BKV-figyelő

Anitának egy teljesen hétköznapi tapasztalata volt: késett a busz. A bosszankodás is a szokásos. Nem nagy ügy, csak bosszantó. Miért más mégis? Mert a később érkező busz vezetője tájékoztatta az utasokat arról, hogy mi történt, és elnézést kért. Ez már annyira nem mindennapos.

Azért írok, mert van egy jó, meg egy rossz élményem tegnapról. Tulajdonképpen elég hétköznapi eset. Április 4-én este szerettem volna hazajutni az Örs vezér teréről a 144-es busszal. A kiírás szerint 21:22-kor kellett volna indulnia az Örsről, de nem jött a busz. Innen sokan utaznak a Füredi úti lakótelepre is, nekik jó másik busz is, nekem sajnos más nem segít a hazajutásban.

Telt-múlt az idő, az utasok egy része nagy méltatlankodások közepette elszivárgott más busszal, de jópáran ottmaradtunk. Ilyenkor az a legidegesítőbb, hogy az ember nem tud semmit, jön-e egyáltalán, vagy csak a következővel (21:37-kor) tud elmenni. Nem mintha lenne más választási lehetőségem, de mégis negyed órát ott állni a hidegben...

Aki már járt így az Örsön, ismeri a helyzetet: ki lehet látni a Nagy Lajos király útjára, és ott fel is tűnt, hogy nagy sebbel-lobbal közeledik egy belül sötét busz. Egyébként nem onnan kellene érkeznie, hanem a Füredi úti lakótelep felől. Ilyenkor már reménykedik az ember, hogy hátha küldenek másikat.

A busz be is állt a megállóba, felszálltunk, direkt megnéztem az órámat, 21:28 volt, tehát nem 1-2 percet késett, bevallom nagyon ideges voltam. És láss csudát: elindult a busz, és a buszvezető a mikrofonban elnézést kért, ha jól értettem azt ecsetelte, hogy egy másik busznak kellett volna jönnie, de az elromlott, ő (ti. a mi sofőrünk) pedig nagyon messziről jött. Ilyet még nem tapasztaltam.

Utána végig mondta a megállókat, ami ezen a vonalon szintén elég ritka. A többi megállónál a felszállóknak már nem magyarázta a dolgot, csak a megállókat mondta. Nem egy nagy történet, az egésszel azt akarom csak mondani, hogy mennyire oldja a feszültséget egy ilyen bemondás, a mérgem zöme elpárolgott.

Én elhiszem, hogy ezekkel az öreg járművekkel nem lehet csodát tenni, de ami ilyenkor nagyon hiányzik, az a tájékoztatás. Még az lett volna a tökéletesebb, ha valaki szól, hogy várni kell, de ennyi és ennyi perc van hátra, amíg ideér egy másik busz. Tudom, hogy a helyzeten nem változtat, akár szólnak akár nem, mindenképpen késve indulunk, de azt az idegeskedést, bizonytalanságot oldhatná a tájékoztatás.

És szeretném azt is jelezni, hogy az Örsnek ezen a felén (a Sugárnál) azok a kijelzők, amik az indulásig hátralévő időt mutatják, általában rosszak. A 174-esnél egyáltalán nincs kijelző, a 144-esénél pedig az első számjegy mindig egy 8-as, tehát nem tudni, hogy ha a második számjegy például 2-es, akkor 2, 12 vagy 22 perc van hátra az indulásig.

Talán ha megjelenik a blogban, kijavíthatnák a kijelzőket és tehetnének valamit a szervezés tökéletesítéséért.

A napokban több olvasónknak feltűnt, hogy egyes buszvezetők a tiltás ellenére lelkesen dohányoznak a vezetőfülkében, még akkor is, ha az nem teljesen zárt, mint például a szóló Volvók esetében. A levelek és a képek közül egyet-egyet választottam.

Nem vagyok az a panaszkodós típus, nem szoktam szólni szinte semmiért, ami negatív, de most egy picit betelt az a bizonyos pohár. Nem akarok a buszvezető számára kellemetlenséget okozni (vagyis hogy esetlegesen kirúgatnám), mert nagyon figyelmes a közlekedés közben az autósokkal, a gyalogosokkal, az utasokkal... Ma reggel a 33E buszon sikerült belefutnom.

