BKV-figyelő

Kétszer ad, aki gyorsan ad - hangzik a közmondás. Így érezhette Tamás is, aki épp kórházba vitte párját, amikor megadta magát a kocsija. Szerencséjére az eset egy BKV-remíznél történt, ahol önzetlen segítséget kapott.

Szeretném elmesélni a tegnapi (április 14. - a szerk.) BKV-s tapasztalatomat. Éjfél felé járt, amikor a páromat vittem fel a Korányiba. A Szépilona remíznél lévő kereszteződésnél az autóról leszakadt a kipufogó (éljenek a magyar utak...), nem kis robajt csapva. Ennek a fele se vicc, azonnal félreálltam, majd konstatáltam, hogy ezzel se megyünk innen sehová.

A 22-es busz felvisz ugyan a Korányihoz, de nekem haza is kellett mennem vidékre, ami még 60 kilométer kocsikázás. Végső gondolatként elballagtam a Szépilona remízbe, hátha tudnak segíteni; abban a hitben mentem, hogy onnan nem megyek sehova, lévén éjfél volt.

A remízben a biztonsági őr fogadott, aki - miután a panaszomat elmondtam - a műszakosokhoz irányított. A műszakosoknak is elmondtam a bánatom, akik legnagyobb meglepetésemre azonnal kijöttek megnézni az autót.

Az idősebb szaki bácsi egyből az autó alá ment, szerszámot ragadott, majd megpróbálta feldrótozni a leszakadt kipufogót, ami a körülményekhez képest nagyon jól sikerült. Neki és kollégájának hála újra járóképes lett az autó.

Ami az egészben a legjobban meglepett, hogy körülbelül egy óra folyamatos, önzetlen munka után semmit nem voltak hajlandók elfogadni, még egy üdítőt sem! Ezúton szeretném még egyszer megköszönni az önzetlen segítségüket!

A Szépilona remíz (Illusztráció: xfree.hu)

Noha majdnem két hét van még az évből, megelőlegezem, hogy Berci 2012 legkedvesebb levelét írta. Talán a karácsony közelsége teszi, hogy utas és ellenőr is figyelmesebb egymással, mindenesetre jó volt olvasni ezt az egészen apró, de annál aranyosabb történetet.

A sok negatív BKV-val kapcsolatos bejegyzések helyett, szeretném megosztani veletek rövid éjszakai buszos beszámolómat. Nagy divat kritizálni a BKV-t, az emberek túlnyomórészt csak a rosszat látják. Tegnap éjszaka körülbelül 1:15-kor szálltunk fel a Corvin-negyed megállónál a 914A autóbuszra, ami Újpest-Központ felé tartott. Felmutattuk bérleteinket az ellenőröknek és már indult is a busz.

Néhány kocsma meglátogatása és pár liter sör elfogyasztása után, igencsak jó hangulatban telt az utazásunk. Mindenféle témákat hangosan megvitattunk, végig ökörködtük az utat; a BKV-ellenőrök egy-egy mosollyal jelezték, hogy ők is voltak fiatalok.

Újpest-Központban leszálltunk, elköszöntünk az ellenőröktől, majd pár másodperc után rájöttem, hogy a buszon hagytam a sapkámat. A busz már kanyarodott a Petőfi utca irányába, amikor láttuk, hogy BKVellenőrünk az ablakon kilógatja a sapkát az arra sprintelő barátunknak. A buszvezető is lelassított és az ellenőr nem dobta(!!!), hanem szépen átnyújtotta az ablakon keresztül a sapkát.

Úgy gondolom, hogy ez nincs benne a munkaköri leírásban, ráadásul magatartásunkkal sem szolgáltunk rá egy ilyen kedves cselekedetre. Meglepett minket és nagyon örültünk a kedves BKV-ellenőr és buszvezető segítségének.

A bejegyzésemet azért tartom fontosnak, mert kevés hasonló poszttal találkozom. Személyesen már nem tudtam megköszönni a segítségüket, ezért egy ilyen bejegyzés formájában örülnék, ha elsodródna feléjük is ez a beszámoló. Egy karácsonyi bónuszt vagy más jutalmat igen megszavazhatnának ennek a BKV-ellenőrnek!

(Apró pontosítás: Az éjszakai buszokon nem ellenőrök, hanem biztonági őrök dolgoznak, akik nem a BKV és nem is a BKK alkalmazásában állnak. Persze nem ez a lényeg.)

Az alábbi levelet olvasva azon gondolkodtam, elvárható-e valakitől a segítségnyújtás, ha azzal bizonyos szabályokat át kell hágni, illetve fordítva: megtagadható-e a segítségnyújtás, ha azzal csak egy picit kell eltérni az előírtakról.

Lászlóval semmi komoly nem történt, nem volt életveszélyben, csak egy kis szívességet kért, amelyet - mint az leveléből kiderül - korábban nem egyszer teljesítettek is. Ezúttal nem. Ti mit gondoltok?

Hangsúlyozzuk: a buszvezető nem járt el szabálytalanul azzal, hogy leszállította az utast, más kérdés, hogy ezt milyen hangnemben tette. Íme, olvasónk levele.

