BKV-figyelő

A napokban új számítógépeket tettek a metróállomásokra (oda ahol eddig is volt). Magam is szoktam használni, ha kicsit többet kell várni a metróra. Névtelen levélírónk küldött nekünk egy képet és egy kis szöveget, amit most nem publikálunk. Pontos dátumot, időpontot nem írunk. (Csak mert nem!)

/ Kollégának biztos balhéja volt egy utassal, és most nézi, felkerült-e a BKV-figyelőre:) /

Néhány napja foglalkoztunk a Deák Ferenc térrel, és az átszállási lehetőségekkel. Viszonylag kulturáltan megvitattuk az útvonalakat és a kijáratot. Tegnap este arra jártam és körbenéztem. Egyértelmű tájékoztatást sehol nem találtam, csak annyi volt kiírva, hogy aki át akar szállni, az lyukasszon. Ebből én, mint utas arra következtetek, hogy aki nem száll át, az ne lyukasszon, csak menjen tovább a kijárat felé.

Tisztelt BKV!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy ugyan már szereljék le a buszokon az utastérbe néző sofőri visszapillantót. Ugyanis teljesen felesleges, mivel a buszvezetők nem használják.

Ma 07. 01 délelőtt a Krisztina térnél szálltam fel a 105-ös buszra, éppen csak feltettem a babakocsit a felső lépcsőre, mikor a sofőr padlógázzal indított. Majdnem leestem gyerekestül, de ez hagyján, jól bevertem a pocakomat, benne az másik gyermekemmel. A busz 9:57-kor érkezett a Királyhágó térre, a sofőr végig úgy vezetett, mintha nem utast, hanem krumplit szállítana.

Amennyibe a mai orvosi vizsgálat kimutatja, hogy a magzatnak az incidens miatt bármi baja történt, meg fogom tenni a megfelelő lépéseket.

Maradok tisztelettel: NE

A blogon a BKV-s események mellett sűrűn jelennek meg budapesti képek, beszámolók fontosabb csomópontokról, aluljárókról. Mivel Budapest főpolgármester-helyettese is olvas minket, bízunk benne, hogy nem csak a BKV-val, hanem a Budapesttel foglalkozó problémákat is orvosolják.

 

Már jó ideje üzemel a Boráros téren egy díjmenetes parkolóház, amely eddig aluljáró néven üzemelt, s melyet napközben nagyon sokan használnak. A napokban az egyik éppen beálló autós majdnem elcsapott, amikor nem álltam félre elég gyorsan. Amikor rámdudált, tudattam vele, hogy ez egy aluljáró. Válasz: „Ott parkolok, ahol akarok!”

 

 

Az új parkolóház előnye: Nem kell parkolási díjat fizetni. A közelben, védett helyen parkol. Sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet nem foglalkozik vele, hol parkol,  a  BRFK munkatársai mosolyogva sétálnak el autója mellett. A parkolóház elsősorban az aluljáróban lévő kis kocsma vendégeinek befogadására szolgál.  A vendégek italozás után könnyebben megtalálják autójukat. A zéró tolerancia meg többszörösen le van szarva!

 

Jó lenne, ha a BRFK munkatársai két oszlatás között kicsit szétnéznének arra, és felelősségre vonnák a rendszeresen ott parkoló autósokat.

Az elmúlt időben kevés időm volt "interjúkat" készíteni, így a blogot inkább az utasészrevételekre építettem. Beköszöntött a nyári szünet, időm is több lett, és nekiálltam interjúalanyokat keresni. Eddig egy buszvezetőt és egy villamosvezetőt találtam, lentebb egy buszoshoz feltett kérdéseket és válaszokat találtok. Akit érdekel, miért robbannak le folyton a buszok, miért nincs alkatrész, és milyen ma Budapesten buszt vezetni, az mindenképp olvassa végig.

Hamarosan a villamosvezetőt faggatom ki. Ha van olyan kérdésed, amit szívesen feltennél neki, írd meg a villamos szakmai topicba, és a következő "interjú" végén felteszem neki. Az eddig elkészült anyagokat a blog jobb oldali sávjában megtalálod.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Miért lettél buszvezető? Mi kell ahhoz, hogy valaki buszvezető lehessen?

Szüleim mesélték, hogy a csattogós lepkével is buszost játszottam: a kertben megálltam minden fánál. Kétféle buszvezető létezik: aki a pénzért, és aki a szíve miatt választja ezt a hivatást. Az egyik kategóriának semmi nem kell, hogy buszvezető legyen, végig kell ülnie az oktatást, és meg kell állnia a megállókban. Azt veszem észre sajnos, hogy ezekből az emberekből van egyre több a cégnél. A második kategória már nehéz kérdés. Van, aki a vezetés élménye miatt, van, aki az emberek kiszolgálása miatt, és van, aki a buszok miatt jön a céghez. Én azt hiszem mind a három miatt lettem buszvezető.

Mikor kerültél a BKV-hoz? Szeretsz itt dolgozni?

2005-ben jöttem ide. Szeretek, mert szeretem a társaságot, az embereket. Akkor a legjobb, ha pótolni, sűríteni kell valami miatt egy vonalat. Tudom, önző vagyok, mert ez az utasnak nem jó, hiszen esemény volt, de ilyenkor kiélhetem azt, amit csak úgy hívnék, hogy udvariasság vagy kedvesség. Ezekben az esetekben van ezekre a legnagyobb szükség, és ilyenkor a "legnyitottabbak" ezekre az utasok.

A buszvezetői munka nem lehet könnyű. Egész nap ülni egy zárt fülkében, kis pihenőkkel. Mindig azt figyelni, hogy mindenkinek jó legyen, ne kapj utaspanaszt. Te hogy bírod?

Hát klausztrofóbiásoknak nem könnyű, az biztos. De hál' Istennek nekem semmi problémám nincs. Szeretek vezetni, szinte "honvágyam" van, ha egy-két hétig nem vezetek buszt. Az utas egy roppant kiszámítható ember. Ha rámosolyogsz, visszamosolyog, ha köszönsz neki, visszaköszön, a mondod a megállókat, átszállási lehetőségeket, mosolyog és csodálkozik. Persze vannak kivételek, de ugye, a kivétel erősíti a szabályt. Egyetlen dolgot nem könnyű elviselni, ezek az állandó torlódások. (Az oktatóm mondta még, hogy a dugót nem ismeri a buszvezető a munkaidejében, mert az a borosüveget zárja le.) Olyan vonalon járok, ahol mindkét irányban lassú a haladás a vonal felétől feléig, de a maradékon szerencsére "kiélem" magam.

Látom, hogy állandó felvétel van. Ez minek köszönhető? Sok embert rúgnak ki, vagy elmennek maguktól?

Ez a hivatás olyan, mint Európa: öregszik. Ezt gondolom, bárki megtapasztalhatja, aki csak buszra száll. Sokkal több a nyugdíjas korú, mint a fiatal. Ez azért lehet, mert a cég minden fillért rendesen elszámol, nem úgy, mint az alvállalkozói, vagy bármelyik maszek cég. Ezért jobban "pörög" a nyugdíj, de ez csak a közép és öregkorúakat érdekli. A fiatal inkább most keres többet, hogy kiélhesse magát, gyűjtögetni ráér "ősszel". Persze sokak ki is lépnek, mert elegük lesz, nem bírják idegileg. Ezt helyesnek vélem, mert ezt a hivatást csak úgy lehet elvégezni, ha valakinek van hozzá elég lelkiereje és türelme.