BKV-figyelő

Az elmúlt időben kevés időm volt "interjúkat" készíteni, így a blogot inkább az utasészrevételekre építettem. Beköszöntött a nyári szünet, időm is több lett, és nekiálltam interjúalanyokat keresni. Eddig egy buszvezetőt és egy villamosvezetőt találtam, lentebb egy buszoshoz feltett kérdéseket és válaszokat találtok. Akit érdekel, miért robbannak le folyton a buszok, miért nincs alkatrész, és milyen ma Budapesten buszt vezetni, az mindenképp olvassa végig.

Hamarosan a villamosvezetőt faggatom ki. Ha van olyan kérdésed, amit szívesen feltennél neki, írd meg a villamos szakmai topicba, és a következő "interjú" végén felteszem neki. Az eddig elkészült anyagokat a blog jobb oldali sávjában megtalálod.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Miért lettél buszvezető? Mi kell ahhoz, hogy valaki buszvezető lehessen?

Szüleim mesélték, hogy a csattogós lepkével is buszost játszottam: a kertben megálltam minden fánál. Kétféle buszvezető létezik: aki a pénzért, és aki a szíve miatt választja ezt a hivatást. Az egyik kategóriának semmi nem kell, hogy buszvezető legyen, végig kell ülnie az oktatást, és meg kell állnia a megállókban. Azt veszem észre sajnos, hogy ezekből az emberekből van egyre több a cégnél. A második kategória már nehéz kérdés. Van, aki a vezetés élménye miatt, van, aki az emberek kiszolgálása miatt, és van, aki a buszok miatt jön a céghez. Én azt hiszem mind a három miatt lettem buszvezető.

Mikor kerültél a BKV-hoz? Szeretsz itt dolgozni?

2005-ben jöttem ide. Szeretek, mert szeretem a társaságot, az embereket. Akkor a legjobb, ha pótolni, sűríteni kell valami miatt egy vonalat. Tudom, önző vagyok, mert ez az utasnak nem jó, hiszen esemény volt, de ilyenkor kiélhetem azt, amit csak úgy hívnék, hogy udvariasság vagy kedvesség. Ezekben az esetekben van ezekre a legnagyobb szükség, és ilyenkor a "legnyitottabbak" ezekre az utasok.

A buszvezetői munka nem lehet könnyű. Egész nap ülni egy zárt fülkében, kis pihenőkkel. Mindig azt figyelni, hogy mindenkinek jó legyen, ne kapj utaspanaszt. Te hogy bírod?

Hát klausztrofóbiásoknak nem könnyű, az biztos. De hál' Istennek nekem semmi problémám nincs. Szeretek vezetni, szinte "honvágyam" van, ha egy-két hétig nem vezetek buszt. Az utas egy roppant kiszámítható ember. Ha rámosolyogsz, visszamosolyog, ha köszönsz neki, visszaköszön, a mondod a megállókat, átszállási lehetőségeket, mosolyog és csodálkozik. Persze vannak kivételek, de ugye, a kivétel erősíti a szabályt. Egyetlen dolgot nem könnyű elviselni, ezek az állandó torlódások. (Az oktatóm mondta még, hogy a dugót nem ismeri a buszvezető a munkaidejében, mert az a borosüveget zárja le.) Olyan vonalon járok, ahol mindkét irányban lassú a haladás a vonal felétől feléig, de a maradékon szerencsére "kiélem" magam.

Látom, hogy állandó felvétel van. Ez minek köszönhető? Sok embert rúgnak ki, vagy elmennek maguktól?

Ez a hivatás olyan, mint Európa: öregszik. Ezt gondolom, bárki megtapasztalhatja, aki csak buszra száll. Sokkal több a nyugdíjas korú, mint a fiatal. Ez azért lehet, mert a cég minden fillért rendesen elszámol, nem úgy, mint az alvállalkozói, vagy bármelyik maszek cég. Ezért jobban "pörög" a nyugdíj, de ez csak a közép és öregkorúakat érdekli. A fiatal inkább most keres többet, hogy kiélhesse magát, gyűjtögetni ráér "ősszel". Persze sokak ki is lépnek, mert elegük lesz, nem bírják idegileg. Ezt helyesnek vélem, mert ezt a hivatást csak úgy lehet elvégezni, ha valakinek van hozzá elég lelkiereje és türelme.