Másrészről van ezzel a buszsofőrrel egy nagy probléma: dohányzik. Ezzel önmagában nem lenne baj, ha ezt nem a zárt buszon tenné, utazás közben. Passzív dohányos vagyok, az első ajtónál ültem az első ülésen és nagyjából a Lépcsős utca magasságában vettem észre a füstszagot. Mivel nem dohányzom, hamarabb megérzem. Buszvezető ül, vezet, és dohányzik.

Legjobb tudásom szerint buszon tilos dohányozni, vagy ez a szabály nem vonatkozik a vezetőkre??? A két végállomás között a legnagyobb csúcsforgalomban 45 perc a menetidő kb., de úgy vettem észre ez szokott lenni a maximum. Miért nem lehet kibírni azt a 45 percet, hogy ne gyújtson rá, csak a végállomáson, ha leszállt?

Vagy akkor ne legyen ez a szabály, mindenki ott gyújt rá, ahol akar, amikor akar... Indítson a BKV dohányos és nem dohányzó járatokat ezentúl. Ne csak azt írja ki a menetrendre, hogy mikor közlekedik az alacsonypadlós járat, hanem azt is, hogy mikor jön a nem dohányzó járat!

A mai eseten kívül már két alkalommal találkoztam hasonló szituációval. Nem tudom mit lehetne tenni... Merjek szólni? Tapasztalatból mondom, ha dohányosnak merek szólni, hogy pont az orrom előtt nem kéne (szinte már az arcomba fújni a füstöt), akkor még ő van felháborodva, hogy mit képzelek magamról... Hova lehet ilyenkor fordulni?

"Annyira jó volt ma úgy felszállni a 7E-re, hogy arcon vert a cigifüst... De sajnos nem szólhatok neki, mert ki van rakva a matrica" - írta fanyar humorral a Facebookon olvasónk, Gábor

Az elmúlt hetekben rengeteg észrevétel érkezett az első ajtós felszállással kapcsolatban, a visszajelzések jobbára negatívak. A módszer sok helyütt működik, biztos vagyok benne, hogy idővel Budapesten is hozzászokunk majd, de tény, hogy eleinte sok zavart tud okozni. Ilyenekről mesélt nekünk Miklós.

Azért írok, mert nagyon fel vagyok háborodva/el vagyok keseredve az elsőajtós felszállási rend okozta késések miatt. Többféle járaton utazom Rákospalotán (125, 170, 231) és környékén, a 231-esen pár hónapja vezették be a rendszert.

Van olyan busz, amelyik tudja tartani a menetidőt, van, amelyik nem, és nem hiszem el, hogy szervezéssel, odafigyeléssel ne lehetne ezen változtatni. Alapvetően jó ötletnek tartom ezt a fajta ellenőrzést, nekem van bérletem, sok más utasnak szintén, nekem nem esik nehezemre előkészíteni/megmutatni.

Jó a szűrés is, általában a problémásabb utasból lett kevesebb, de akik mégis megmaradtak azok jobban feltartják a járatot, mint korábban, az ellenőrzés nélküli időszakban.

Az például, hogy csúcsidőben a 231-es már a palotai végállomására késve ér ki, teljesen természetes: van, hogy csak 1-2 percet, de van, hogy ötöt késik, mire odaér. Ilyen körülmények mellett persze nagy hendikeppel indulunk, s a Rigó utcai megállónál, ahol irodaházak vannak, sokan szoktak felszállni. Már a mutogatás is lassítja a haladást, de a busz tömött lesz, és a Füredi úti lakótelep csak ezután következik, ahol szintén sokan szállnak fel.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a buszvezetők sem egységesen állnak a kérdéshez: van, amelyik tojik az egészre, van, amelyik lelkiismeretesen csinálja. Én valahol megértem mindkét típust, nem neheztelek rájuk, de az sem normális, hogy percekkel később, kiszámíthatatlanul jön a busz csak azért, mert ellenőrizgetnek vagy jegyet adnak el.

