BKV-figyelő

Kedves Olvasók!

A BKV-figyelő májustól a blog.hu-ra költözött; új elérhetőségünk: http://bkvfigyelo.blog.hu/

E-mail címünk változatlan: bkkfigyelo@outlook.com

Üdv:

a Szerk.

Kétszer ad, aki gyorsan ad - hangzik a közmondás. Így érezhette Tamás is, aki épp kórházba vitte párját, amikor megadta magát a kocsija. Szerencséjére az eset egy BKV-remíznél történt, ahol önzetlen segítséget kapott.

Szeretném elmesélni a tegnapi (április 14. - a szerk.) BKV-s tapasztalatomat. Éjfél felé járt, amikor a páromat vittem fel a Korányiba. A Szépilona remíznél lévő kereszteződésnél az autóról leszakadt a kipufogó (éljenek a magyar utak...), nem kis robajt csapva. Ennek a fele se vicc, azonnal félreálltam, majd konstatáltam, hogy ezzel se megyünk innen sehová.

A 22-es busz felvisz ugyan a Korányihoz, de nekem haza is kellett mennem vidékre, ami még 60 kilométer kocsikázás. Végső gondolatként elballagtam a Szépilona remízbe, hátha tudnak segíteni; abban a hitben mentem, hogy onnan nem megyek sehova, lévén éjfél volt.

A remízben a biztonsági őr fogadott, aki - miután a panaszomat elmondtam - a műszakosokhoz irányított. A műszakosoknak is elmondtam a bánatom, akik legnagyobb meglepetésemre azonnal kijöttek megnézni az autót.

Az idősebb szaki bácsi egyből az autó alá ment, szerszámot ragadott, majd megpróbálta feldrótozni a leszakadt kipufogót, ami a körülményekhez képest nagyon jól sikerült. Neki és kollégájának hála újra járóképes lett az autó.

Ami az egészben a legjobban meglepett, hogy körülbelül egy óra folyamatos, önzetlen munka után semmit nem voltak hajlandók elfogadni, még egy üdítőt sem! Ezúton szeretném még egyszer megköszönni az önzetlen segítségüket!

A Szépilona remíz (Illusztráció: xfree.hu)

Keddi bejegyzésünk egy bátor és talpraesett buszvezetőről szólt, aki a 909-es éjszakai járaton elfogott egy zsebtolvajt. Az ügyben tájékoztatást kértünk a BKK-tól és a rendőrségtől is. A BKV Zrt. és az ORFK Kommunikációs Szolgálata az alábbi leveleket küldte.

A BKV-figyelőn megjelentek megfelelnek a valóságnak. Tájékoztatjuk, hogy az említett 909-es jelzésű éjszakai járat vezetője 2011. áprilisától dolgozik a BKV-nál, mint állandó éjszakás járművezető. A munkáját kifogástalanul látja el. Az eset napján is az elvárásoknak megfelelően végezte tevékenységét.

A járművezető a munkáltatói dicséret mellett Vitézy Dávid BKK-vezérigazgató és Bolla Tibor BKV-vezérigazgató közös döntése alapján 100 000 forint jutalmat kap arra tekintettel, hogy kollégánk munkáját bátran, a közszolgáltatótól elvárható felelősséggel, a társadalomban sajnos oly gyakori félrenézés helyett példamutató kiállással és intézkedéssel teljesítette.

A rendőrség az ügyben eljárást indított, ezért minden további információval kapcsolatban a nyomozó hatóság az illetékes.

A rendőrség levele:

Megkeresésre tájékoztatjuk, hogy a X. kerületi Rendőrkapitányság lopás kísérlet elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást L. Zsolt ellen.

A jelenlegi adatok szerint a gyanúsított 2013. február 21-én a hajnali órákban egy éjszakai járaton a sértettnél lévő mobiltelefont a kezéből kikapva megkísérelte eltulajdonítani, sikertelenül.

Tettét a busz vezetője megakadályozta és visszatartotta a járőrök kiérkezéséig. Az ügyben a további eljárást a X. kerületi Rendőrkapitányság folytatja le.

Az utasok hozzáállását, viselkedését firtatta a napokban a BKK egyik jegypénztárosként dolgozó munkatársa. Levélírónk is elismerte, hogy a modortalanság gyakran a tömegközlekedésben dolgozókat is jellemzi. Erre reflektál Mónika levele, akivel egy villamosvezető volt udvariatlan. (Mai levelünk korábban érkezett, nem a jegypénztáros levelére adott válasz, inkább csak a témája miatt van összefüggés.)

Mint az olvasónk leveléből is kiderül, nem az ellen volt kifogása, amit a járművezető mondott, őt inkább a hangnem, a hozzáállás zavarta. A következtetés levonható, nem bonyolult: ha kölcsönösen megadnánk egymásnak a tiszteletet, számos konfliktushelyzet elkerülhető lenne. Meggyőződésem, hogy ez az általános, ugyanakkor ezek az esetek rossz szájízt adnak.

