BKV-figyelő

Üdv Figyelő!

Az eset ma (2008.06.17) történt velem úgy 11 óra felé. A gyors 130-as buszról akartam a Nagy Lajos Király útján átszállni a 3-as villamosra. A buszról még úgy tűnt, hogy el fogom érni a villamost, de mire odaértem az átkelőhöz már gyanús lett, hogy nem jön össze. Kikaptam volna a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de hoppááá, a 130-ason kicsúszott a zsebemből.

Idegsokk, dejavu (egyszer pont ugyanígy hagytam el a telót), találtam egy telefonfülkét, beledobtam az egyetlen százasomat, és zavaromban fölhívtam a különleges tudakozót :) , aki megkísérelte nekem lediktálni a BKV zöldszámát (kapcsolni nem tudta). Persze pont ilyenkor jön oda füvet nyírni valami gépparaszt, szóval csak annyit tudtam meg, hogy 0680... és megszakadt.

Következő ötlet már jobban sült el, megvártam a 80-ast, ami 5 perc múlva jött, és vázoltam a pilótának a történteket. Ő erre rögtön hívta a központot, akikkel a rádió állapota miatt nem sikerült rögtön kapcsolatot létesíteni, így visszahívták a központból mobilon. (volt headset).A központos hölgy elkérte a telefonszámomat. Majd 2 megálló múlva hívott az eredménnyel, a telefonomat egy hosszú göndör hajú fiatalember találta meg, aki vár a Stadionoknál. Bódottá :)

Leszállok a stadionoknál, és rohanok a szolgálati helyiségbe az állomás túloldalára. Ott pihenő buszvezetők néztek rám kerek szemekkel, és a 130-as pilótája közölte, hogy ő bizony beszélt a központtal és megnézte a helyemet, de nem talált semmit, újabb pánikroham, de lassan összeállt a kép: a vezető nem azonos a becsületes megtalálóval! :) Kérésemre a 130as busz pilótája rendelkezésemre bocsátotta saját mobiltelefonját, hogy azon fölhívva a saját készülékemet megismerhessem annak tartózkodási helyét.

A kedves megtaláló a metróállomás átellenes (Hungária körút felőli) végénél várt. No itt már futottam. Kedves fiatal srác várt türelmesen kezében a telefonommal, melynek értéke ugyan elhanyagolható, de a benne tárolt feljegyzések és telefonszámok igen értékesek számomra. Ki sem tudtam eléggé fejezni hálámat, rögtön indult a dolgára. 10 percre rá fölhívott a központos hölgy, hogy megkaptam-e a telefonomat.

Köszönetet mondok: A srácnak, megtalálta a készüléket, és türelmesen várt, amíg én rohangáltam ész nélkül. Köszönetet mondok: A 80-as troli (XXX-es számú gép) vezetőjének, aki nem hajtott el, hogy ne zavarjam vezetés közben, sőt kedvesen, érdemben foglalkozott a problémámmal. Köszönetet mondok: Az épp szolgálatban lévő központos hölgynek, aki az egész "mentőakciót" koordinálta. Köszönetet mondok: A 130-as busz vezetőjének, aki saját telefonját adta oda használatra.

Mennyi az esély rá, hogy egyszerre 4 ilyen remek emberrel találkozzon bármelyikünk, fél órán belül? Netán mégis van remény?

Szép napot!

Tibor