BKV-figyelő

Olvasónk ikrekkel tömegközlekedik. Mivel a gyerekek még kicsik, babakocsiban viszi őket. Tudatosan közlekednek, tehát előre kinézi a menetrendből, hogy egyes vonalakon mikor járnak alacsonypadlós buszok, és azokhoz megy ki a megállóba. Március 30-án is így tett, ám az ígért alacsonypadlós busz helyett magaspadlós Ikarus jött. Megkérte a buszvezetőt, segítsen neki feltenni az ikerkocsit a buszra A vezető beszólt az utasnak, becsukta a busz ajtaját és kiállt a megállóból, az utast pedig babakocsistól otthagyta. Részletek a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!

Márciusi tapasztaltomat szeretném megosztani önökkel:

Mozgáskorlátozottnak érzem magamat amióta az ikerfiaim megszülettek, már ami a tömegközlekedést illeti. Ja, bocs, ez már közösségi közlekedés. Azt most hagyjuk is, hogy a belváros nekünk a Stadionokat jelenti, mivel ott még fel lehet jönni a felszínre babakocsival is, hogy már az Örs vezér terén is a buszmegállóból csak a Sugár és az Árkád megjárásával lehetne átjutni a metróhoz. Ezekkel nem is próbálkozok.

A BKV menetrendjében közzéteszi, hogy melyik járata alacsonypadlós. Ez már óriási könnyebbséget jelent, mert hiába van az egyik legkönnyebb esernyőre csukható ikerkocsink, az is 12 kg, plusz a 4 hónapos srácok súlya még ugyanyennyi. Buszra felszállni már egyedül is tudok, a leszállás sikeressége attól függ, hogy a megálló padkája milyen magas, mennyire közel áll meg hozzá a busz, na meg hogy van-e mindehhez segítség.

Bosszantó, mikor egy egyébként sűrűn járó busz megállójában fél órát kell várakozni a reggeli hidegben csak azért, mert a BKV garázsaiban egyre kevesebb működőképes busz van, egyre több jármű robban le a forgalomban. Olvasónk is erre panaszkodik:

Tisztelt BKV-figyelő!

Alábbiakban küldöm a szinte naponta ismétlődő bosszúságainkat - Csillaghegyről.

2009. április14., kedd, hajnali 5 óra 35 perc. Csillaghegy, Czetz János u., Huba utcai buszmegálló. Hőmérséklet: +4 fok, ennek megfelelő öltözet. Madárcsicsergés, tavaszi illatok, a kertekben virítanak a tulipánok és a virágba borult gyümölcsfák. Húsvét utáni kipihent, stresszmentes hangulatban irány a munkahely. A hét első munkanapja.

A 134-es busz 2009. április 1-től érvényes menetrend szerinti járata késik. Ezt ugye, már megszoktuk. Hála a tavasznak és a kora reggeli szürkületnek, már olvasással csaphatjuk agyon a várakozás unalmas perceit. Az újság 3 teljes oldalát betűről betűre kiolvastam. A 134-es busz sehol. Immár 5 óra 45 perc. A remény hal meg utoljára, olvasok tehát tovább. Bár kissé hűvösebbnek érzem az aszfaltot lábaim alatt, a megfelelő öltözék is mintha lassan lengének tűnne, de sebaj! Fel-alá sétálgatva olvasok tovább.

Hiába mutatta fel egy fogyatékkal elő kislány az Államkincstártól kapott igazolását, és mellé a fényképes nyugdíjas igazolványát, amivel ingyen utazhat, A BKV biztonsági emberei mégsem akarták leengedni a metróhoz azért, mert nem volt nála a személyi igazolványa, amit biztonsági okokból nem hordhat magánál. Olvasónk édesanyja a napokban az alábbi panaszt küldte a BKV-nak:

Tisztelt BKV!

Következő eset történt tegnap kislányommal, aki középsúlyos értelmi fogyatékos, de egyedül közlekedik. Államkincstártól kapott igazolvánnyal közlekedik, mellette ott van a fényképes nyugdíjas igazolványa.

Ferenc körúti metró lejáratnál elkérték tőle az igazolványát. Miután biztonsági okokból nincs nála személyi igazolvány felmutatta a nyugdíjas igazolványát. Ezt nem fogadták el, szóltak a rendőröknek. Ők sem tudtak mit mondani, miután lányom annyira meg volt félemlítve, hogy mindössze lakcímét mondta meg. Ezek után elzavarták és nem engedték le a metróhoz. Csak azt az utat ismeri. Szerencsére felhívott zokogva, hogy most mit csináljon?

A BKV-figyelőt időnként olyan utasok keresik meg, akik történetüket kicsit sarkítva, a valóságot elferdítve írják le. Valljuk be, helyenként hazudnak. Ezek az utasok azért ilyen bátrak, mert azt hiszik, rajtuk kívül más BKV-figyelő olvasó nem volt a helyszínen, így azt írnak, amit akarnak. Pedig ez nem így van. Nekem is ciki, ha egy olyan panasz jelenik meg, ami nem felel meg a valóságnak, éppen ezért örülök annak, ha BKV-sok, vagy a helyszínen lévő utasok más szemszögből leírnak egy -már publikált- esetet.

A lenti üzenetet is példa arra, hogy nem éri meg elferdíteni a valóságot, nem érdemes hazudni. A levelet egy BKV-s kolléga írta, mert szerinte a blognak író egyik utas nem a valóságnak megfelelően írta le panaszát.

Nem szeretnék igazságot tenni, mivel nem voltam ott, és nem láttam mi történt. Nem állítom, hogy az utas mindent úgy írt le, ahogy az megtörtént, de azt sem mondom, hogy a BKV-s minden szavát elhiszem. Jöjjön a másik verzió:

Kedves BKV-figyelő!

Az eset nem egészen úgy történt, ahogyan az ifú nőutas emlékszik.

Húsvét hétfőn a nappalos műszaknál műszakváltás előtt egy férfi utas erősen ittas állapotban utazott a lejtmeneti mozgólépcsőn, ülve. A lépcső aljához érve már nem volt ideje felállni, ezért a jobb tenyere élét a mozgólépcső fésűje felsértette. A kolleganők ellátták a sérültet, mentőt is hívtak hozzá. Én aznap éjszakára mentem dolgozni. Éppen csak átvettem a szolgálatot, mikor az utas bejött és utasított, hogy azonnal indítsak másik lépcsőt, mert a mozgólépcső alján hatalmas vértócsa van. Mondtam neki, hogy most vettem át a szolgálatot, előbb tájékozódnom kell, hogy mi a helyzet, s utána döntök a megoldásról. Közben a KFM-telefon csöngött, a körözvényt kellett vennem. Ez azt jelenti, hogy 20 állomást értesít a KFM arról, hogy náluk is váltás történt. Kb. 2-3 percig tart. Addig a kolleganő várt.

Sokszor olvashattatok már itt a blogon olyan bejegyzéseket, amikben utasok leírták, hogy gyalogosok, autósok hogyan támadták rá a BKV egyébként türelmes, szabályosan közlekedő alkalmazottaira. Legutóbb egy olyan poszt jelenet meg, amiben olvasónk leírta, hogy egy szabálytalankodó gyalogos hogyan törte be a busz szélvédőjét. Egy másik olvasónk most hasonló észrevételt küldött: