BKV-figyelő

Noha az új beszerzéseknél ma már alapfeltétel, hogy egy jármű alacsonypadlós legyen, a budapesti tömegközlekedés gyakran ma is tortúra a babakocsival utazók számára. Nemcsak a lépcsők miatt; a BKK/BKV dolgozóin és az utastársakon is sok múlik. Zsuzsa megosztotta velünk pozitív és negatív tapasztalatait egyaránt.

A mai napon (2012. november 29.) több járművel is volt szerencsém utazni. Természetesen bérlettel. Kisgyermekes anyuka vagyok, babakocsival viszem a legkisebb csemetémet, mert még nem tud járni, viszont cipelni hosszabb távon nem bírom.

Alapból nem vagyok egy tolongós fajta, előbb indulok el mindig legalább 10 perccel, hogy ne kelljen sehol rohannom, tolonganom. Reggel a 3-as metróval indultunk Kispest, Határ útról. Sajnos az utastársakban semmi segítőkészség nem volt ma reggel, inkább fellöknek babakocsival együtt, de akkor is előttem kell felszállniuk a metróra. Ha szóvá teszem neki, hogy én is ezzel a járművel utaznék, nem kell fellökni, inkább tovább megy vagy visszamorog valamit, hogy nem látott...

Viszont először ültünk az új Alstom metrón. Nagyon tetszett, szép és tiszta, de leginkább halk. Ezután a 75-ös trolira szálltunk át a Puskás Ferenc Stadionnál. Nem ismerem a buszfajtákat, ez alacsony padlós volt, könnyen felszálltam rá a kijelölt középső ajtónál.

A buszokon azt szeretem leginkább, hogy majdnem mindenkinek külön jegye vagy bérlete van a csomagjai számára. Megkértem a dupla jeggyel/bérlettel rendelkező hölgyet, hogy a külső ülést adja át, nagy grimaszok közepette elvette a táskáját, átadta a helyet.

A Deák Ferenc térnél az egyik ellenőr felajánlotta, hogy segít lecipelni a babakocsit, nem kértem, de megköszöntem a segítséget, lefele könnyebb cipelni, mert húz a súly. Igénybe vettük a Combino villamost is néhány megálló erejéig. Itt inkább fellöktek, de nehogy előbb szálljak le az ajtóban állva babakocsival, mint az öltönyös úriemberek...

A Blaha Lujza téren felszálltunk a 99-es buszra, mely szintén alacsony padlós volt, bár a menetrend szerint 2 magas busz lett volna, de én ennek csak örültem, hogy nem kell emelgetnem a magas lépcsőn a babakocsit.

Nem vagyok ismerős az útvonalon, de valamilyen piac környékén felszállt 2 ellenőr és 3 közterületes. Észre sem vettem őket, mert az első 2 ajtónál szálltak fel, csak amikor hátrébb értek. Arra lettem figyelmes, hogy udvarias társalgás történik.

- Jó napot kívánok, jegyeket és bérleteket kérném felmutatni. Köszönöm szépen, további kellemes napot!

Viszont egy fiatalembernek nem volt. Kérdezték, hogy otthon felejtette-e a bérletét, mert akkor azt be tudja mutatni, helyszínen x forint a fizetendő, csekken y forint a fizetendő összeg. Nem nagyon hallottam, mert a busz hátuljában voltam, ők pedig középen beszélgettek. A jegy nélkül utazó fiatalember szó nélkül átadta iratait és közben beszélgettek is az ellenőrrel teljesen normálisan, mosolygósan. A végén megkapta a csekket szép napot kívántak egymásnak és a következő megállónál le is szálltak a közterületesekkel együtt, várták a következő buszt, gondolom. Eddig nem volt sok tapasztalatom (hála az égnek) ellenőrökkel, de velem eddig normálisak voltak.

Összességében sajnos az utazó közönség nem figyel oda senkire, csak azt nézi, hogy tud jobban tolakodni, nem számít, hogy kit lök fel, terhes nőt, kisgyereket, babakocsit, gipszelt embert, idős embert. Ez elég szomorú, de ebben az országban sajnos ez a természetes. Persze a táskájával együtt, mert annak is külön ülés jár!

Másik kedvencem a "piac járat". Én megvárom, hogy felnyomuljanak a nyugdíjasok, mert nekik nyomulni kell hazafele a megpakolt szatyrokkal. Felszállok utánuk és jelzem, hogy ez a rész babakocsinak, mozgássérülteknek van fenntartva, nem pedig a szatyroknak. Van sértődés meg morgás, de elmegy onnan másik helyet vadászva a szatyroknak.

Hirtelen ennyi, amit kiadtam magamból, köszönöm ha elolvassa valaki. 

Mindannyian ismerjük azt a fanyar BKV-s mondást, hogy aki fut, az sportol, aki integet, az búcsúzkodik, az utas az, aki a megállóban vár. Andi levele azonban azt mutatja, ez sem mindig egyértelmű. Csütörtöki bejegyzésünkben bemutattunk egy a 139-es vonalon dolgozó kötelességtudó, tisztességes buszvezetőt, aki tarthatna továbbképzést a 84E egyik vezetőjének.

