BKV-figyelő

Amikor csak tud, tömegközlekedéssel utazik Budapesten Gábor, aki egy évekkel ezelőtti agyvérzés eredményeképpen nehezen mozog. Csütörtökön színházba akart menni kísérőjével, ám a Ferenciek terén nem várt akadályba ütközött.

Olvasónk a panaszát elküldte a BKK-nak és a BKV-nak, illetve közétette a BKV-figyelő Facebook oldalán is. Levelét szerkesztve, rövidítve közöljük.

A tegnapi napon (2013. április 25., kb. 18 óra 20 perc), a BKV M3-as metró vonalán utaztam az Újpest-központ - Kőbánya-Kispest viszonylaton a Lehel tér és a Ferenciek tere állomások között. Az utazás során tapasztaltak miatt az alábbi panasszal kívánok élni.

A Ferenciek tere metróállomáson nem tudtam felmenni a mozgólépcsővel a felszínre, utazási célomat nem értem el, indokolatlanul méltánytalan és megalázó helyzetbe hoztak engem és a kísérőmet a BKV-s alkalmazottak és/vagy a BKV szabályzata.

Súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Egy három évvel ezelőtti agyvérzés következtében a testem bal oldala lebénult, fizikai állapotom ma úgy néz ki, hogy a bal kezem teljesen használhatatlan - egyáltalán nem vagyok képes akaratlagosan mozgatni -, a bal lábam mozgása csak részleges állt helyre, mozgásom bizonytalan, instabil, közlekedni csak járóbottal és kísérő segítségével vagyok képes.

Megjegyzem, már azt is megalázónak tartom, hogy testi állapotomról idegeneknek kell beszámoljak.

A szükséges utazásaimat úgy szoktam szervezni, hogy - amennyiben az nem igényel az állapotomhoz mérten extrém mennyiségű gyaloglást - a tömegközlekedést veszem igénybe.

Ismerem a BKK/BKV mozgáskorlátozottak részére üzemelő Midibusz szolgáltatását, melyet eddig azért nem használtam, mert:

1. csak a saját kényelmem érdekében pénz- és erőforrás-pazarlásnak érzem azt igénybe venni, ha egyébként meg tudom oldani önerőből;

2. ez bonyolultabb és megértése némi empátiát feltételez: aki bármilyen okból "más", például egészségügyi állapotából fakadóan kiszolgáltatottabb, mint a társadalom nagyobb része, az olykor nem szívesen vesz igénybe külső segítséget, főleg, ha egy viszonylag egyszerűen megoldható nehézségről van szó;

3. ezen felül is jellemző rám, illetve az állapotomhoz való viszonyomra, hogy amire fizikailag képes vagyok, azt igyekszem segítség nélkül megtenni.

Tegnap is az volt a tervünk, hogy a Visegrádi utcából elsétálunk a Lehel téri metróállomáshoz, majd a metróval elmegyünk a Ferenciek terére, ott felmegyünk a mozgólépcsővel, majd elsétálunk a Katona József színházba, visszafelé fordítva. (…)

A mozgólépcsőt csak úgy tudom használni, ha azt mind a fellépés, mind a lelépés előtt megállítják. (…) Eddig ez nem okozott gondot, a mozgólépcsős állomásokon azt csináltuk, hogy a kísérőm felment a forgalmi irodába, szólt, hogy mit szeretnénk, egy alkalmazott lejött, megállították a mozgólépcsőt, felléptünk, majd fent szintén megállították, leléptünk és mindenki boldog volt.

Ez mindig működött állomástól és csúcsidőtől függetlenül. Emberi, kulturált, európai megoldás. A szolgáltató szolgáltat, a mozgássérült pedig a legkevésbé érzi a kiszolgáltatottságát. (…)

Tegnap nem így alakult az utazás. A Ferenciek teréig gond nélkül, a szokásos módon eljutottunk, ott követve az addig bevált forgatókönyvet, a kísérőm szólt a forgalmi irodában, majd kisvártatva lejött egy BKV-s alkalmazottal. Idáig jó.

A fiatalember udvarias és nagyon segítőkész volt, közölte, hogy segít a fellépésnél, átkarol. Itt derült ki, hogy a mozgólépcsőt nem állítják meg, arra működés közben kell fellépnem. Kollégájuk azt ajánlotta, hogy átkarol, vagy felvesz, így segítve a fel- és leszállásnál. Ezt udvariasan visszautasítottam.

