BKV-figyelő

Haverokkal, betépve, agresszívan ingyenes az utazás? - kérdezi olvasónk János. Jogos; ez is amolyan kettős mérce. Sokszor volt már szó agresszíven fellépő ellenőrökről, biztonsági őrökről; most lássunk egy példát arra, amikor őket éri atrocitás.

Április 11-én, csütörtökön este a barátnőm azzal jött haza, hogy az Arany János utcai metróállomásnál a jegyvizsgáló őrök nem engedték le arra hivatkozva, hogy elmosódott a bérletén a lejáratot jelző dátum. Hiába mutatta meg a blokkot és jól látható volt az érvényesség kezdetének dátuma, az őrök hajthatatlanok voltak.

Mivel a pénztár már nem volt nyitva ezért inkább gyalog ment a Nyugatiig és ott már felengedték a metróra. (Érdekes, ott az őrök el tudnak számolni harmincig.)

Egy nappal később péntek este történt, hogy a barátommal mentünk fel az Arany János utcai metrómegálló mozgólépcsőjén a kijárat felé, nyugodt lelkiállapotban, mivel ha igénybe vesszük a metrót, egy jegyet igazán váltunk.

Embertelen ordításra lettünk figyelmesek, a kijárat felé közeledve. Mikor felértünk a mozgólépcsővel, láttuk, hogy három, hangsúlyozom, három jól megtermett metró-biztonsági őrrel ordibál egy rendkívül agresszív, fiatal gyerek, aki láthatóan be is volt lőve: az anyázás és a "haljál meg te g..i" minden második mondata volt, mögötte gyülekeztek a kis srác haverjai, akik persze adták alá a lovat.

A történet ott csúcsosodott ki, mikor is kis barátunk telibe köpte az egyik őr arcát és intve kedves barátainak, lementek a mozgólépcsőn, némi kedves szavakkal megspékelve, rendkívül "gizdán", és győzelemittasan. Odamentem az őrökhöz, és megkérdeztem: ez mi volt? Miért hagyták magukat? Mire az volt a válasz, áh, nem éri meg, nem kell a balhé, mindennapos...

Most joggal tehetjük fel a kérdést, mért nem avatkoztam közbe. Nos, mivel úgy érzem, ha három őr nem mer lépni semmit, nem vehetem a bátorságot, hogy beszálljak közéjük. Ez van, nem vagyok Batman. De ezek az emberek se voltak azok, csak éppen tisztában vannak vele, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül.

Az már csak hab a tortán, hogy nem ez az első ilyen ellenőrfenyítés amit láttam, jó lenne ezt már nyílt kérdésként kezelni. Pár éve a 32-es buszon még pofon is csattant, "csicskának nézel?" felkiáltással megütötte egy hasonló illető az ellenőrt. Természetesen az ellenőr és társai ott sem mertek intézkedni, mivel kevesebben voltak mint a pofozkodó baráti köre.

Kezdem úgy érezni hogy jegy és bérlet csak a nádszál vékony nőknek, kismamáknak, és az olyan becsületes hülyéknek kell, mint én és a barátom vagyunk, sőt adott esetben egy-egy ilyen atrocitás után még villámhárítóknak is jók vagyunk, csak, hogy legyen kiken levezetni a feszültséget, illetve tudják gyakorolni egyenruha adta hatalmunkat!

Lefogadom, egy nappal korábban (mikor barátnőmet ugyanitt nem engedték le a metróba, mert elmosódott volt a bérletén az egyik dátum) is hasonló atrocitásban lehetett részük.

Mindenesetre itt a kérdés adott, hogy mire fizet ki az ember 350 forintot egy jegyért vagy adott esetben 10 500 forintot egy havi bérletért. Elég, ha összeszedi az ember a haverokat, jól betép, ordítozik és máris ingyen utazik!

Egyik barátomat jó egy éve egy ilyen hangoskodó társaság verte meg lent a metróállomáson úgy, hogy az állomáson tartózkodó biztonságiak végignézték. Minek ilyen alapon a biztonsági szolgálat? Csak pénzkidobás az egész. Remélem kérdéseimre a BKV-figyelőn keresztül válasz kapok.