Tegnap például (csütörtökön) egy szigorúbb buszvezetővel sikerült utazni, s bár próbálta rugalmasan kezelni a helyzetet, mert több megállóban is, ahol már nem fértek volna fel az első ajtónál, kinyitotta a többi ajtót, és mondta, hogy szálljanak fel ott, de más megállónál meg kialakult valami konfliktus (nem láttam/hallottam mi volt), és komolyan mondom, volt olyan utas, aki leszállt inkább és elment gyalog.

Szintén másutt meg mikrofonon előrehívta azokat, akik hátul szálltak fel. Ez csak egyetlen példa, nem is akarok konkrét időpontot írni, ne legyen baja a buszvezetőnek, de a jelenség csúcsidőben mindennapos.

Nemrég estefelé, amikor kicsit ráérősebb volt a tempó, a végállomáson elbeszélgettem egy normálisabb buszvezetővel, azt mondta, hogy ők írhatnak akármit a papírjukra, azt soha senki figyelembe nem veszi. Hiába jelzik papíron, hogy állandóak a késések csúcsidőben, a menetidő és a járatsűrűség ugyanaz.

Egy idő után - ezt is ő mondta - már nem is írják föl a késést, mert minek, ha úgysem változik semmi. Azt is elárulta, hogy mióta bevezették ezt a rendszert, egyetlen pluszpercet nem kaptak a menetrendben, ugyanannyi idő alatt kell teljesíteni a távot, mint az elsőajtózás előtt, de ez így van minden más vonalnál is.

Azért írtam az elején, hogy több elsőajtós vonalon utazom, mert van összehasonlítási alapom: az alacsonyabb kihasználtságú 170-esen és 125-ösön általában pontosan jönnek a buszok, de a 231-es kiborító.

Tisztában vagyok vele, hogy alapvetően az utasokon múlik az egész, a nők egy része például rendszeresen a vezetőfülke előtt állva kezd el kotorászni a táskájában, vagy kérdezgeti, hogy bemutassa-e a bérletét (persze, mert már nem tudja hányadán áll, az egyik buszvezető elkéri, a másik nem).

Az is gáz, amikor valaki felszáll a második, harmadik ajtón, a buszvezető szól neki, és meg kell várni, amíg előreküzdi magát az utas a tömegen keresztül, hogy mutasson valamit. De azért álljon már meg a fáklyásmenet, nekem van bérletem, én szeretnék hamar odaérni, ne engem, meg a többi fizetőutast szívassanak már azzal, hogy nem tudják megoldani a helyzetet.

Tegnap például siettem volna, és piszok ideges voltam mindenkire, aki feltartotta a buszt. Tisztán látszik, hogy egy alapvetően jó rendszert rosszul vezettek be, mert az, hogy a buszok pontosabban járjanak, csak szervezés/meghirdetés kérdése. Ha látszik, hogy egy szakaszon állandó a tömegnyomor egy időben, állítsanak be egy betétjáratot, vagy mérjék le a menetidőt, és írják ki a menetrendet aszerint.

Én nem ragaszkodom a percnyi pontossághoz, de azért az öt-hat-tízperces rendszeres késéseket már túlzásnak tartom (és ez még csak a palotai érkezés). Tudomásul kell venni, hogy az Örs felé az út végére már olyan a tömeg, hogy nem lehet normálisan haladni.

Amikor bevezették ezt a rendszert, az első napokban biztonsági őrök voltak a buszokon, elküldték a hátul felszállni akarókat, leszerelték a hőzöngőket. Nem vagyok egy katonás típus, de néha azt gondolom most is elférne néhány őr a buszokon. Mi lesz, ha bevezetik mondjuk a Rákóczi úti szóló járatokon ezt a rendszert? Ott fognak állni a 7-esek a megállóban egymás után, amíg az elöl álló 178-as vagy 112-esen konfliktuskezeléssel foglalkozik a buszvezető?

Az 5-ös busz utasainak a napokban sajátos élményben volt része. A vonalon sűrűn közlekedő Alfa Localo amúgy sem megbízhatóságáról ismert, de a sajátos élményt olvasónk írása alapján ezúttal a vezetőnek lehet megköszönni. Az extrém utazásról Dénes számolt be.

Szerdán a Ferenciek terén szálltam fel, az amúgy nem a menetrendszerűségéről híres 5-ös buszra, ami ez alkalommal pontosan, 16:49-kor érkezett a megállóba. A buszon a megszokott módon tömeg volt (talán a járatsűrűség is átgondolásra szorulna), így az ajtónak szorulva fértem csak fel a buszra, ami, az Alfa Localók esetében ugye nem mindig szerencsés, tekintve a rendszeres ajtókiszakadásokat.