Némi huzavona után az derült ki, hogy - a BKV-s alkalmazottak szerint - létezik egy olyan belső szabályzat, miszerint ha a meglévő három mozgólépcső közül csak kettő üzemel (tegnap ez volt a helyzet), úgy a még működő mozgólépcsőket megállítani tilos, tekintettel a csúcsidőre és a várható utastorlódásra. Ezt az indoklást elfogadni nem tudom. Ha létezik ilyen szabály, annak sem létét, sem szellemiségét nem vagyok hajlandó elfogadni. Ha nem létezik, kikérem magamnak az alkalmazottaik hazugságát.

A kialakult helyzet rendkívül megalázó volt, emberi méltóságomban érzem magam sértve. Sem a tömegközlekedés során, sem úgy általában az életben nem kívánom, sőt, határozottan visszautasítom, hogy az állapotom miatt valaki ölbe vegyen. Önök talán nem értik, de ez nagyon megalázó. Méltatlan, nem emberi eljárás.

Patthelyzet alakult ki. Én nem voltam hajlandó a működő mozgólépcsőre fellépni, kollégáik pedig nem voltak hajlandóak azt megállítani és felmerült ugyan lehetőségként, hogy a fellépéshez megállítják a mozgólépcsőt, azonban a leszálláshoz már nem. Maradt volna az eredeti verzió, átkarol, felemel, a már részletezett okok miatt ezt a megoldást sem fogadtam el, így visszafordultunk és elmentünk haza.

A felmerülő alternatíva nem volt túl vonzó: keresni egy másik állomást, ahol talán feljutunk a felszínre, majd taxival elmenni a színházba. Tehát hazamentünk. Előtte a kísérőm a forgalmi irodában jegyzőkönyvet vetetett fel az esetről. (…)

Két dolog bánt nagyon: a megaláztatás és az elmaradt kulturális program által ígért szellemi kielégülés. Még nem tudom, melyik fáj jobban, túl friss az élmény. Kérem panaszom kivizsgálását.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem érdekel a kollégáik sorsa, nem érdekel, hogy megbüntetik-e őket. Nem ezért írom ezt a levelet. Nem bosszúvágy vezérel, nem akarok ártani senkinek. Kollégáik amúgy segítőkészek és nagyon udvariasak voltak, milliószor elnézést kértek. Igaz, a mozgólépcső megállítását teljesen kizárták, mint opciót. Ettől eltekintve azonban együttműködőek és udvariasak voltak. Kérem, ezt is vegyék majd figyelembe. (…)

Azért írok, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő többet, hogy a hozzám hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek megaláztatás nélkül, emberi módon utazhassanak önökkel.

Kérem, hogy az ügy kivizsgálásával párhuzamosan, küldjék meg részemre azokat a rendelkezéseket, utasításokat, melyek szabályozzák az ilyen eseteket, melyekből én, mint utas megtudhatom, hasonló helyzetben milyen jogaim, lehetőségeim vannak. Konkrétan azt akarom tudni, hogyan használhatom mozgássérültként a mozgólépcsőt. A honlapjukon található szövegeket ismerem, azok semmilyen, a fenti esetre vonatkozó lényegi információval nem szolgálnak.

Tájékoztatom önöket, hogy ezt a levelet változatlan szöveggel más, illetékességgel rendelkező szervezetnek is megküldöm, illetve internetes fórumokon, közösségi portálokon közzé teszem. Várom válaszukat.

A teljes levelet itt olvashatjátok.

Illusztráció: országalbum.hu

Haverokkal, betépve, agresszívan ingyenes az utazás? - kérdezi olvasónk János. Jogos; ez is amolyan kettős mérce. Sokszor volt már szó agresszíven fellépő ellenőrökről, biztonsági őrökről; most lássunk egy példát arra, amikor őket éri atrocitás.

Április 11-én, csütörtökön este a barátnőm azzal jött haza, hogy az Arany János utcai metróállomásnál a jegyvizsgáló őrök nem engedték le arra hivatkozva, hogy elmosódott a bérletén a lejáratot jelző dátum. Hiába mutatta meg a blokkot és jól látható volt az érvényesség kezdetének dátuma, az őrök hajthatatlanok voltak.

