BKV-figyelő

Helló!
 
Be kell, hogy valljam nem igazán szeretem a BKV-t a sok bunkó vezető miatt, de egy kiemelkedik ezek közül. a 2-es villamos vonalán utaztam nővéremmel és beszélgetünk egy közös ismerősünkről, hogy sokszor utazik egy igen mókás vezetővel azon a vonalon. És éppen elcsíptük! Sajnos csak 3-4 megálló erejéig élvezhettük a társaságát az átépítések miatt. Minden megállónál és megálló közben hülyéskedett pl.: "Mivel ma rendesen viselkedtek elmondom a mai vízállást: a Duna egy kicsit apadt és ugyanarra folyik mint tegnap" vagy " balra a Budai Vár... várjon csak!", vagy éppenséggel egy rendes idegenvezetést hallhattunk tőle. Tudom nem ez a dolguk a vezetőknek de miből állna egy kicsit szabadabbam vezetni a síneken? :)
 
Athemil

Súlyos, bűncselekmény elkövetésének gyanújára is okot adó visszásságokat tárt fel a BKV belső ellenőrzési osztálya az AAM-mel kötött tanácsadói szerződések tételes vizsgálatakor. 2007-ben a közlekedési cég 134 millió forintot fizetett ki a cégnek szakértői anyagokra, de a szerződések hiányosságai miatt teljesítésüket nem tudták sem igazolni, sem számon kérni. Állítólag létezik egy 5 ezer oldalas dokumentumcsomag, de az még az ellenőrök számára sem nyilvános, aki látta, botrányról beszél. 2007 decemberében a menedzsment úgy döntött: a következő öt évben 2,5 milliárd forintot költ az AAM tanácsaira.

A közbeszerzési törvény megsértése mellett a hűtlen kezelés gyanúját is felvetik a BKV 2007-ben kötött tanácsadói szerződései, és az ezek alapján történt kifizetések. A BKV legalább 134 millió forintot fizetett ki úgy, hogy a szolgáltatás teljesítését a közlekedési cég belső ellenőrzési osztálya sem tudta igazolni. Legalábbis ez olvasható ki a BKV felügyelő bizottságának csütörtöki ülésére készült vizsgálati anyagból, amely az Index birtokába került.

A vizsgálat - amely jórészt a BKV beszámolóiból áll össze - az "AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt-vel kötött tanácsadói szerződések és a hozzákapcsolódó számlák, pénzügyi teljesítések tételes" ellenőrzésére irányult.

 

A cikk folytatását az Indexen olvashatod el.

Tovább! >>>

Kedves BKV-figyelő!

Nem először tapasztalom hogy a piros 20-as buszon és a 14-es villamoson a vezetők mobiljukon telefonálnak. Egyszer nem a legjobb minőségben, de sikerült levideóznom a vezetőt ahogy telefonál (20-as busz, hétfő, 13:55). Szerintem ez sokkal nagyobb probléma, mint a karcolók, firkálók stb.; mert ezen tényleg életek is múlhatnak. Ajánlanám hogy a hibát esetleg a BKV–ban is kereshetnék, nem a népben.

Üdv. KM

Tisztelt BKV vezetőség!

Levelemmel egy igen komoly és elgondolkodtató esetre szeretném felhívni figyelmüket. Panaszlevelem egy autóbuszvezetőre vonatkozik, aki a KTK-398 rendszámú Volvo buszt (30-as járat), tegnap, 2008. április 02-án délután vezette.

Az eset tulajdonképpen két eset egyszerre. Az első incidens délután fél hat előtt nem sokkal történt a Futár u-i megállóban, ahol két gyermekemmel és egy műanyag játék motorral várakoztunk a buszra. A fent említett autóbusz begördült a megállóba, ahol összesen kb. 4-5 utas várakozott, velünk együtt. A hátsó ajtó volt előttünk, így azon szálltunk fel. Felszállásunk után az autóbuszon 10-15 utas volt velünk együtt összesen. Senki sem állt. Alig léptünk fel fél lábbal a felső lépcsőre a sofőr elindult, úgy hogy én és a gyerekek hátra estünk a hátsó üléshez. Az ott ülő fiatalok segítettek fel bennünket. Ekkor hangosan odaszóltam a vezetőnek, hogy "legalább azt várja meg, hogy rendesen felszálljunk, mielőtt elindul". Meghallotta, hogy szóltam, mert a benti visszapillantó tükörben megnézett bennünket, de különösebben nem reagált.

Három megálló múlva a Szegedi útnál akartunk kiszállni (második incidens). Időben megnyomtuk a leszállásjelző gombot. A busz megállt és én leléptem a buszról és visszanyúltam a kisfiamért, jobb kezemmel kitartva a motort a buszból, hogy látható legyen, még nem fejeztük be a leszállást. Eközben a kislányom önállóan lépdelt le a busz lépcsőjén (ezt naponta kétszer teszi meg). Már éppen leléptünk volna mindannyian, mikor a sofőr ránkcsukta az ajtót és elindult. Gyakorlatilag "megfelezett" bennünket az ajtóval. Kiabáltam én is, az utasok is, mire egy fél méter után megállt a vezető. Felháborodottan kiabáltam továbbra is, de úgy tűnt ki sem akar szállni a buszból. Végül, talán a felháborodott utasokra tekintettel, mégis kiszállt, és csak annyit kérdezett, hívjon-e mentőt? Engem csitítgatott, ahelyett, hogy minimum bocsánatot kért volna. Annyi észrevétele volt, hogy miért nem a középső ajtón szálltam fel? Nem is értettem a kérdését, hiszen egyrészt nem volt nálam babakocsi (a gyermekeim már kinőttek belőle régen), másrészt belegondolni sem merek, hogy mekkorát repültünk volna a gyerekeimmel, ha a középső ajtónál felszállva indít rögtön a sofőr, ahol még ülések sincsenek, hogy legalább azok feltartanának az eséstől. Tekintettel arra, hogy a sofőr bár látott bennünket a buszmegállóban beállásakor, mégis teljes felszállásunk előtt indított, a leszállásjelzőgomb megnyomása ellenére sem volt figyelmes leszállásunkkor (az első incidens ellenére sem), vélhetően a visszapillantótükröt sem használta, nem akart kiszállni a buszból, megnézni, hogy mi történt, személyes reakciójában a nemtörődömség volt tapasztalható, egy felháborodott utas "leköcsögözte", bocsánatot nem kért, a felelősségét nem látta a helyzetben, két dologra tudok következtetni csak. Vagy SZÁNDÉKOSAN, vagy HANYAGSÁGBÓL követett el ekkora hibát a sofőr. Bármelyik is igaz, ez az ember nem alkalmas tömegközlekedési eszköz vezetésére, feltétlen veszélyt jelent az utazókra nézve.

Megjegyzem, hogy fel- és leszállásunkkor semmilyen fennakadást nem okoztunk, a gyermekeim napi rendszerességgel közlekednek buszon és villamoson. Eddig soha, ilyesmi nem történt velünk. A sofőrök és vezetők nagyrésze egyébként is igen figyelmes a kisgyerekekkel utazó közönséggel.

A fenti esetre tekintettel kérem Önöket, hogy a legszigorúbban járjanak el az adott sofőrrel szemben, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő többet. Belegondolni sem merek, hogy mi történt volna, ha valamelyik gyerekem kiesik a buszból, vagy egyéb fizikai vagy lelki sérülést szenved. Az eset óta a kislányom retteg és remegve-sikítva száll le a buszról.

Budapest, 2008. április 03.

Tisztelettel Kisné Cs. G.