BKV-figyelő

Már-már tipikusnak mondható Szabolcs esete, aki december 25-én hosszas tortúra után, lényegében véletlenül tudott jegyet venni. Ráadásul - mint utóbb kiderült - sokkal gyorsabban és egyszerűbben megoldható lett volna a helyzet.

Egy elég friss "élményemet" szeretném megosztani, ami lehet, sokaknak nem akkora probléma, nem akkora katasztrófa, de nekem és édesanyámnak elég negatívum volt ez. Ma este 18 óra körül a Mexikói úton szálltunk le a 3-as villamosról, és igyekeztünk a kisföldalattihoz.

De mivel egy darab jegyünk volt, így előtte venni akartunk még egy jegyet a jegyautomatánál, mivel a pénztár zárva volt. A jegyautomata "természetesen" rossz volt, nem üzemelt. Még gyorsan visszaszaladtam a nyitva lévő kisbolthoz, hátha árulnak jegyet...de ott az "elfogyott" választ kaptam.

Na, hát akkor indulás le az ellenőrökhöz, biztosan tudnak majd nekünk segíteni valahogyan. Lementünk, megkérdeztük, hogy lehet-e itt valahol jegyet kapni még? Erre az a válasz jött, hogy a fenti automatát nézzük meg, mondtuk nekik, hogy nem jó. Aztán azzal folytatták, hogy akkor keressünk egy kollégát. Jó...

Felmentünk vissza, szerencsére pont jött szembe egy szimpatikus "kolléganő", aki azt mondta, hogy a lenti két úrnál talán van jegy... Jó, vissza le, hogy egészen biztosan nincs-e náluk jegy. Nem volt... Ők mosolyogva, jó kedvűen ácsorogtak ott, és egyre nagyobb hülyeségeket beszéltek. Továbbra is az automatával erősködtek, meg azzal, hogy itt ma "jegyes ember" nincs.

Aztán mondom nekik, hogy a lenti automatát meg lehet-e nézni. Az egyik azt mondta, hogy megnézi. Épp, hogy elment odáig, és máris csóválta fejét, hogy nem jó. Továbbra is mosolyognak, örülnek "maguknak", és véletlen sem segítenének, hogy ugyan merre menjen az ember, hogy ha egy büdös jegyet szeretne venni.

Hát, mondom, akkor irány fel ismét, valamit kitalálok. Pont bent állt egy busz, kis tanácskozás után, felugrottam, hátha a buszvezetőnél lesz. Volt nála, 400 forint/db. Vettem is 3 darabot, hiszen nálunk csak egy volt, visszafelé megint kell majd kettő.

1200 forintért máris utazunk pár megállót úgy, hogy ilyen könnyen lehetett jegyet venni és mindenki nagyon segítőkész volt. A nagy f****, ugyebár...

Végül, még azt hozzátenném, hogy amikor lementünk és végre átjutottunk a "roppant segítőkész" két úriemberen, az automata felé vettem az irányt, ami csodák csodájára jó volt. Viszont érdekes módon, előtte 10 perccel, amikor még nem nézhettem meg, akkor még rossz volt, az egyik kőkeményen dolgozó úriember szerint. Hát nagy lóf**** az ő pi*****ba is.

És bár időre mentünk, szerencsére pont odaértünk ahova kellett, de mi van, hogy ha ez miatt késsük le? Ez miatt, hogy mi a Mexikói úton pö**öltünk 20 percet, az amúgy 2 perc helyett? Persze nem sérült meg senki, nem bántottak senkit, nem egy olyan "story" ez, de elég felháborító az a dolog, hogy 20 percet kell ott szenvedni, ilyen semmirevaló emberekkel, már elnézést.

Mert az a két ember nem tudom mit képzelt magáról, de, hogy ha két krumplis zsák áll ott, az is többet segített volna, az is biztos. A másik, hogy hogy okés, hogy rossz egy automata, a kettő közül, bár szerintem ez sem elfogadható, de oké, rossz az egyik, az is okés, hogy december 25-én zárva a pénztár, ez érthető, ezzel nincs gond.