Egy hete közöltük András levelét, aki - a korábbiakkal ellentétben - nem kapott matricagyűjtő füzetet biciklijének szállításához. Kérdéseire a BKK-tól várt válaszokat, most - a BKV-figyelőn keresztül - meg is kapja őket.

A BKV-figyelő blogon 2013. április 13-án megjelent "Jár a matricagyűjtő vagy sem?" című posztban foglaltak kapcsán az alábbi tájékoztatást adja a Budapesti Közlekedési Központ.

A kerékpárszállítás díjaira vonatkozó kérdésével mindenekelőtt röviden utalnunk kell a vonatkozó jogi háttérre. A budapesti tömegközlekedés viteldíjait, azok alkalmazási feltételeit ugyanis a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 4. § (4) d) pontja és 31. §-a alapján Budapest Főváros Önkormányzata állapítja meg a BKK Zrt.-vel kötött, feladat-ellátásról és közszolgáltatásról szóló keret-megállapodásban. Ennek alapján készül Társaságunk Díjszabása.

A jegyek, bérletek vagy éppen a díjmentes utazásra jogosultak kerékpárbérletéhez való füzet kiadásakor a pénztárosok nem vizsgálják a jogosultságot, hiszen az utas nem köteles arra, hogy azokat saját maga vásárolja meg. Például fiatalabb diákok számára jellemző, hogy a szülők veszik meg a bérletet, de általában is lehetséges, hogy például egy családban egy személy egyszerre váltja meg a szükséges bérleteket, így az észrevételt beküldő is kérheti a füzet és abban kerékpárbérlet kiadását díjmentes utazásra jogosult családtagjának, ismerősének.

A jogosultság ellenőrzése utazáskor történik, azt a pénztáros az általa kiadott cikkek közül csak meglehetősen szűk kör (főleg a nyugdíjas és kisgyerekes bérletigazolványok kiállítása) esetében végzi. Ha a pénztárostól megkérdezi, hogy az észrevételt beküldő használhat-e kerékpárbérletet a szóban forgó füzetbe ragasztva, akkor természetesen munkatársunknak meg kell tudni adnia a választ – ha esetleg tévesen tájékoztatták, illetve azon tévedésért, miszerint a füzetet csak BKV dolgozók használhatnák, szíves elnézését kérjük.

Mivel bejegyzése alapján az észrevételt beküldő nem jogosult díjmentes utazásra, ezért nem használhatja a kerékpárbérletet a díjmentes utazásra jogosultak számára kiadott füzettel. Mivel a pénztárban nem ellenőrzik a jogosultságot, ezért ott nem adódhatott probléma a kerékpárbérlet vásárlásakor. Az, hogy ellenőrzés során sem derült fény arra, hogy az észrevételt beküldő a füzetbe ragasztva nem használhatna kerékpárbérletet (sőt, ezt helytelenül éppen a hév jegyellenőr ajánlotta), már az ellenőrzést végző személyzet sajnálatos tévedése folytán adódott.

Kerékpárszállításhoz az észrevételt beküldőnek nem szükséges bérletet váltania: ahogyan saját maga számára jegyet kezel, ugyanúgy érvényesíthet egy jegyet a kerékpár szállítására is. A kerékpárbérlet azonban (minthogy bérletről van szó) rendszeres utazásokhoz lett bevezetve, rendszeres utazásokra pedig az utasok bérletet használhatnak, ezért kerékpárbérlet csak az utas bérletéhez adható ki. A személyszállítás díját jeggyel fizetők nem használhatnak kerékpárbérletet.

A kerékpárbérlet ára rendkívül alacsony, igen jelentős mértékű kedvezményt biztosít, ezt a kedvezményt pedig üzletpolitikai megfontolásokból elsősorban a tömegközlekedést választó törzsutasoknak, a bérlettel közlekedőknek indokolt biztosítani – ennek megfelelően állapította meg viteldíjainkat Budapest Főváros Közgyűlése is.

