BKV-figyelő

Megjelent a BKV etikai kódexe, amelyet a vezetés a cég alkotmányának tart. A vékony füzetet az ellenőröknek és a biztonsági őröknek is kiosztják, akikre egyébként idén hivatalosan négyszáz panasz érkezett az utasoktól. Ebből száz volt jogos a BKV szerint.

A napokban készült el a BKV etikai kódexe. A füzet szerint a cég minden munkavállalója, "köteles munkáját úgy végezni, hogy az az utasok megelégedésére szolgáljon".

Kiricsi Karola, a BKV szóvivője elmondta, hogy a kódex, melyet a cég alkotmányának tartanak, a külsős cégek munkavállalóira, például a biztonsági őrökre is vonatkozik. A füzetet a napokban kezdték kiosztani a dolgozóknak. A szóvivő elmondta, hogy a kódex hatályba lépésével nem változik a panaszbejelentés módja, továbbra is levélben, emailben, telefonon vagy szóban jelezheti valaki, hogy ha panasza van a szolgáltatásra.

Az ellenőrökre és a járművezetőkre külön részletes szabályrendszer vonatkozik. Ha rájuk érkezik jogos panasz, akkor a szabálytalanság mértékétől függően először figyelmeztetik a dolgozót, majd keményebb szankciók jönnek.

dén összesen 400 panasz érkezett az utasoktól, túlnyomórészt az ellenőrökre és a biztonsági őrökre, mondta Kiricsi Karola. A panaszt tevők 90 százaléka pótdíjjal büntetett utas, tíz százaléka pedig inkább a tanúja egy méltánytalannak tartott eseménynek. Hozzátette, hogy az elmúlt öt hónapban 450 ezer alkalommal szabtak ki pótdíjat az ellenőrök.

A szóvivő elmondása szerint a 400 panaszból száz végződött a munkavállaló felelősségre vonásával. A szankció az eset súlyosságától függően szóbeli figyelmeztetés, pénzmegvonás, vagy kirúgás volt. Azt egyelőre nem tudni, hogy az eddigi legsúlyosabb incidens, amelyben egy éjszakai busz ellenőrei eltörték egy utas orrcsontját, egy másiknak pedig az arccsontját, milyen felelősségre vonással végződik.

Szemelvények a kódexből

A BKV a kódex megalkotásával kifejezésre juttatja, hogy magáénak tekinti és követésre ajánlja mindazon morális értékeket, amelyek hozzájárulnak az emberi kapcsolatok megerősítéséhez és minőségének megtartásához. A dokumentum szerint a munkavégzés során ügyelni kell az utasközpontúságra, a társaság hírnevére, vagy az összeférhetetlenségre. Ez utóbbi passzus szerint minden vezető köteles nyilatkozatot tenni arról, ha üzleti partnercégének vezető munkatársával rokoni kapcsolatban áll.

Index

Kedves BKV Figyelő!

Az elmúlt időszakban feltűnt nekem egy dolog a BKV sofőrökkel kapcsolatban, ezt szeretném megosztani Veled.

Gyakran utazom a 19-es buszon, mindig késő esténként, a Nagykőrösi úti felüljárónál szállok fel. Ez a megálló ugye a következő a Dél-pesti buszgarázs után. Ezért ezen a buszon, főleg ebben az időpontban nagyon sok sofőr utazik, aki már leadta a műszakot, és hazafelé tart éppen. Eddig szinte kivétel nélkül azt tapasztaltam, hogy amikor felszállok, a buszon ülő sofőrök többsége már teljesen részeg. Kezükben piás üveg, hangoskodnak, kiabálnak, mintha csak ők lennének a buszon. Olyan is előfordult, hogy a következő - Tesco - megállónál bekiabálnak az idős, vagy sok szatyorral felszállni kívánó hölgyeknek, hogy ne az első ajtón próbálkozzanak stb. Szóval minősíthetetlen a stílusuk. De hát munkaidő után azt csinálnak, amit akarnak. Mégis, hogy lehet, hogy már a garázst elhagyva totál részegek? A garázsban rúgnának be? El sem tudom képzelni, hogy ott kocsma működjön.