Nyilván nem én vagyok az első, sajnos valószinűleg nem is az utolsó ebben a témában, de azért szeretném megírni, ami tegnap velem történt. A helyszin Pestszentimre, vasútállomás megálló, a 84E jelzésű buszra szerettem volna felszállni a 8 hónapos fiammal, ő babakocsiban volt.

Előttem felszálltak páran, majd miután a babakocsit felemeltem, hogy feltegyem a buszra (megfelelő ajtónál álltunk), hallottam, hogy elkezd berregni. Így már nem tettem fel, mivel azt hittem, csak véletlen volt.

De még többen voltunk a megállóban, rajtunk kívül vagy 4-en szerettek volna még ott felszállni, az ajtót mégsem nyitotta vissza, pedig többen integettek, kiabáltak, dörömböltek. Oda se nézett a megállóra a buszvezető!

Hogy lehet ennyire figyelmetlen egy buszsofőr? Simán odacsukhatta volna a babakocsit is akár. És arról ne is beszéljünk, hogy többen lemaradtak a buszról, ott kellett még várniuk, szerintem volt aki emiatt el is késett.

Elküldtem panaszomat a BKV-nak is, aminek persze nyilván semmi következménye nem lesz, de azért hátha.

Több bejegyzésben is foglalkoztunk már azzal, mennyire nehézkes babakocsival vagy kerekesszékkel tömegközlekedni. Kár lenne tagadni, az elmúlt években jócskán történt előrelépés ebben az ügyben; a BKK és a BKV igyekszik alacsonypadlós járműveket vásárolni - akár újonnan, akár használtan. Egy névtelenséget kérő olvasónk a nyáron indított hajójáratok egyikén szembesült a problémával. Az alábbiakban az ő levelét közöljük, némileg szerkesztve.

Egy napsütötte, szép szeptemberi napon a suli után gyermekemmel úgy döntöttünk, hajóval megyünk haza. Na, nem a házig természetesen, csak egy darabig. Nagyon élveztük az utat, bár kishajóink nem épp a legmodernebbek. Északról dél felé tartván, a Borásos tér - Petőfi hídnál lévő megállóban a következőnek voltunk szem- és fültanúi. Egy külföldi házaspár felszeretett volna szállni a hajóra, de a hölgytagja kerekesszékhez volt kötve.

Ebben a megállóban található direkt erre a célra felszerelt lift. Kiderült, a hajón senki sem tudja üzemeltetni a liftet. (...) A fiatalember (matróz) felajánlotta, hogy segít lehozni a hölgyet a székkel együtt. Ez nagyon szép dolog volt tőle. A házaspár inkább nem szállt fel, mi pedig tovább csorogtunk lefelé a Dunán.

Eközben különböző gondolatok jutottak eszembe:

- minek egy kerekesszékes lift, ha nem lehet használni?

- szép dolog a segítőkészség, de ha emlékeim nem csalnak, a többi megálló sem igazán alkalmas kereskesszékes használatra, sőt a babakocsik is csak üggyel-bajjal férnek el. Sőt szerintem néhány megállóban nem is.

Egyik részről értem én a kishajók elindításának célját és örülök is neki, mert én itt élek és pozítivan probálom a dolgokat felfogni. Másrészről viszont, ha kivűl állóként szemlélem, akkor ez így nem teljesen tökéletes, sőt ........, csak lejáratjuk magunkat.

De a kerekesszékkel, babakocsival történő közlekedés amúgy sem egyszerű. Például: a sínek melletti járdaszegélyt pont annyira helyezték el a felújítások után a sínszáltól, hogy a normál méretű babakocsi pont beszorul. Valószínűleg a tervező, kivitelező és engedélyező gyermektelen, vagy nagy valószínűséggel nem tolt babakocsit ilyen helyen.

De a másik oldal sem tökéletes, mert nagyon sokszor tapasztaltam, hogy nem az ő részükre kialakított ajtón szállnak fel a tömegközlekedési eszközökre, ahol természetesen jelentősen nehezebb.

Olvasónk, Krisztián az alább olvasható levelével azért fordult hozzánk, mert elege lett abból, hogy a tiltás ellenére továbbra is dohányoznak az utasok a BKV megállóiban. Nem érti, hogy az illetékesek miért nem ellenőrzik a megállókat, és a szabály megszegőit miért nem büntetik. Számomra is érthetetlen, hogy a KÖZTERÜLET felügyelők miért a BKV járművein flangálnak a BKK ellenőreivel, miért nem a közterületet felügyelik…

Kedves BKV-figyelő, kedves Mihály!

Sokszor visszatérő téma a BKV-megállókban történő dohányzás, erről szeretnék én is írni egy észrevételt.