Az is okés, hogy a két bumburnyáknál sem volt jegy, az is okés, hogy nincs "jegyes ember", de akkor miért hazudnak, hogy rossz a lenti automata, amihez még oda is gyalogolt a barom, és miért nem enged oda? És ha épp nem áll bent busz, vagy nincs a vezetőnél jegy? Akkor ott rohadjon meg az ember?!

És persze lehet azt mondani, hogy miért csak egy jegy volt nálunk, de szerintem nagy baromság lenne ilyen hülyeséggel rákontrázni a dolgokra... Hiszen jó pár lehetőségnek KÉNE LENNIE, egy állomáson, egy viszonylag forgalmas állomáson ahhoz, hogy az ember jegyet tudjon venni.

És igen, ilyenkor az ember felháborodik és elmondja dühösen, újra és újra azt, hogy ezért vegyek én jegyet vagy bérletet? Ezért fizessek ki 400 forintokat, vagy több ezreket bármelyikre is...

Karácsony előtt egy héttel és a világvége előtt néhány nappal rendkívül kiegyensúlyozott bejegyzés következik. Kaptunk két rövid levelet a napokban; egy panaszosat és egy dicsérőt, amelyek külön poszthoz ugyan kevesek lennének, de nem akartam őket a fiókban hagyni.

Kezdjük a panasszal, hogy aztán a végkicsengés pozitív legyen! Amikor Róbert felszállt a 105-ös buszra, nem gondolta volna, hogy egy raliverseny résztvevője lesz, de mégis.

Igyekeztem Budapesten belül A pontból B-be eljutni. A 105-ös busz sofőrje délután (olyan 4 óra körül indult a Magyar Tudományos Akadémiától) érdekessé tette az utazást. Raliversenyzőt játszott, hirtelen jobb sáv, bal sáv, fékezés.

Az egyik ilyen manővernél a nénike a belső ülésről kirepült középre pedig kapaszkodott. Az egyenesekben pedig úgy sietett, hogy néztem, megállunk-e a következő megállóban vagy simán tovább hajtunk?

Végül kb. 5-6 méter túlfutással, de sikeresen meg is érkeztünk a Krisztina térre. A visszaút a Bajza utcáig viszonylag eseménytelen volt.

Endre élete is veszélyben volt, őt az éhhalál fenyegette. Egyik leglelkesebb olvasónk életét maga a 007-es mentette meg.

Hogy gazdagítsam a pozitív élmények tárházát, ma dögvész éhesen felültem a 162-es buszra, hogy elindulhassak végre hazafelé. Az időt nem néztem, mivel nem voltam túl koncentrált, arra viszont emlékszem, hogy volt még bő 10 perc indulásig.

Ám egyszer csak felszállt egy buszvezető kolléga és beharsogta a buszt, hogy megállt a buszunk mellé egy másik, és aki szeretne hamarabb elindulni útjára, szálljon át bátran, ugyanazon a vonalon megy majd végig.

Nem vagyok benne biztos, de úgy emlékszem, hogy garázsba igyekezett utána... Szóval a BPO-007-es James Bondjának ezúton köszi! :) Neki hála kicsit hamarabb hazaértem én is, remélem olvassa majd!

Ezekkel kívánunk kellemes hétfőt! (A képen a BPO-007-es rendszámú busz - egy másik vonalon; forrás: Indafoto)

Vajon életveszélyes-e a buszon bőrönddel utazó kollégista? Zsófi leveléből kiderül.

Egy újabb szép történettel szeretném gazdagítani a táratokat. Minap este a Batthyány tér - Békásmegyer HÉV-pótló buszon történt az eset. Szobatársammal utaztunk a buszon, amikor az egyik megállónál le szerettünk volna szállni. A busz közepéről már a megálló előtt elindultunk az ajtóhoz.

Az egyik utas már nemtetszését nyilvánította ki, hogy mi életveszélyesek vagyunk a bőröndjeinkkel. Természetesen nem hagytam szó nélkül, megjegyeztem, erőteljesen, de tisztelettudóan (mivel idősebb egyén volt), hogy "Ne is haragudjon, de hogyan máshogy közlekedjek a buszon, nem tehetek róla, hogy nem működik a HÉV".

