BKV-figyelő

Tegnap délelőtti bejegyzésünkben a Kossuth téri mozgólépcsővel foglalkoztunk. Mint azt a poszt bevezetőjében írtam, egymás után két utas lábáról is letépte a cipőt a mozgólépcső alsó fésűje. A blog rögtönítélő bírói látatlanban megállapították, hogy biztos az utas volt a hülye és a béna. Dolfi nevű kommentelőnk odáig ment, hogy kijelentette, idézem "Dögöljenek meg! Ilyen hülye emberekre nincs szükség, akik egy kurva mozgólépcsőről sem tudnak lelépni." Mára azonban kiderült, hogy mégsem az utasok a bénák, hanem a mozgólépcső fésűjével lehet probléma, ugyanis egy másik hozzászólónk, Leriel egy babakocsis balesetnek volt szemtanúja tegnap, ugyanott:

Olvasónk, Krisztián és a Kossuth téri metróállomás lépcsőjén előtte utazó leányzó cipőjét szó szerint ledarálta a mozgólépcső. A helyszínen tartózkodó BKV-s munkatárs szerint örülniük kell, hogy csak a cipőjüket cincálta szét a lépcső, és nem a könyöküket, mert arra is volt már példa. Beszámoló a kép alatt olvasható.

Figyelmesnek kell ahhoz lenni, hogy a BKV weblapján megtaláljuk a jól elrejtett tanácsadói szerződéseket. Hetekkel ezelőtt tették közzé ezeket az adatokat, ám az utasok nagy része még mindig nincs tisztában azzal, hová is megy az a pénz, amit akár fejlesztésekre is költhetnének a cég vezetői. Én alább összegyűjtöttem a legjavát ezeknek a szerződéseknek. Ha téged az egész lista érdekel, akkor kattints ide!

Kocsis István szorgalmazta a BKV "holdingosítását", ami azt jelentette volna, hogy a BKV minden egysége külön cégként működött volna. A holdinggá szervezésről megoszlanak a vélemények. Sokak hülyeségnek tarják, másoknak tetszik az ötlet. A holdingosítást a városvezetés kiherélte, ezért valószínű, hogy az a több mint 10 millió forint, amit erre elköltöttek, a kukában végzi:

Végre megtudhatjuk, miért kellett a BKV-nak cipőipari tanácsadásra elköltenie 700 ezer forintot, írja az Utazó kiskövet blog. A cég ugyanis kiírt egy közbeszerzési pályázatot munkacipő szállítására. Két év alatt összesen 7518 párat kell szállítania a nyertesnek, fele-fele arányban téli és nyári darabokat.

A cipőket majd azok az alkalmazottak viselhetik, akik az utcán, forgalomban dolgoznak. A tender érdekessége, hogy nem konkrét cipőt kell szállítani, hanem utalványos rendszerben kell a dolgozókat kiszolgálni - érdemben tehát a cipőkereskedők tudnak ajánlatot tenni. A pályázat értékelésekor 70 százalékban számít az ajánlati ár, 15 százalékot számít a bolt megközelíthetősége, és másik 15 százalékot ér a bolt(ok) nyitvatartási ideje.