Van egy BKV sofőr ismerősöm, akiről tudom, hogy munkán kívül nagyon keményen piál. A párom szokta mondani, hogy szerinte ennyi pia képtelenség, hogy másnapra teljesen kiürüljön a szervezetből, mire dolgozni megy. Volt, hogy egyik este ez a sofőr ismerősöm is a 19-es buszon volt, csak nem láttuk meg egymást, hanem már csak a Dél-pesti kórháznál (azaz pár megállóval később) futottunk össze. Addigra olyan részeg volt, hogy össze-vissza beszélt.

Szóval, ezek az emberek hol lesznek a munka végeztével ilyen gyorsan piásak? És vajon mire újra buszra ülnek, már minden ital kiürült a szervezetükből? Vagy csak én vagyok túl aggályos? Vagy?

Üdv.: Annamari

Tisztelt BKV vezetőség!

Levelemmel egy igen komoly és elgondolkodtató esetre szeretném felhívni figyelmüket. Panaszlevelem egy autóbuszvezetőre vonatkozik, aki a KTK-398 rendszámú Volvo buszt (30-as járat), tegnap, 2008. április 02-án délután vezette.

Az eset tulajdonképpen két eset egyszerre. Az első incidens délután fél hat előtt nem sokkal történt a Futár u-i megállóban, ahol két gyermekemmel és egy műanyag játék motorral várakoztunk a buszra. A fent említett autóbusz begördült a megállóba, ahol összesen kb. 4-5 utas várakozott, velünk együtt. A hátsó ajtó volt előttünk, így azon szálltunk fel. Felszállásunk után az autóbuszon 10-15 utas volt velünk együtt összesen. Senki sem állt. Alig léptünk fel fél lábbal a felső lépcsőre a sofőr elindult, úgy hogy én és a gyerekek hátra estünk a hátsó üléshez. Az ott ülő fiatalok segítettek fel bennünket. Ekkor hangosan odaszóltam a vezetőnek, hogy "legalább azt várja meg, hogy rendesen felszálljunk, mielőtt elindul". Meghallotta, hogy szóltam, mert a benti visszapillantó tükörben megnézett bennünket, de különösebben nem reagált.

Három megálló múlva a Szegedi útnál akartunk kiszállni (második incidens). Időben megnyomtuk a leszállásjelző gombot. A busz megállt és én leléptem a buszról és visszanyúltam a kisfiamért, jobb kezemmel kitartva a motort a buszból, hogy látható legyen, még nem fejeztük be a leszállást. Eközben a kislányom önállóan lépdelt le a busz lépcsőjén (ezt naponta kétszer teszi meg). Már éppen leléptünk volna mindannyian, mikor a sofőr ránkcsukta az ajtót és elindult. Gyakorlatilag "megfelezett" bennünket az ajtóval. Kiabáltam én is, az utasok is, mire egy fél méter után megállt a vezető. Felháborodottan kiabáltam továbbra is, de úgy tűnt ki sem akar szállni a buszból. Végül, talán a felháborodott utasokra tekintettel, mégis kiszállt, és csak annyit kérdezett, hívjon-e mentőt? Engem csitítgatott, ahelyett, hogy minimum bocsánatot kért volna. Annyi észrevétele volt, hogy miért nem a középső ajtón szálltam fel? Nem is értettem a kérdését, hiszen egyrészt nem volt nálam babakocsi (a gyermekeim már kinőttek belőle régen), másrészt belegondolni sem merek, hogy mekkorát repültünk volna a gyerekeimmel, ha a középső ajtónál felszállva indít rögtön a sofőr, ahol még ülések sincsenek, hogy legalább azok feltartanának az eséstől. Tekintettel arra, hogy a sofőr bár látott bennünket a buszmegállóban beállásakor, mégis teljes felszállásunk előtt indított, a leszállásjelzőgomb megnyomása ellenére sem volt figyelmes leszállásunkkor (az első incidens ellenére sem), vélhetően a visszapillantótükröt sem használta, nem akart kiszállni a buszból, megnézni, hogy mi történt, személyes reakciójában a nemtörődömség volt tapasztalható, egy felháborodott utas "leköcsögözte", bocsánatot nem kért, a felelősségét nem látta a helyzetben, két dologra tudok következtetni csak. Vagy SZÁNDÉKOSAN, vagy HANYAGSÁGBÓL követett el ekkora hibát a sofőr. Bármelyik is igaz, ez az ember nem alkalmas tömegközlekedési eszköz vezetésére, feltétlen veszélyt jelent az utazókra nézve.