Napokban egy osztálytársam keresett meg azzal, hogy számlát küldött neki a BKV. Állítólag megbüntették egy olyan villamosvonalon, amelyet nem is használ, és az adott hónapra bérlete is volt. Szerencséje van, mert eltette a bérletét, és be tudja mutatni. Megkértem, hogy fényképezze le a csekkel együtt és küldje el:

 

 

Az rendben, hogy bizonyítható, hogy volt bérlete, de szerintem ez így akkor sincs rendben. A BKV bárkit megvádolhat azzal, hogy csalt, lopott, bárkinek felelősségre vonás nélkül megsértik a becsületét?

Szakembereknek egy kérdés: Milyen pert lehet kezdeményezni a BKV ellen ilyen esetekben?

Tisztelt BKV!

A mai napon (2008. július 7-én), délután 17.30-18.00 körül utaztam a BPI-791 frsz. gyors 23-as autóbuszon, Pesterzsébet felé.

Az buszon a János utcába való beérkezéskor egy fiatal lány összeesett, akit az utasok segítettek fel, vittek le a buszról, majd itattak meg. A buszvezető az eseményt látva azonnal kiszállt a vezetőfülkéből, a lányhoz ment. A lány állapota felől érdeklődött, megkérdezte kell-e segítség, majd mikor látta, hogy többen segítenek már neki, visszaszállt a buszra és továbbment. Annak ellenére, hogy a busz a megállóban a szokottnál hosszabb időt töltött, az utasok nem mérgelődtek, megértették, hogy ilyenkor a beteg utas segítségére kell sietni.

Ez mások számára természetes lehet, de sajnos az Önök alkalmazottjai közül is sokan elmulasztják a segítségnyújtást, legutóbb éppen a 86-os buszon történt hasonló eset. Kérem, adják át járművezetőjüknek az üdvözletem!
 

Más országban embereket rúgnának ki akkor, ha egy újonnan épített vagy felújított épületben hibák keletkeznek. Magyarországon, és Budapesten ez másképp van. Felsővezetők csak csücsülnek a helyükön, és nem tesznek semmit. Úgy látszik, 10,3 milliárd forintból ennyire futotta. (Vajon a kivitelező fürdőszobájában is így potyog a csempe?)

 

2008. felújított metróállomás, Astoria:

 

 

2007. felújított metróállomás, Déli pu:

Mióta bezárták a Lipótot, érdekesebbnél érdekesebb emberek mászkálnak Budapesten, és utaznak velünk, buszon, villamoson, mindenhol. Egy ilyen érdekes lény támadt rá Miklós nevű olvasónkra is, a 46-os buszon.

Sziasztok!

Szeretném veletek megosztani a ma reggel (06.27) velem történteket. Nem célom a BKV és dolgozóinak egyoldalú pocskondiázása, egyszerűen nem tartom megfelelőnek a helyzet kezelését, és szeretném megismerni mások véleményét is.

A szituáció nem új, sőt maga az egész sztori lezajlik nap mint nap. Ma épp velem, amikor is 3/4 8 körül utaztam a 46-os jelzésű autóbuszon a Margit utcától a Csömöri útig (ahol is kényszerleszállást kellett végrehajtanom, jóval úticélom elérése előtt). Rögtön előrebocsátom, hogy a buszon rajtam kívül nagyrészt nők utaztak, nem kifejezetten izompacsirták, és én is jóval átlag alatti vagyok, ami a magasságomat és a fizikumomat illeti.