A Széll Kálmán térig utaztam a busszal, ameddig a tíz perces menetidőn belül ötször fékezett hirtelen, annyira, hogy egyik alkalommal az egyik Attila úti gyalogátkelőnél egy kislány el is esett az első ajtónál, mire szülője kérdőre vonta a sofőrt Korlát utcai megállónál. A buszvezető csak odavetette, hogy "Talán kapaszkodni kéne!"

Ekkor, a Korlát utcai megállóból, miközben ezt mondta, nyitott ajtóval indult el: a középső biztosan, de ha jól láttam a hátsó ajtó is nyitva volt. Én a középső ajtónál eddigre már beljebb jutottam, de mégis csak második kiabálásomat hallotta meg a vezető, és akkor csukta be az ajtókat, miközben arra fogta az eseményt, hogy az utasok beszélnek hozzá, és ezért nem figyelt.

A Széll Kálmán térig még egy erősebb fékezésre került sor. Az utasok beszélgetéséből azt vettem ki, hogy az út folyamán előfordult olyan is, hogy a vezető félkézzel fogta csak a kormányt, a másikkal közben szendvicsét ette. Nem tudom, hogy a BKK szabályzatában hogy áll, de szerintem ez valamelyest felelőtlen, amikor a mögötte ülő-álló majd' száz utasért is felel.

A busz Alfa Localo típusú, az ötös vonalon a Ferenciek terén 16:49-kor volt és a Széll Kálmán tér felé közlekedett, rendszáma pedig KLN-097 volt.

Nem tudom, hogy a vezetők rövid forduló/pihenőideje miatt állt elő a vezető figyelmetlensége és az éhsége (hangsúlyozom, utóbbi következményének nem voltam szemtanúja), vagy a buszvezető hanyagsága volt az egyetlen ok, de valamilyen módon üdvözlendő lenne utánajárni az esetnek, mert komolyabb baj is lehetett volna, ha valaki elveszti egyensúlyát és a nyitott ajtón akadály nélkül esik az úttestre.

Az alábbi abszurd történetet Marcsi osztotta meg velünk. Nem igényel kommentárt, legalábbis részemről.

Kedden reggel történt velem valami nagyon fura. Minden nap a 7:21-kor induló 26-os busszal utazom. Ma, amikor a busz az Árpád hídról lekanyarodott a Margitszigetre, a sziget végében a sorompónál vesztegelt az előző busz (ami 20 perccel korábban indult).

Először azt hittük, műszaki hiba miatt vesztegel, és ezt a gyanúnkat igazolni látszott az, hogy többen leszálltak és elindultak a mi buszunk felé. Amikor felszálltak, mindannyian nagyon idegesek voltak és a mi sofőrünkkel kezdtek el kiabálni.

Kiderült ugyanis, hogy a sofőrük immáron 20 perce nem volt hajlandó átmenni a piros lámpán, annak ellenére, hogy a sorompó fent volt, és mindannyian tudjuk, hogy semmilyen autóforgalom nincs a szigeten. Ott vesztegeltek, annak ellenére, hogy az áthaladásukat semmi nem akadályozta.

Nyilvánvaló, hogy a lámpa nem jó (nem is tudom miért van ott), állítólag folyamatosan piros. A felszálló (mellesleg totál ideges és felbőszült) utasok azt is elmondták, hogy a sofőr ezt már tegnap is előadta.

Mi végül úgy haladtunk tovább, hogy a mi buszunk sofőrje megkérte a parkoló őrét, nyissa fel a szemben lévő sáv sorompóját (az csak menetirány felől nyílik, ugyebár) és így kikerülve a feleslegesen veszteglő buszt, a szembejövő sávon át mentünk be a Margitszigetre.

Szerinted ez vajon mi? A sofőr polgári ellenállása (talán fel akarja hívni a figyelmet a piros lámpa értelmetlenségére) vagy szimpla elmebaj? A felbőszült utasokat, akik ma reggel tuti elkéstek, nyilván egyik verzió sem vigasztalja meg.