Megjegyzem, hogy fel- és leszállásunkkor semmilyen fennakadást nem okoztunk, a gyermekeim napi rendszerességgel közlekednek buszon és villamoson. Eddig soha, ilyesmi nem történt velünk. A sofőrök és vezetők nagyrésze egyébként is igen figyelmes a kisgyerekekkel utazó közönséggel.

A fenti esetre tekintettel kérem Önöket, hogy a legszigorúbban járjanak el az adott sofőrrel szemben, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő többet. Belegondolni sem merek, hogy mi történt volna, ha valamelyik gyerekem kiesik a buszból, vagy egyéb fizikai vagy lelki sérülést szenved. Az eset óta a kislányom retteg és remegve-sikítva száll le a buszról.

Budapest, 2008. április 03.

Tisztelettel Kisné Cs. G.

Tisztelt ügyfélszolgálat!

Az alábbi esetre szeretném felhívni a figyelmüket:

ahogy az elmúlt években mindennap, 48-as járatukkal szerettünk volna ma (péntek, január 25.) este hazajutni feleségemmel. A XXI. kerületben, a Szent Imre téren vártunk a buszra, nagyjából másfél méterre a padkától a mérsékelt távolság indokolt, ugyanis időről-időre kamionok tartanak  gyorsulási versenyt a buszsávban, az üvegezett váróval egy vonalban.

19.53-kor feltűnt a járat, mi készülődtünk a felszálláshoz, ám a busz nem állt meg, hanem gyorsított és megállás nélkül továbbhajtott. Meglepődtünk, akárcsak még két másik sorstársunk, akik a HÉV-megálló felől jöttek, s szintén szerettek volna utazni. A tévedés kizárva, a megálló jól ki volt világítva, mi úgymond ráutaló magatartást tanúsítottunk. Az eset annál is inkább furcsa volt,  mert az elmúlt években naponta használtuk a megállót, hasonlót soha nem tapasztaltunk, sőt, a sofőrök egy része korrekt módon megvárja a HÉV felől futva érkező utasokat.

A tíz perccel később érkező következő buszról a végállomáson leszállva bekopogtunk, hogy alkalmazottaik figyelmét felhívjuk  a meglehetősen furcsa eljárásra. Mint kiderült, a szóban forgó járat sofőrje nyitott nekünk ajtót, aki felvetésünkre azonnal kiabálni kezdett. Meglehetősen zavarosan, s nagy hangon előadott monológjából előbb arról értesültünk, hogy négy méterre voltunk a megállótól, ezért nem állt meg, a történet néhány perccel később már úgy módosult, hogy ott álltunk ugyan, de beszélgettünk, neki pedig "nem kötelessége leszállni megkérdezni, hogy befejeztük-e" mármint a társalgást.

Meglehetősen sokat fizetek havi bérletemért, ezért nem tartom lehetetlen elvárásnak azt, hogy feljussak egy BKV-járatra.

Kérem, hogy jelezzék alkalmazottjuknak, a szolgáltatásukat rendszeresen igénybe vevő utasként a továbbhajtást, s a kioktató, durva stílust egyaránt elfogadhatatlannak tartom.

Intézkedésükről legyenek szívesek engem tájékoztatni.

P.s.: Levelemet tájékoztatásul elküldöm a www.bkvfigyelo.blog.hu internetes oldalnak is.