BKV-figyelő

Zoltán látta, megírta, kommentárt nem igényel. Jártatok már hasonlóan?

Nem tudom, hogy ez még hírértékkel bír-e, esetleg megírta más is, de a tegnapi nap folyamán (csütörtök, április 4.) egy 280-as Ikarus egyik oldalsó ablaka megint az utasok közt landolt.

Egy 7-es buszról beszélünk, az eset 20:58-kor történt, a Dózsa György úti megállótól pár méterre, Zugló felé tartva. A rendszámot sajnos elfelejtettem megnézni, annyira emlékszem, hogy szokatlan módon ez még egy régi, harmonikaajtós busz volt.

Gondolom, a szokásos sztori, a macskakövön rázódva elpattant az üveg. A sofőr azonnal megállt, és hátrajött megnézni, hogy mindenki rendben van-e. Szerencsére a helyzet a "szokásos", a hölgynek, aki az adott ablak alatt ült, az ijedtségen kívül nem történt baja, ezután leszállítottak minket, és a busz kiállt a forgalomból.

Nem kezdek neki hisztizni, hogy tarthatatlan a helyzet, és hogy mi lesz az a katasztrófa, ami észhez téríti a vezetőket, inkább csak tájékoztató jelleggel írtam.

A kép illusztráció; forrás: bevezetem.hu

Két év alatt számos kritikát kaptam a publikált bejegyzésekkel kapcsolatban. Mindig akad 1-2 olvasó, aki új itt nálunk, és csak az utolsó néhány bejegyzést olvassa el. Ebből következtetnek mindig arra, hogy a blog a BKV fikázásáról szól, pedig ez messze nem így van. Mindig odafigyelek arra, hogy a "hülyeutas" és a "hülyebkv" postok nagyjából egyensúlyban legyenek, és időnként megpróbálom megszólaltatni a másik felet is. Ettől színes a blog.

Számos történetet olvashattatok már a rossz állapotú buszokról. Legutóbb pénteken volt arról poszt, hogy a Nemzeti Közeledési Hatóság visszaküldött a garázsba egy buszt, melynek műszaki állapotára panaszkodtam. A BKV is megszólalt. Javították a hibát, és a busz ismét közlekedhet. Kevesen tudják, de a BKV évente több százmillió forintot költ a járművek felújítására, korszerűsítésére.

Egyik hétvégén a 7E vonalon utaztam egy teljesen felújított Ikarusszal, aminek utasterében nem a szokásos visszaáramló kipufogógáz, hanem a festék szagát éreztem. A busz teljes felújításon esett át, felújítottak benne mindent, amit lehetett. A BKV tájékoztatása szerint egy ilyen busz felújítása körülbelül 20 millió forintba kerül. Ha a BKV buszok rossz állapotáról van szó, a cég mindig azzal védi magát, hogy ezek a buszok már öregek, azért vannak ilyen rossz állapotban. Pedig csak karban kellene őket tartani, és nem szabadna hagyni, hogy ennyire leamortizálódjanak. Ha a BKV buszok többsége ehhez hasonló állapotban lenne, szerintem keveseknek lenne bajuk a BKV-val. Nem kellene az összes buszt felújítani. Elég lenne kikaparni őket a koszból, és máris jobb lenne az utasok hangulata, és a cégről alkotott képük is megváltozna.

Sokszor utaztam már olyan csuklós Ikaruson, aminek az utasterébe olyan mennyiségű kipufogógáz áramlott vissza, hogy szédelegni kezdtem. Sajnos a régebbi buszok karbantartására -mint azt már ezerszer leírtam- nem igazán költ pénzt a BKV, és az elrepedt, eltört kipufogókból kiáramló gáz az elszakadt csuklón keresztül visszaáramlik az utastérbe. Ez a gáz rendkívül káros az egészségre, és nagy adagban, mint már írtam, szédülni is lehet tőle, ezért a lent olvasható panaszt egyből továbbítottam az ÁNTSZ-nek, bízva abban, hogy lépnek végre valamit. Ha ti is hasonlót tapasztaltok, írjatok bátran:

Kedves Figyelő!

Gyakran olvasom a BKV-Figyelőt, de eddig még nem szántam rá magam, hogy billentyűzetet ragadjak. (Mint gyakorló BKV-zó csatlakozhatnék akár a bunkó / rosszindulatú / vicces / segítőkész / profi sofőrökről vagy ellenőrökről - időnként utasokról - szóló történeteket mesélők táborához, de ezekről már sokan írtak.)

Sokan, sokszor írtak már a buszok áldatlan műszaki állapotáról is. Ez gyakran indirekt módon veszélyezteti az utasokat. Az itt leírt eset azonban nem csak indirekt, hanem elég közvetlen módon árt az utasoknak.