Amikor felszálltam, hamar felfigyeltem rá, hogy az első dupla ülés külső felén egy erősen ittas személy tartózkodik, világvégéről szónokolva, belül pedig egy hölgy volt, aki próbált nem tudomást venni róla. Az első ülés ilyen szempontból igen szerencsétlen, mivel nehéz onnan kikászálódni. A férfi ekkor még nem tűnt agresszívnek (higgyétek el, ha tudom, hogy mi következik, azonnal leléptem volna), csak tolakodónak, viszont jól láthatóan a figyelem felkeltésére törekedett. A hölgy végül összeszedte a bátorságát, kijött a szorításból, és a busz hátuljába ment.

Ekkor a férfi - látva, hogy nem maradt közönsége - követni próbálta őt. Nem igazán sikerült, eldőlt, és én lehettem a szerencsés, akire ez a koszos, büdös ember rázuhant. Kb. 3-4 másodperc után nem bírtam tovább, és jeleztem egy egyszerű, sértő és indulatszavaktól mentes mondatban, hogy szálljon le rólam. Erre bekattant, ordítozni kezdett velem, erősen marokra fogta a hajamat, néhányszor megrángatta a fejemet, az arcomba törölte a kezét, közben hangosan szidalmazott. Egy ideig még szövegelt, kezében a hajammal. Hozzátenném, hogy ez egy nem csuklós busz, és én elölről a 2. szimpla ülésen foglaltam helyet.

Miközben az engem érintő rész történt, jött egy megálló, és egy, az első ajtónál leszálló nő szólt neki, hogy ne cirkuszoljon. Nem igazán érdekelte. Miután elengedte a hajamat, terpeszben leült a szemben lévő ülésre, és egy kis ideig sakkban tartott. Egy-két mondatban elhebegtem, hogy nem akartam rá rosszat mondani, csak hagyjon békén. Némi kínos méregetés után eszébe jutott korábbi "beszélgetőtársa", és hátrament. Én ekkor már teljes pánikban voltam, hátra se mertem fordulni, nem tudom, pontosan mi történt, de hamarosan újra begőzölt, és elkezdte a busz falát irdatlanul rugdosni, közben hangoskodott (még mindig nem álltunk félre!). Nem sokkal ezután az egyik hölgy beszólt a vezetőnek, hogy csináljon már valamit. Ezután értünk ki a Csömöri úthoz, az utasok jó része - köztük én is - pánikszerűen menekülni kezdett (hogy mindenki leszállt-e, nem tudom, nem volt kedvem hátranézni). Közben még annyit láttam, hogy a vezető végre kijött a fülkéjéből, és felszólította a leszállásra.

Miért is írtam ezt meg? Mert nem tartom helyesnek, hogy egy jócskán előre láthatóan elfajulni látszó szituációban a vezető, mintha mi sem történt volna, ment tovább. Egy mozgó buszban bekattanó ember pedig nem életbiztosítás se az utasoknak, se a sofőrnek. Nem vártam el tőle (ahogy utastársaimtól sem), hogy kijöjjön hősködni vagy megvédeni, de basszus, ahogy ez a hülye először elvesztette az önuralmát, a vezetőnek rögtön az első megállónál félre kellett volna állnia, és ha úgy érzi, nem tudja egyedül megoldani a helyzetet, akkor szálljon ki ő is és jelezze a megfelelő helyen, hogy gond van. Szigorú menetrend ide vagy oda, felelőtlenség továbbmenni, hogy még több felszálló legyen veszélyeztetve.

Az akciódús rész kb. 5-10 perc alatt zajlott, mintegy 4 megállónyi terjedelemben, a gépjárművezető pedig semmilyen intézkedést nem tett, egészen addig, amíg a másodszorra felszólaló hölgy erre felszólította. Pedig ha mást nem, a hangoskodást és az első ajtóból a még korábban, az érdekemben felszólalót biztosan hallania kellett. Már akkor félre kellett volna állni és nem továbbmenni.

Nektek erről mi a véleményetek?

Üdv: Miklós