Összefoglalva: a "kerékpáros bérlet-matrica füzet ingyenes utazásra jogosultak számára" elnevezésű füzet használatára, amint azt a neve is mutatja, kizárólag azok jogosultak, akik saját utazásuk tekintetében egyébként díjfizetésre nem kötelezettek. Aki díjmentes utazásra nem jogosult, a kerékpárbérletet csak a saját maga számára váltott bérlethez vásárolhatja.

Az utaspanaszok kivizsgálása során sosem derül ki a teljes igazság. A utas mond valamit, az érintett tömegközlekedési dolgozó pedig annak az ellenkezőjét, a végeredmény pedig az esetek többségében nulla. Ezért fontos, hogy a panaszokat az utasok minél részletesebben írják le; úgy, ahogy olvasónk is tette. Íme.

Az alábbi levelet küldtem a BKK ügyfélszolgálatának egy (újabb) ellenőr-incidens kapcsán, ami ezúttal velem esett meg. Bár velem személy szerint még soha nem történt ilyen, lévén jó nevelést kapott, érvényes bérlettel MINDIG rendelkező, minden utazási feltételnek megfelelő utas voltam mindig is, mindezek felett pedig ápolt kinézetű, kis termetű egyedülálló fiatal nő lévén a fellépésem sem tud fenyegető lenni.

Ma mégiscsak sikerült egy orknak engem, a jellegtelen szürke kis egeret kipécéznie. Pénzt végül nem tudott nyerni belőlem - nem volt miért megbüntetnie -, ezért a velem szemben tanúsított viselkedésével állt bosszút. Majd meglátjuk, ki nevet a végén... Íme.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Panaszt szeretnék bejelenteni a 2013. április 14-én 17:00-kor a Klinikák metrómegállónál szolgálatot teljesítő, SZ-2064506 szolgálati számú női biztonsági őr ellen. Előrebocsátom: a tárgynapra érvényes és az előírásoknak megfelelően kitöltött teljes árú bérletszelvénnyel és bérletigazolvánnyal rendelkezem, minden, a 2013. január 1-én életbe lépett "A Budapesti Közlekedési Központ Zártkörűen Működő Részvénytársaság Üzletszabályzata" c. dokumentumban előírt utazási feltételnek megfeleltem az eset idején is, csakúgy mint eddig egész életem során. (Kérésükre szíves örömest be is mutatom a releváns dokumentumokat.)

A bérletszelvényt - ahogy 25 éve mindig - ugyanabban a BKV jegy- és bérletpénztárban vettem, a vásárlást igazoló blokkot megőriztem. A bérletigazolvány száma jól olvasható, a szelvény nem sérült. Viselkedésem egy civilizált, jó nevelést kapott, magasan kvalifikált emberhez méltó volt az Önök munkatársával szemben, a bérletet már a(z esetleges) kérést megelőzően felmutattam - ahogy mindig. Nem volt tehát ok incidensre (legalábbis részemről).

Ezúttal azonban sajnos kollégájuk épp engem választott ki kötekedés céljára. (Gondolom, a jól ismert okból: kistermetű, 50 kilós fiatal nő egyedül - ideális áldozat.) A szóban forgó "hölgy" (sajnálatos módon megjelenése és beszédmodora erre a titulusra érdemtelenné tette, de legalább egyikünk legyen udvarias a másikkal, még ha ez egyoldalú is, így maradok ennél) azonban ki akarta rántani a kezemből, amikor már indultam volna lefelé a mozgólépcsőn.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a fent idézett Üzletszabályzat értelmében "kérésre köteles" vagyok átadni a dokumentumot, így ha nehezen is, de az ágáló és kapálódzó, szemmel láthatóan konfliktust óhajtó kolléganőjükkel sikerült megértetnem, hogy várjon egy kicsit, nyugodjon meg, mindjárt kihalászom a bérletszelvényt a tokjából, és átadom neki, amint abbahagyja a rángatást. Így is tettem, és átnyújtottam a szelvényt.