Üdvözöljük! A busz, mellyel ön utazik a szocialista ipar remekműve. A tegnap, a ma és a holnap busza. Azonban biztonságos használatát sokan nem ismerik, mi sem. Így általános ismertetővel kell beérniük.

A méretére jellemző, hogy nagyobb egy szemetes konténernél, és kisebb, mint egy négyemeletes panellakás. Formájára jellemző, akárcsak a kispolskira a cseppforma, vagyis cseppet sem hasonlít a korszerű autóbuszokra. A busz alakja áramvonalas, különösen mikor nekimegy a transzformátor háznak. A busz tele van extrákkal. Itt van rögtön a négy kerék (Deluxe modellek esetén a középső, meghajtott kerekeket is megkapják). Aztán legnagyobb extrája, a karosszéria. Ezt úgy szerelik össze, ahogy akarják, de vigyázat, csak egy kombinációban nem esik szét indulás után. A mai modern világban ahány közlekedési cég, annyi design szín. Épp ezért a gyár nem foglalkozott a színezéssel, minden autóbuszt egyöntetűen rozsdaszínre színezünk. A busz talán legfontosabb tartozéka a motor, mely a busz közepén helyezkedik el, elvileg, (gyakorlatilag, a busz alatt).

Miután felismertük, hogy egy Ikarus Z80-al van dolgunk, őrizzük meg hidegvérünket és szálljunk be. Ha Ön sofőr, akkor most rátérünk a busz vezetésének problémájára, EZT A RÉSZT SAJÁT ÉRDEKÜKBEN CSAK A SOFŐRÖK OLVASSÁK EL!

Ülj be az ülésbe. Magad előtt sok egyforma zöld gombot fogsz látni. Ezek közül néhány az ajtót nyitja, mások a lámpát kapcsolják fel, a többit senki sem tudja, mire való. Egyesek szerint van olyan gomb, amivel az index működik, amire szükséged nem lesz, hisz vonat nem jön, a többi nem ellenség. Egy másikkal a hangszórókba mondhatnánk a megállókat, ám ezt a gombot szintén akár ki is szerelhetjük, használni nem fogjuk úgysem. Ám ez csak találgatás, amire neked szükséged lesz, a mindennapokban, az a gáz, fék, kormány és ajtónyitók.

Térjünk rá a vezetés kényes műveletére. Magad előtt a traktor abroncs méretű korong, a kormány (deluxe modellek esetén servo, de itt jegyezzük meg, hogy servo nélkül képtelenség a buszt elvezetni). Most keressünk a kormány alatt egy lyukat és dugjuk be a kulcsot. Aztán menjünk vissza a diszpécserhez és kérjük el a kulcsot. Üljünk vissza a székbe, és kedvesen mosolyogjunk rá a túloldali megállóban várakozó utasokra. Nem kell megijedni, ránk várnak. Szóval be kéne indítani a buszt. Miután rájöttünk, hogy a jegykezelővel nem lehet beindítani a buszt, ráadásul, az nem is a kormány alatt van, hanem mögöttünk, keressünk egy másik lyukat, ezúttal már valóban a kormány alatt (itt jegyezzük meg, hogy a szerelőakna nyílását nem fogadjuk el, hiába van mellette lyuk, meg az a lyuk amúgy sincs a terven, csak kirohadt.). Szóval dugjuk a kulcsot a helyére (egyszer csak sikerül) és induljunk el. Mikor beröffent a motor, nem kell megijedni, nem hiba, ha nem halk búgást hallunk, az Ikarus motort a Rába gyártotta (ők meg az IFA-nál tanultak). Induljunk el. Azaz, hogy próbáljunk meg. Elsőre nem fog menni, de ne adjuk fel. Harmadik alkalom után beletörhet a kulcs, de probléma egy szál sem. Ha ön deluxe modellt vezet, akkor van pótkulcs. Ha nem, akkor így járt. Miután a lakatos megjavította, és a karbantartó beindította a buszt, álljunk be a megállóba. A jéggé fagyott utasok már nem lesznek dühösek. Ügyeljünk arra, hogy a fűtést kapcsoljuk be (természetesen deluxe modellben van csak fűtés). Hanyag mozdulattal nyissuk ki az ajtókat, és türelmetlenül kopogjunk a műszerfalon, majd öt másodperc után csengessünk. Itt jegyezzük meg, hogy a buszon alapfelszerelés a hangos csengő, ám a deluxe modelleknél külön kérésre élezett ajtókat is beszerelhetünk izgalmassá téve ezzel a felszállás utolsó másodperceit. A busz természetesen úgy készült, hogy a sofőr minden igényét, -beleértve a szórakozást is - kielégítse. A buszban lengéscsillapító nincs, így apró öröm lehet, amint a kanyarokban gyakorlatilag megszűnik a gravitáció, és mindenki repül.