Mivel a pénztár már nem volt nyitva ezért inkább gyalog ment a Nyugatiig és ott már felengedték a metróra. (Érdekes, ott az őrök el tudnak számolni harmincig.)

Egy nappal később péntek este történt, hogy a barátommal mentünk fel az Arany János utcai metrómegálló mozgólépcsőjén a kijárat felé, nyugodt lelkiállapotban, mivel ha igénybe vesszük a metrót, egy jegyet igazán váltunk.

Embertelen ordításra lettünk figyelmesek, a kijárat felé közeledve. Mikor felértünk a mozgólépcsővel, láttuk, hogy három, hangsúlyozom, három jól megtermett metró-biztonsági őrrel ordibál egy rendkívül agresszív, fiatal gyerek, aki láthatóan be is volt lőve: az anyázás és a "haljál meg te g..i" minden második mondata volt, mögötte gyülekeztek a kis srác haverjai, akik persze adták alá a lovat.

A történet ott csúcsosodott ki, mikor is kis barátunk telibe köpte az egyik őr arcát és intve kedves barátainak, lementek a mozgólépcsőn, némi kedves szavakkal megspékelve, rendkívül "gizdán", és győzelemittasan. Odamentem az őrökhöz, és megkérdeztem: ez mi volt? Miért hagyták magukat? Mire az volt a válasz, áh, nem éri meg, nem kell a balhé, mindennapos...

Most joggal tehetjük fel a kérdést, mért nem avatkoztam közbe. Nos, mivel úgy érzem, ha három őr nem mer lépni semmit, nem vehetem a bátorságot, hogy beszálljak közéjük. Ez van, nem vagyok Batman. De ezek az emberek se voltak azok, csak éppen tisztában vannak vele, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül.

Az már csak hab a tortán, hogy nem ez az első ilyen ellenőrfenyítés amit láttam, jó lenne ezt már nyílt kérdésként kezelni. Pár éve a 32-es buszon még pofon is csattant, "csicskának nézel?" felkiáltással megütötte egy hasonló illető az ellenőrt. Természetesen az ellenőr és társai ott sem mertek intézkedni, mivel kevesebben voltak mint a pofozkodó baráti köre.

Kezdem úgy érezni hogy jegy és bérlet csak a nádszál vékony nőknek, kismamáknak, és az olyan becsületes hülyéknek kell, mint én és a barátom vagyunk, sőt adott esetben egy-egy ilyen atrocitás után még villámhárítóknak is jók vagyunk, csak, hogy legyen kiken levezetni a feszültséget, illetve tudják gyakorolni egyenruha adta hatalmunkat!

Lefogadom, egy nappal korábban (mikor barátnőmet ugyanitt nem engedték le a metróba, mert elmosódott volt a bérletén az egyik dátum) is hasonló atrocitásban lehetett részük.

Mindenesetre itt a kérdés adott, hogy mire fizet ki az ember 350 forintot egy jegyért vagy adott esetben 10 500 forintot egy havi bérletért. Elég, ha összeszedi az ember a haverokat, jól betép, ordítozik és máris ingyen utazik!

Egyik barátomat jó egy éve egy ilyen hangoskodó társaság verte meg lent a metróállomáson úgy, hogy az állomáson tartózkodó biztonságiak végignézték. Minek ilyen alapon a biztonsági szolgálat? Csak pénzkidobás az egész. Remélem kérdéseimre a BKV-figyelőn keresztül válasz kapok.

Zoltán látta, megírta, kommentárt nem igényel. Jártatok már hasonlóan?

Nem tudom, hogy ez még hírértékkel bír-e, esetleg megírta más is, de a tegnapi nap folyamán (csütörtök, április 4.) egy 280-as Ikarus egyik oldalsó ablaka megint az utasok közt landolt.

Egy 7-es buszról beszélünk, az eset 20:58-kor történt, a Dózsa György úti megállótól pár méterre, Zugló felé tartva. A rendszámot sajnos elfelejtettem megnézni, annyira emlékszem, hogy szokatlan módon ez még egy régi, harmonikaajtós busz volt.

Gondolom, a szokásos sztori, a macskakövön rázódva elpattant az üveg. A sofőr azonnal megállt, és hátrajött megnézni, hogy mindenki rendben van-e. Szerencsére a helyzet a "szokásos", a hölgynek, aki az adott ablak alatt ült, az ijedtségen kívül nem történt baja, ezután leszállítottak minket, és a busz kiállt a forgalomból.