Természetesen megpróbált belekötni: hosszasan rázogatta, forgatta, a fény felé tartotta (elállva ezzel a mozgólépcsőt a többi utas elől, de gondolom idáig már nem terjedtek értelmi képességei), és természetesen nem tudott kifogásolnivalót találni a hibátlan, helyesen kitöltött, érvényes és eredeti bérletszelvényben. Emiatt - gondolom - roppant dühös lett, hiszen hozni kell a napi kvótát pótdíjazából...

Így - jobb híján - máshol nem találva fogást, kigúnyolta a beszédemet: egyszer azt találtam mondani két szó között, hogy "ööö", erre ő folyamatosan "ööö"-zve minden szó között gúny tárgyává tett; emelt hangon, arrogánsan, hovatovább bunkó módon kommunikált velem, noha én végig udvariasan, magázva, a provokációiba nem belemenve, a hangomat még csak föl sem emelve beszéltem vele.

Nem gondolom, hogy ez megfelelő magatartás egy szolgáltató képviselője részéről egy Fizető Ügyféllel szemben. (Még akkor sem, ha a másik fél is így viselkedne - de ez esetben még csak ez sem állt fenn.)

Mivel a nyakában lógó igazolvány a rajta szereplő szolgálati számmal - a korábban már hivatkozott Üzletszabályzatban szereplőekkel ellentétben - nem volt "jól látható", így megkértem, hogy legyen szíves megmutatni. Erre eltakarta azt, először a táskája vállszíjával, majd az ujjával letakarta a számot, és elkezdett minősíthetetlen modorban üvölteni velem, hogy "Mi a gond? Ööööö, na mi a gond? öööö??? Naa? Naaa???"

Természetesen - mivel kettőnk közül a jelek szerint én vagyok az intelligensebb és jólneveltebb - ebbe a provokációs kísérletbe sem mentem bele, továbbra is szépen, halkan ismételtem, hogy szeretném látni a szolgálati számát, mert jogom van ahhoz, hogy láthassam. Semmi mást nem mondtam.

Ezek után - a szolgálati számot mind elől, mind az igazolvány hátulján gondosan letakarva - az arcomba tolta (nem megmutatta, szó szerint az arcomba tolta, durván, három centire az orromtól) az igazolvány hátulján szereplő jogi szöveget, mely szerint ők jogosultak az ellenőrzésre (amit én egy másodpercig sem vitattam - mindössze a szolgálati számát szerettem volna látni).

Válaszoltam - továbbra is nyugodtan és halkan: ha igazam van, nem lehet kihozni a sodromból -, hogy köszönöm, láttam, szeretném továbbra is a szolgálati számát látni. Erre ismét visszatolta az arcomba a jogi szöveget, továbbra is letakarva a szolgálati számot. "Naaa, elolvasta már???"

Ekkor egy férfi kollégája lépett oda hozzánk, és elkezdte magyarázni, hogy én köteles vagyok kérésre átadni a bérletszelvényt. Válaszoltam neki, hogy semmi gond, megtettem, vissza is adta, de szívesen megmutatom neki is - meg is tettem. Hozzátettem, hogy a probléma nem itt van, hanem ott, hogy szeretném a kolléganője szolgálati számát látni, de ő ezt nem teszi lehetővé, noha kötelessége lenne, mert az utasnak joga van ellenőrizni, hogy valóban a BKK munkatársával van dolga.

Erre ő szólt már rá a "hölgyre", hogy "mutasd meg neki", mire a "hölgy" a BKK munkatársához méltatlan, borzasztóan modortalan és pofátlan kommentek kíséretében végül - a korábbiakhoz hasonló módon - az arcomba tolta a számot is. Ezután tudtam azt felírni. Én további megjegyzéseket nem tettem (sőt azelőtt sem), ő viszont igen.

Kolléganőjük személyleírása: 50-60 év közötti, 165-168 cm magas, világos vállig érő egyenes hajú (amelyet hátul összekötve hordott), átlagos testalkatú, fémkeretes szemüveges, beesett arcú, kissé fogatlan, amely a beszédén is hallatszik. Nem ellenőr volt, hanem a BKK-nak vagy annak alvállalkozójának biztonsági őre (zöld karszalaggal). Az eset helyét, idejét, és kollégájuk szolgálati számát a levél elején megadtam.