Ma este (2013. február 18. - a szerk.), egy igen hosszú nap után a Széll Kálmán téren sétáltam a 18-as villamos felé. Nem állt még be a megállóba, ott várakozott nyitott ajtókkal, ahová beérkezni szokott. Gondoltam, hogy felszállok rá, az a pár méter mit sem számít (hiszen nyitva voltak az ajtók, kit zavarnék?).

Miután elfoglaltam a helyem, egyszer csak rám szólt egy mogorva női hang: Vééégállomás (hozzáteszem, a villamos már 5-10 perce bent állhatott). Ránéztem a hang tulajdonosára, és egy meglehetősen ápolatlan, BKV-s egyenruhában lévő "hölgy" állt előttem. Köszöntem: Jó estét. Erre az előbbi nem épp kedves hang újra megismételte, hogy: Vééégállomás. (Talán ezt szánta köszönésnek, vagy azt hitte süket vagyok?!)

Mondtam neki, hogy "nem most érkeztem, hanem a másik irányba tartok". (Egyébként sem úgy néztem ki, mint aki elaludt a járművön, ráadásul mivel elhaladtam mellette, amikor még a vezető fülkében ült, láthatta, hogy felszállok.) Erre közölte az előbbihez hasonló, ha nem durvább stílusban, hogy: "akkor le lehet szállni, és a megállóban felszállni". Mondtam neki, hogy: "ezen a pár méteren már mi múlik?", erre annyi volt a válasz, hogy szálljak le.

Megkérdeztem a "hölgytől", hogy "miért vannak nyitva az ajtók, ha nem lehet felszállni?", amit tudomásom szerint nem tilt semmi (és így utólag tovább gondolva ezt nekem honnan kellene tudnom, hiszen egy leszálló helyen állt a villamos, járda mellett, nem a sínek között?!), majd odavágta, hogy az ajtók azért vannak nyitva, hogy ő át tudjon menni egyik fülkéből a másikba. De ezt már meglehetősen támadóan mondta, úgyhogy tényleg jobbnak láttam leszállni.

Kérdezem én: stílust nem tanítanak a BKV-nál? Hogy talán az ügyfél az első, mivel belőlünk élnek? Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy le kellett szállnom. Most először, és utoljára szálltam fel ott. Nekem a stílussal, a hangnemmel van problémám. Nekem alap, ha valakit megszólítok, köszönök neki. A másik dolog, hogy ha én megadom a tiszteletet, joggal várom el ugyanezt.

Ügyfélszolgálaton dolgoztam évekig, tudom azt, hogy az én viselkedésem egyben a szervezetet is minősíti, ahová tartozom. Persze, mondhatjuk, hogy alulfizetettek, fáradtak az emberek, de a jó modor, az udvariasság, a másik emberszámba vétele nem pénz, idő vagy energia kérdése.

Én sem keresek sokat, én is elfáradok a nap végére (átlag 10-12 órát dolgozom), mégis képes vagyok az emberekre mosolyogni, hiszen hiszek abban, hogy csak így tehető jobbá ez a világ. Ha figyelünk egymásra.

A 909-es éjszakai járat vezetőjének visszatérő "vendége" volt egy zsebtolvaj. A BKV dolgozója tudatosan készült a tolvaj lekapcsolására, és a múlt héten sikerült is neki. Ahogy mondani szokás: így kell ezt csinálni. Az esetet olvasónk, Lep írta meg nekünk.

Egy pozitív tapasztalatomat szeretném megosztani blogjukkal. Történt ugyanis múlt csütörtökön hajnalban, fél 2-kor az éjszakai 909-es járat Kistorony park megállójában, hogy a buszsofőr egy zsebtolvajt kapott el.

Az ajtónyitás után közvetlenül egy kapucnis alak az előttem ülő fiatal srác kezéből kikapta mobilját és villámléptekkel az ajtó felé indult. A sofőr láthatóan készült az eseményekre, ugyanis a nyitás után egyből zárta az ajtókat, így a zsebes a záródó ajtóknak csapódott.

Ezután a vezető a rendőrség hívása közben kiszólt a gyereknek: "Megismertem a pofádat, már harmadszorra próbálkozol nálam." A rendőrség kihívása után megismételte ezt, és kiegészítette azzal, hogy elege van a srácból és direkt olyan buszt kért ki, aminek gyorsan csukódik az ajtaja.

Számomra a történet érdekessége, hogy a sofőr nem belegyepesedett a zsebes tevékenységébe, hanem bevetve saját, rendelkezésre álló eszközeit egy picit szebbé tette a világot. Gratulációmat és elismerésemet ezúton szeretném neki továbbítani!