BKV-figyelő

Olvasónk ikrekkel tömegközlekedik. Mivel a gyerekek még kicsik, babakocsiban viszi őket. Tudatosan közlekednek, tehát előre kinézi a menetrendből, hogy egyes vonalakon mikor járnak alacsonypadlós buszok, és azokhoz megy ki a megállóba. Március 30-án is így tett, ám az ígért alacsonypadlós busz helyett magaspadlós Ikarus jött. Megkérte a buszvezetőt, segítsen neki feltenni az ikerkocsit a buszra A vezető beszólt az utasnak, becsukta a busz ajtaját és kiállt a megállóból, az utast pedig babakocsistól otthagyta. Részletek a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!

Márciusi tapasztaltomat szeretném megosztani önökkel:

Mozgáskorlátozottnak érzem magamat amióta az ikerfiaim megszülettek, már ami a tömegközlekedést illeti. Ja, bocs, ez már közösségi közlekedés. Azt most hagyjuk is, hogy a belváros nekünk a Stadionokat jelenti, mivel ott még fel lehet jönni a felszínre babakocsival is, hogy már az Örs vezér terén is a buszmegállóból csak a Sugár és az Árkád megjárásával lehetne átjutni a metróhoz. Ezekkel nem is próbálkozok.

A BKV menetrendjében közzéteszi, hogy melyik járata alacsonypadlós. Ez már óriási könnyebbséget jelent, mert hiába van az egyik legkönnyebb esernyőre csukható ikerkocsink, az is 12 kg, plusz a 4 hónapos srácok súlya még ugyanyennyi. Buszra felszállni már egyedül is tudok, a leszállás sikeressége attól függ, hogy a megálló padkája milyen magas, mennyire közel áll meg hozzá a busz, na meg hogy van-e mindehhez segítség.

Na nem én gondolom ezt, hanem valószínűleg a BKV azon szakemberei, akik napi szinten szívatják a mozgásukban korlátozott utasokat. A paraméterkönyv bevezetésével ugyanis a jól átlátható alacsonypadlós rendszert megbolygatták, és most már össze-vissza járnak az alacsonypadlós buszok. Megértem, hogy jót akartak, de miért nem kérik ki néha az érintettek véleményét? Így látja egy érintett:

Kedves BKV Figyelő!

A nagy BKV-átalakítások óta eltelt 6 hét tanulsága alapján megállapítható, hogy a kerekesszékeket szállító alacsonypadlós buszhálózat jószerivel alkalmatlan a közlekedésre.

1. A "mindenre jusson alacsonypadlós járat" elgondolás jól kommunikálható ugyan, ellenben azt eredményezte, hogy mindenhová maroknyi szerelvény jut, teljesen kiszámíthatatlanná téve ezzel a valahová való időben érkezést. Eddig jól működő, legalább a fél várost átszelő járatok lettek "ritkítva", egyedül a Mozgássérültek Egyesületének Országos Szövetségének székhelye közelében guruló 86-os busz maradt 100 %-os lefedettségű.

2. Nem egy járat van, ahol óránként egy járat megy, ha éppen, és ezek véletlenül sem csatlakoznak egymáshoz. Személyesen vártam a 196-os buszra a fóti úti végállomáson szerda reggel. A 7.40-est épp lekéstem, amint látható, a következő is megfelelt volna. De nem, mert magas volt. A 8.33-as is, így a 8.53-as volt újra alacsonypadlós. A két elvileg alacsony járatnak híre-hamva sem volt, a sofőrök pedig rendre állították, a következő az lesz. Ezen a helyen nincs nagyon alternatíva, alacsonypadlós pedig különösen. A várakozás így 75 perc volt.

3. A 173-as, elvileg vegyesen közlekedtetett járatán sem ritka az 50-60 perces várakozás a reggeli csúcsidőben. Volt eset - nem egyszer -, hogy 8 régi típusú busz ment el előttem az újpalotai Vásárcsarnok megállójában, mire megjött az alacsony. Tervezzen így az ember időre!

4. A legfurcsább dolgok viszont a 105-ös buszon történnek. Az eddig minden harmadik buszával alacsonypadlós járatot jelentősen ritkították, most jó esetben minden ötödik használható kerekesszékkel. Ez 6 járművet jelent, mind a 6 az Alfa Busz Kft tulajdona, az eddigi teljes BKV-tulajdonnal szemben. Először csak egyik-másik, múlt hét óta - a buszvezetők elmondása szerint - viszont mind a hat busz platója le van törve. Némelyiké ketté is repedt. Valószínűleg nem 120 kg-ra hitelesítették. Ahogy a buszvezetők mondják, hiába jelentik be, a cég munkatársai nem mennek ki megjavítani. Talán direkt, nem tudom. Azért azt elgondolnám, én mit kapnék a főnökömtől, ha azt mondanám, nem végzem el a feladatomat. Úgy néz ki tehát, egy teljes vonal elesett.

5. Az így kialakult helyzet úgy fest, hogy Budapesten jó nagy kerülőkkel lehet csak közlekedni. Az itt látható térképen megfigyelhető az alacsonypadlós és a normál közlekedés közötti nagy különbség. A naggyal még nem volna gond. Az eddiginél nagyobbal (ami jele a visszafejlődésnek) annál inkább.

6. Szeretném végül jelezni, hogy a leírt esetek az én mindennapjaimból merítenek, s így mint olyanok, valószínűleg egyediek. De számos, az enyémhez hasonló probléma rejtőzik még a kérdésben, ami nem engedi a kerekesszékes tömegközlekedést úgy elintézni, hogy "azért a pár emberért nem kellene". Ilyen állapotok között nem is lesz máshogy.

Figyelmüket megköszönve maradok tisztelettel:
S. András