Nem kezdek neki hisztizni, hogy tarthatatlan a helyzet, és hogy mi lesz az a katasztrófa, ami észhez téríti a vezetőket, inkább csak tájékoztató jelleggel írtam.

A kép illusztráció; forrás: bevezetem.hu

A frusztrációnak számos fajtája van, ahogyan a világra is rengeteg okból lehet haragudni. Ugyanakkor mindezt sokféleképpen le lehet vezetni. Megoldás lehet a sport, az olvasás, egy jó baráti beszélgetés, stb. A buszvezetővel való üvöltözés viszont biztosan nem az. Tibor tudja.

Szerdán a 08:22-es/08:37-es (pontosan nem is emlékszem, de valamelyik a kettő közül) 114-es járattal utaztam. A Tétényi úti megállónál, vagyis az első megállónál arra lettem figyelmes, hogy valaki ordibál. Mivel hallgattam a zenét, nem hallottam nagyon jól, ezért kivettem a fülemből a fülhallgatót és tényleg ordított valaki.

Egy, a busz elején ülő öregember volt az, aki azt kifogásolta heves káromkodás közepette nagy hangerővel, hogy miért megy olyan lassan a busz. Mindőnk tudjuk, hogy a reggeli forgalmat a tumultus jellemzi, ezért még sohasem tapasztaltam, hogy egy busz százhússzal repesztett volna az utcákon, természetesen ez sem tette.

A Szent Imre Kórház megállónál a nyugdíjas utas tovább tajtékzott, ezúttal nem értette, miért állt meg a busz, ha üres a megálló. Nos, nem volt üres, egy hölgy szállt fel a hátsó ajtón, csak éppen ezt ő nem vette észre.

Ekkor a buszvezetőnek már elege lett a dologból és félreindexelt, leállította a buszt és vitába keveredett az öregemberrel, aki tovább forrt a dühtől. A buszsofőr viszonylag higgadtan kezelte őt, az öregember pedig el is hallgatott utána, ahogy több és több ember szállt fel a buszra.

Felháborítónak tartom egyes nyugdíjasok viselkedését a tömegközlekedési eszközökön. Ha legközelebb belefutok egy ilyen szituációba, csak annyit fogok mondani az elégedetlenkedőnek, hogy "Asszonyom/uram, maga ingyen utazik, ezért maradjon csendben és élvezze az utazást!"

Hétfőn megjelent, "Az agglomerációban is gondot okoz a kaotikus menetrend" című bejegyzésünkkel kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központ az alábbi tájékoztatást küldte.

2013. március 8-án, pénteken a Törökbálint, Munkácsy Mihály út végállomásról a 272-es autóbusz járművezetője 6:43-kor jelentette a menetirányító diszpécsernek, hogy nem tud műszaki pihenőről beállni a 6:50-es indulására, mert a busz defektet kapott.

A végállomásról menetrend szerint 6:40-kor indult az előző autóbusz, így a műszaki hibás jármű után induló busz 7:00-ás menetrendi indulását 6:55-re módosította a menetirányító diszpécser, majd az azt követő busz 7:10-es indulásán pedig nem változtatott.

A Kosztolányi Dezső tértől az indulások már menetrend szerint történtek, mivel a műszaki hibás autóbuszt a Kelenföldi garázsból egy cserekocsi helyettesítette. Azonnal rendelkezésre álló tartalék jármű hiányában csak az indulási idők módosításával lehetett a zavart kezelni.

A 272-es viszonylaton 2013. március 1-jétől valóban volt menetrendváltozás, ahogyan erről korábban hírt is adtunk. Ez a változás érintett több olyan indulást is, amelyet az utas kifogásol: a korábban 7:13-kor induló autóbusz indulása 7:10-re módosult, valamint a korábbi 5:24-es végállomási indulás helyett most 5:22-kor indul a 272-es autóbusz.

Aznap ez utóbbi indulás nem lett módosítva, az utas férje erről maradhatott le: valóban korábban indult az 5:24-hez képest, de menetrend szerint és nem utasításra. A végállomási laptábla a jelenleg érvényben lévő menetrend szerint van kihelyezve, ahogy a panaszban szerepel, ezt egy járművezető jelezte is az utasnak.

A kellemetlenségek miatt ezúton elnézést kérünk.