Sajnos nincsenek illúzióim az esettel kapcsolatban: a "jól bevált" gyakorlat szerint a BKV valószínűleg ismét mindent tagadni fog, ahogy eddig is tette minden egyes esetben, amelyek nyilvánosságra kerültek, azt válaszolva, hogy megkérdezték az érintett munkatársat (ez vagy igaz, vagy nem), aki állítása szerint mindenben a szabályoknak megfelelően járt el (naná, okosan egyedülálló utast választott, hogy ne legyenek tanúk, a kollégái meg úgyis őt fogják igazolni, ahogy mindig - függetlenül attól, hogy mi az igazság).

Ha lenne tanúm vagy hangfelvételem, ergo a BKV nem tudna az arcomba hazudni, akkor jobb esetben annyit közölnének, hogy "szóbeli figyelmeztetésben részesítették kollégájukat" (megintcsak vagy igaz, vagy nem, de még ha igaz lenne is, egy szóbeli "enyje" nyilvánvalóan semmit nem ér, és nem nevelné szolgáltató képviselőjéhez méltó modorra kollégájukat).

Rosszabb esetben - ismét - elhárítják majd a felelősséget, mondván, hogy az alvállalkozó alkalmazottja nem az ő munkatársuk, így nem tartoznak érte felelősséggel. (Pedig dehogynem: az ő képviseletükben jár el.)

Nagyon sajnálom, hogy a "hölgy" elfelejtette, hogy bizony az én munkámból, az én pénzemből, az én adómból van állása és fizetése, és ilyen minősíthetetlen viselkedésre ragadtatta magát eltartójával szemben, minden ok nélkül. Ismétlem: minden utazási feltételnek megfeleltem, halkan, udvariasan, személyeskedések és megjegyzések nélkül kommunikáltam, kizárólag a lényegre szorítkozva, és kérésre (még ha modortalanul is hangzott el) minden látni kívánt dokumentumot átadtam.

Nagyon sajnálom azt is, hogy a 21. században, az Európai Unióban ilyen mentalitás még egyáltalán létezhet (sőt mi több: hallgatólagosan elfogadott!) egy szolgáltatást végző cégnél, ugyanakkor az az általános elv még mindig nem nyert teret, hogy az Ügyfélnek mindig igaza van. (Különösen akkor, ha tényleg.)

A fenti esetet elküldöm majd a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak is, érdeklődve arról, hogy meddig marad még az a tarthatatlan állapot, hogy az Utasnak, a Fizető Ügyfélnek semmilyen eszköz nincs a kezében, amikor a BKK, BKV és alvállalkozói munkatársainak áldozata lesz. Akik - mellesleg -köztudottan előszeretettel pécéznek ki hozzám hasonló egyedülálló nőket, vagy gyerekeket, fogyatékosokat, mozgáskorlátozottakat, időseket, kismamákat...

Nem reménykedem tehát az érdemi eljárásban, de levelemet megküldöm a BKV-figyelő és Tékozló Homár blogoknak is, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon az eset. Szolgálati számmal együtt.

Kétszer ad, aki gyorsan ad - hangzik a közmondás. Így érezhette Tamás is, aki épp kórházba vitte párját, amikor megadta magát a kocsija. Szerencséjére az eset egy BKV-remíznél történt, ahol önzetlen segítséget kapott.

Szeretném elmesélni a tegnapi (április 14. - a szerk.) BKV-s tapasztalatomat. Éjfél felé járt, amikor a páromat vittem fel a Korányiba. A Szépilona remíznél lévő kereszteződésnél az autóról leszakadt a kipufogó (éljenek a magyar utak...), nem kis robajt csapva. Ennek a fele se vicc, azonnal félreálltam, majd konstatáltam, hogy ezzel se megyünk innen sehová.

A 22-es busz felvisz ugyan a Korányihoz, de nekem haza is kellett mennem vidékre, ami még 60 kilométer kocsikázás. Végső gondolatként elballagtam a Szépilona remízbe, hátha tudnak segíteni; abban a hitben mentem, hogy onnan nem megyek sehova, lévén éjfél volt.