Mielőtt még az ajtóhoz értünk volna, a buszsofőr becsukta előttünk az ajtót. Előre mentem szólni, hogy "elnézést, le szeretnék szállni" (Előttünk egy srácnak kinyitotta az ajtót, hogy leszállhasson. Utólag.) Nekem mutogatni kezdett, hogy nem hallja, majd lefékezett. Még egyszer elismételtem a mondatot, amikor kitépte a füléből a headsetet(!!!) és mutogatott, hogy őt nem érdekli, hogy mi leakarunk szállni, és tovább hajtott.

Már ez a két személy is eléggé felhúzott, amikor még egy utas elkezdte mondani a magáét. Nem tetszett neki se, hogy bőröndökkel mászkálunk. Már így is eléggé kihoztak a sodromból, és megmondtam neki, hogy " Ne haragudjon, de ha majd 300 km-ről utazik (mint a szobatársam) akkor majd pofázhat." Lenyomtunk egy szópárbajt, majd a következő megállónál leszálltunk.

Olvasóink ritkán ragadnak billentyűzetet, amikor rendben eljutnak tömegközlekedéssel A-ból B-be. Általában az sem feltűnő, amikor a járművezető/ellenőr/jegypénztáros a tőle elvárható módon, vagy akár még annál is jobban végzi a munkáját.

Gábor a napokban egy ilyen jelenetnek volt tanúja, és fontosnak érezte megosztani ezt velünk. Jól tette.

Nem szoktam a blogokba írni, de a pénteki (november 23.) napon olyan jó érzés fogott el, hogy úgy éreztem, mindenképpen megírom.

Sikerült a pénteken 16:30-kor a Szent Imre térről induló 152-es buszt elérnem. Ez már önmagában is jó érzés volt, de ahogy a buszvezető viselkedett, az igazi szolgáltatói magatartás volt. Minden utasnak köszönt az első ajtónál, a fűtést sem felejtette el bekapcsolni.

A Széchenyi utcánál arra lettem figyelmes, hogy leszáll a sofőr és egy idős nénit felsegít a buszra a csomagjaival együtt. A mai világban enyhén szólva szokatlan, hogy ennyire emberi hozzáállást látunk egy szolgáltatótól, főleg úgy, hogy az utasok közül senki nem állt volna fel, hogy segítsen. (Én a busz hátuljában ülve már későn vettem észre).

A néni a Varrógép utcáig utazott, ahol a sofőr szintén leszállt és lesegítette a csomagjaival együtt. Én ilyen kedves sofőrt még sosem láttam, remélem a BKV-nál/BKK-nál is olvassák ezeket a sorokat; egy vállveregetést biztosan megér ez a dicséret a sofőrnek.

Igazán most éreztem életemben először, hogy volt értelme megvenni a bérletet, mert ez egy igazi szolgáltatói magtartás volt. További jó munkát kívánok a sofőrnek és róla vegyen példát a többi kollégája is!

Igazán ocsmány, bicskanyitogató jelenetnek volt szemtanúja pénteken reggel Bence. Nem igényel részletes kommentárt a részemről.

November 23-án, reggel fél 8 körül felszállok a 22-es buszra a Budagyöngyénél, és még épp eléri egy srác is, aki szintén az első ajtónál száll fel, majd hátra szól a haverjának, aki a középsőnél szállt fel, hogy ez nem az a busz, de a másik mutatja neki, hogy de.

Majd a János kórháznál a srác behajol a sofőrfülke felett, és azt mondja a sofőrnek: "Anyád hogy van?", aztán úgy arconköpi, hogy a buszvezető köpni-nyelni nem tud, majd a srác leszáll. Látszott a sofőrön hogy nem kicsit felment benne a pumpa.

Mit kellett volna reagálnia? Kiszáll, és leordítja a fejét a parasztnak? Vagy esetleg ő is arconköpi? Ehelyett csak annyit tudott kinyögni, hogy "de é..." Nagyon sajnáltam szegény ürgét, mert rohadt megalázó, hogy arconköpik, mert egy retardált nem látta hanyas busz az, ami után fut, de ha busz, akkor biztos jó lesz... és ezek szerint nem volt jó.

Figyeltem a Moszkváig a sofőrt, és látszott rajta, hogy majd felrobbant idegességében. Mert ilyen esetekre nem sok eszköz lehet a kezükben, feltéve, ha nem akarnak 60 embert feltartóztani, amíg ők elkapják és kivárják, míg jön a yard.