Fojtogató a helyzet. Többen kezdenek a lehetőségekhez képest polarizálódni a rendelkezésre álló térben.
Többen leszállnak az első megállónál, fürkésző pillantásokat vetve a következő járat reményében visszafelé tekintgetve. Sebaj, két megálló után mozdul a rendszergazda exrocker, és megindul az ajtó felé, a remény szent zászlaját lobogtatva az érző szervű utastársak szívében. Én is hasonlóan felsóhajtok, mert egyel tovább visz az utam. A következő megállóig helyreáll a rend, és békés hangulatban szállok ki a buszból az Alkotáson megálló 61-es vili felé igyekezve. Fel akarok szállni az első ajtón, de a tömeg reménytelen. A másodiknál is. A harmadiknál alig van valaki. Rohanok hátra, fellépek, de ismerős arc bámul 70-centin belülről bambán. Szagbomba van. Mint akit pofántörölnek baseball-ütővel, visszahők, döntés: irány tovább gyalog.Nos, szerintem egy lehetséges megoldás: a csávónak tuti nincs jegye. Meg lehetne hozni egy olyan szabályt, hogy amennyiben az utasok megnyomják a vészjelzőt, hátrahívva a sofőrt, kérhetné a jegyet a büdös embertől, és ha nincs, akkor le kell szállnia.
Egyébként a problémát kultúráltan megoldani a hajléktalanok állami szintű szociális hálójával kéne, de a BKV is fejlődhetne párhuzamosan a kérdésben, mert nagy az okozott kár. Hiába van ugyanis csilivili volvobusz, meg combino, ha az ember inkább gyalog megy, és nem akar ezekkel a klosárokkal egy levegőt szívni.
Busszal a munkába
Utas-figyelő
A BKV-figyelő több, mint négy éve alatt számtalan próbálkozás volt már BKV-dolgozók részéről úgynevezett „Utas-figyelő” blogok indítására. Ezek legtöbbször halva születtek, mert a szerkesztőjük vagy nem volt felkészült, vagy nem szánt elég időt a blog beindítására. (Persze az is lehet, hogy maga a blog nem érdekelt senkit.)
Most a BKV-figyelő indít útjára egy ilyet, bár ez nem blog lesz, hanem egy Utas-figyelő bejegyzést. A célunk nem más, mint hogy a blog olvasói sokkal tisztább képet kapjanak a közlekedési társaságról, a BKV-s dolgozók munkájáról, mindennapjairól. Talán ha megismerik a járművezetők, ellenőrök, pénztárosok (stb.) munkáját, megértőbbek lesznek, és máshogy néznek majd a munkavállalókra.
Ezen bejegyzés alá várjuk a BKV-s dolgozók beszámolóit, panaszait, észrevételeit hozzászólás formájában. Minden olyan kommentet szívesen veszünk, amik a BKV-val, a dolgozókkal és az utasokkal kapcsolatosak. Nyugodtan írjátok meg, ha hülye utassal találkoztok, erről is szívesen beszélgetünk! :)
(Természetesen a dolgozók észrevételeit továbbra is várom e-mailben, ha olyan a téma, akkor továbbra is közzéteszem, és megpróbálok segíteni.)
Utolsó kommentek