A remízben a biztonsági őr fogadott, aki - miután a panaszomat elmondtam - a műszakosokhoz irányított. A műszakosoknak is elmondtam a bánatom, akik legnagyobb meglepetésemre azonnal kijöttek megnézni az autót.

Az idősebb szaki bácsi egyből az autó alá ment, szerszámot ragadott, majd megpróbálta feldrótozni a leszakadt kipufogót, ami a körülményekhez képest nagyon jól sikerült. Neki és kollégájának hála újra járóképes lett az autó.

Ami az egészben a legjobban meglepett, hogy körülbelül egy óra folyamatos, önzetlen munka után semmit nem voltak hajlandók elfogadni, még egy üdítőt sem! Ezúton szeretném még egyszer megköszönni az önzetlen segítségüket!

A Szépilona remíz (Illusztráció: xfree.hu)

Az éjszakai reptéri közlekedés nehézségeit firtattunk csütörtöki bejegyzésünkben. A BKK reagált írásunkra; mint írták dolgoznak a megoldáson.

A Budapesti Közlekedési Központ az alábbiakról tájékoztatja a BKV Figyelőn április 11-én megjelent, "Inkább megyek taxival" című bejegyzésével kapcsolatban.

A BKK előtt ismert a blogbejegyzésben említett kérdés, így szakembereink már korábban elkezdték az ezzel kapcsolatos munkát és jelenleg is dolgoznak a megoldáson. Ettől függetlenül Társaságunk számára fontosak az építő jellegű észrevételek, amit ezúton Önnek is köszönünk, s természetesen a jövőben is számítunk azokra.

A reptérre jelenleg vagy az M3-as metró - 200E busz átszállással, vagy pedig éjszaka a 950-es busz - 900-as busz átszállással lehet eljutni. Ezeken túl, a Budapest-Nyugati pályaudvarról hajnali 4 óra körül induló vonathoz, a 900-as autóbusz 4 óra 30 perckor Ferihegy vasútállomástól szintén csatlakozást biztosít a Liszt Ferenc Repülőtér 2-es terminálja felé. Így a belvárosból könnyen elérhetőek a reggel 6 óra körül induló repülőjáratok is.

Ezek a lehetőségek együtt, folyamatos kapcsolatot biztosítanak a belváros és a repülőtér között. Május 1-jétől sűrített menetrendet kívánunk bevezetni a 200E jelzésű autóbuszok vonalán. Ennek érdekében indítottunk társadalmi egyeztetést a 200E autóbusz turistaszezonhoz igazított nyári menetrendjéről.

A tervezett változtatással jelentős kapacitásbővítést fogunk elérni, járataink a nap nagy részében 10 perc helyett 7-8 perces követéssel fognak közlekedni. Terveink között szerepel az is, hogy hajnalban egy többlet 200E járatot indítunk Kispestről. A busz hajnali fél 5 körül indulna, még az első metró beérkezése előtt, de már a nappali útvonalon közlekedne. Az autóbuszra lehetőség lenne (Kőbánya-Kispesten, Gyömrői úton) már a külvárosokból érkező első nappali járatokról is átszállni.

Dolgozunk azon is, hogy este 23 óra és 23 óra 30 környékén a repülőtérről még egy vagy két 200E menetet indítsunk, ugyancsak Kőbánya-Kispesten át a Határ útig. A belváros felé, vagy onnan érkezve ezekben az esetekben is a 950-es éjszakai járathoz biztosítunk csatlakozást, ami komfortosabb megoldás, mint a pestszentlőrinci átszállás.

Ezeken a változtatásokon dolgozunk, amiket néhány napon belül véglegesíteni fogunk. Az egész éjszakára kiterjedő esetleges fejlesztésre (azaz a pestszentlőrinci átszállás kiküszöbölésére) viszont csak később lesz módunk.

A BKK elkötelezett a reptéri közlekedés fejlesztésében. Ennek értelmében a jövőben is arra törekszünk, hogy a Liszt Ferenc Repülőtérre utazó ügyfeleink számára a legpraktikusabb közlekedést biztosítsuk.

Fotó: BKK