Bár a megállókban történő dohányzás 2011. februárja óta tiltott, én minden nap szembesülök ennek a semmibe-vételével. A KÖKI Terminál aljában, a 182-es és 184-es busz megállójában gond nélkül dohányoznak az emberek, és láthatóan nem izgatja őket, hogy a füst öregre, kismamára vagy csecsemőre száll-e. Sohasem tapasztaltam az elmúlt több mint egy év alatt, hogy ellenőrök vagy közterület-fenntartók vagy biztonsági őrök rászóltak volna a dohányosokra, azt pedig hírből sem, hogy meg is bűntettek volna valakit. Nem értem a helyzetet.

Nekem személyes problémám az, hogy a cigarettafüstre allergiás vagyok és szédülni kezdek, rosszul vagyok tőle. Ha ezt megkérdezné esetleg valamelyik dohányos, akkor el mondanám neki. Érdekes módon soha nem tapasztaltam, hogy bárki is megkérdezte volna az ott álló emberektől, hogy "Elnézést, nem zavarja önöket, ha rágyújtok?" Egyszerűen természetesnek veszik, hogy a megállóban mindenkit eláraszthatnak a dohányfüsttel, majd a cigarettát eldobhatják a padlóra, mások háta mögé.

Nagyon érdekelne, hogy ez a probléma felmerül-e a BKV számára is, vagy az egész szabályozás csak látszat-intézkedés volt-e. Nagyon érdeklene, hogy számíthatunk-e arra, hogy az ellenőrzések valóságossá válnak-e, és hogy dohányfüstben való fürdés nélkül hazajuthatok-e a munkahelyemről esténként.

Tud-e valaki erre megoldást, lehet-e ezt jelezni valami komolyan vehető fórumon?

Üdvözlettel, Krisztián

Pár hete a BKV-figyelő Facebook falán egy dicséretet tettem közzé. Arról írtam, hogy a 182-es busz a Lakatos úti lakótelep megállóban nyitott ajtóval várakozott mindaddig, míg a közelben lévő lámpa pirosról zöldre nem váltott. Bár többen írtátok, hogy erre szabály van, Izabellának mégsem volt ilyen szerencséje. Hiába ért oda a buszmegállóba, és hiába kalimpált vagy’ 20 másodpercen át a busz ajtajánál, a sofőr nem nyitotta vissza az ajtót:

Tisztelt BKV Zrt!

Egy 2012. február 16. napján történt esetről szeretnék panaszt benyújtani.

A Pasaréti térről 07:45-kor induló 5-ös számú busszal szerettem volna iskolába menni, a Gábor Áron utcai megállóból. (ami 07:49-re szokott ebbe a megállóba érkezni) 07:48-kor a zebránál álltam, amikor megjelent a busz a kanyarban, viszont nekem pirosat mutatott a lámpa. A busz megállt a megállóban, pont ekkor a gyalogosátkelő lámpája szabad  jelzésre váltott (ami a busz sávjának tilos jelzést jelent, de a busz ekkor még a megállónál állt meg), én átrohantam a zebrán, és futottam a megállóig, ami körülbelül 3-4 méter a gyalogátkelőtől. Eközben - mint írtam, a busznak tilos jelzése volt, és még bőven a megállóban várakozott, nyitott ajtókkal - pár személyautó megelőzte a várakozó buszt, így az a kocsisorban elindulás nélkül "elfoglalta a helyét".

Amikor odaértem a buszhoz, akkor csukta be a sofőr az ajtókat. (még mindig piros volt a lámpa) Mivel ezen a buszon nem volt ajtónyitó gomb, az első ajtónál megálltam, és integettem a sofőrnek azzal, hogy hátha kinyitja az ajtót, mivel a busz a megállóban állt, lámpa még piros volt, és a rohanásom a buszhoz, és az - éppen becsukott - ajtóban való megállásom és integetésem - szerintem - egyértelmű utazási szándékot próbált jelezni. Viszont a sofőr rám sem nézett, mikor ezt észrevettem, kopogtam a busz ajtaján az integetés mellett, ami ugyancsak nem vezetett eredményre. Majd körülbelül 10 másodperc integetés és kopogás után a busz elindult, (szerintem ez volt a "megállóból kiállás", mert itt nincsen öböl) de a lámpa még mindig piros volt, az 1,5 métert begurulta az előtte lévő autóig.

Ezt a manővert még követtem, és immáron hevesebben integettem, de ismételten eredménytelenül, a kigurulást követően körülbelül 6-7 másodpercen beül nagy gázzal el is indult, rendesen a sávjában. Ekkor már végérvényesen konstatáltam, hogy ezzel a busszal már nem fogok tudni elindulni."

Az már csak hab a tortán, hogy az ez utáni járattal pont belefutottunk az Erzsébet hídon történt baleset helyszínelésébe, ami cirka 25 perc ácsingózást és araszolást jelentett, plusz sokunknak egy kiadós késést. Ez persze egyik buszvezetőnek sem a hibája, de nekem abban a helyzetben külön üdítő volt.

Üdvözlettel: Izabella