2012. november 11-én az 5-ös busszal érkeztem a Rákospalotára, a Kossuth utcai végállomáshoz, kb. 16 óra 55 perckor. Sok csomagom volt, s megkértem szépen a vezetőt a végállomáshoz érve, hogy vigyen el az ún. Műszaki Tárolóig, mivel abban az irányban lakom, s a buszok ott vesztegelnek, amíg az újbóli indulásig ismét rájuk kerül a sor.

A válasz: "Szálljon már le azonnal, mert már nagyon kell hugyoznom, s ha nem száll le, mindjárt idehugyozok". Hivatkozni merészeltem, hogy a kollégái kérésemre már többször elvittek odáig (ez kb. 100 méter könnyebbséget jelentett volna számomra a kb. 6-8 kg-os csomagjaim cipelésben).

Végül rossz szájízzel leszálltam, s elgondolkodtam, hogy egy közfeladatokat ellátó cég gépkocsivezetőjének így kell-e viselkednie, s ilyen hangnemben kell-e az utassal bánnia...

Olvasónk az internet egyik sarkában talált egy levelet, amit egy BKV-s dolgozó írt. Egy olyan BKV-s, aki a cégnél eltöltött 25 éve alatt látott már mindent, és minden erejével azon dolgozott, hogy ez a cég, melyet a magáénak érez jobb legyen, jobban működjön. Látta, ahogy Antal Attila kirúgja a jó szakembereket és székükbe a saját szaktudatlan ismerőseit ülteti, és akkor sem mondott fel, amikor kijelentették, több munkáért kevesebb pénzt kap, kevesebb pénzből kell etetni gyermekét, akit egyedül nevel.

Most mégis rajtuk csattan az ostor. Azokon a BKV-s dolgozókon, akik rendesen, tisztességesen dolgoznak, akik ezt a céget valóban működtetik, akiknek a prémium valóban járna azért, amit minden nap átélnek és elviselnek. A szöveg kicsit hosszú, de megéri végigolvasni:


Húszévesen jó ötletnek tűnt a BKV-hoz jönni dolgozni. Úgy gondoltam, hogy átmenetileg megteszi, csak, amíg nem találok jobbat. Idén megkaptam a 25 éves törzsgárda kitüntetésemet, amihez járult némi aprópénz. Nem több, amiből egy család egy középkategóriájú étteremben meg tud vacsorázni. Nem 100 millió, az biztos!

A 25 évem alatt átéltem én már mindent. Eleinte intelligens, emberközpontú főnökeim talán megláttak bennem valamit, amiért arra motiváltak, és azt mindenben támogatták, hogy egyik iskolát végezzem el a másik után. Végül a klimaxos kommunista főnökasszony megelégelte ezt a szép ívű pályát, talán ilyeneket mondogathatott magában: értelmes is, emberséges is és ráadásul szeretik is, hát tapossuk el! Pont akkor kezdtem el zuhanni segedelmével, amikor a színjeles kitüntetéses diplomámat átvettem, amit gyerek, háztartás, főállás, másodállás mellett szereztem meg a vérem verítékével.


Megérkezett a BKV reakciója a tegnap délelőtti bejegyzésemre. A BKV válaszából kiderül, hogy a rongálók évente 15 új busznyi kárt okoznak a cégnek, és arra is választ adnak, miként lépnek fel a bliccelők és a vandálok ellen. A cég szerint összefogásra van szükszég:

Tisztelt Gál Mihály!

Köszönjük a bejelentést! A Miért tűri a bliccelést és a rongálást a BKV? című bejegyzésében felvetett problémák nem ismeretlenek Társaságunk előtt. Célunk természetesen a bliccelés és a járműrongálás visszaszorítása; ebben azonban társadalmi összefogásra van szükség. A vandalizmus, a rongálások évente 1 milliárd forintnál is több kárt okoznak a BKV Zrt.-nek. A rongálók palettája színes: a karcolásokon, ülésfeltépésen túl arra is akadt több példa, hogy egy villamos ablak-, ajtóüvegeit rúgták ki, kapcsolószekrényeit rongálták meg. Az általuk okozott kárból Társaságunk évente 15 új buszt is vehetne. A BKV a lakossággal és a rendőrséggel szoros együttműködésben határozottan próbál fellépni a Társaságot megkárosító személyek ellen; az elmúlt időszakban több eredménye is volt a felhívásoknak és az összefogásnak, például a kábel- és színesfémlopások megelőzésében, illetve a rongálók tettenérésében. Szintén a rongálások, a kábellopások megelőzése céljából a BKV üzemidőn kívül változó menetrendű kémvillamosokat is közlekedtet. Emellett - lehetőségeinkhez mérten - a biztonsági őrök számát is növeljük, illetve sűrítjük jelenlétüket a BKV teljes vonalhálózatán. Mindemellett egyes villamosok kísérleti jelleggel karcolást gátló ablaküveget kaptak, amelyeken ráadásul a festék, graffiti sem marad meg, illetve könnyebben letisztítható róluk a szennyeződés.