BKV-figyelő

Az utóbbi években már megszokhattátok, hogy a BKV-figyelőn (illetve annak idején a MÁV-figyelőn) olvasónk, TheElf egyszerűnek tűnő kérdésekkel és témákkal foglalkozik terjedelmesen és részletesen. Ma a "Szükség van ellenőrökre?" -kérdést dobja fel nektek, és alább több oldalon kifejti a saját véleményét:

Mi is az a pótdíj?

A pótdíj egy díj, nem kötbér, nem kártérítés, hanem egy speciális díjtétel, amit a BKV a szolgáltatásért elkér. Ha az ellenőrnél fizeted a díjat akkor drágább az utazás. Bírság, büntetés, kártérítés vagy kötbér ugyanis sok okból nem lehet. A BKV ugyanis nem hatóság. Ennek megfelelően a pótdíj a BKV számára bevételt jelent, érdekelt abban, hogy a lehető legtöbb pótdíjat szedje be. Az ellenőrrel szemben az első és legfontosabb szempont a pótdíjazás. Méghozzá elsősorban a behajtható pótdíj az értékes, az ami bevételt hoz. A BKV célja egyszerű: legalább annyi pénzt keressen a pótdíjakon amennyit elveszít a bliccelésen és az ellenőrök fizetésén. Ugye milyen egyszerű? Logikus is a magas díj.

Csakhogy, ha ez egy szerződésben meghatározott díj, egy módja az utazásért való fizetésnek, akkor bizony nem lehet erkölcsi kifogás a bliccelés ellen. Hiszen ezt a fizetési módot is felkínálja a szerződés. A ha elkapnak fizetek című népi játék innen pedig működik. És nehogy arra gondoljunk, mindenki sorra kerül, vagy a szerencsén múlik. Van aki jól játssza, van aki nem.

Mindig akad egy játékos kedvű blogolvasó, aki leteszteli a metrónál posztoló humanoid beléptetőkapukat. Most RM tesztelte le a biztonsági őröket és az ellenőröket, és arra a megállapításra jutott, hogy akármit felmutathat az őröknek, mindent érvényes bérletnek néznek:

Kedves BKV-figyelő!

2010. augusztusában az Index csinált egy tesztet, hogy mennyire lehet bemenni hamis jeggyel, illetve bérlettel a metróba. Én, és egy barátom kedvet kaptunk ahhoz, hogy reprezentáljuk ezt a tesztet, (azzal a külömbséggel, hogy mi több helyen mentünk be) hamár elvileg a BKV szigorúbb ellenőrzéseket tervezett. Kezdtünk az Opera földalattinál.

Én még az érvényes bérletemmel mentem be, a haverom viszont egy március-áprilisi bérlettel jött utánam. Tulajdonképpen a biztonsági őr nagyívből leszarta hogy mi van a kezünkben, konkrétan egy darab cetlit is felmutathattam volna neki. A Mexikói út fele tartó földalattira a Kodály Köröndnél felszállt egy ellenőr. Nagyobb próbálkozást tettünk, szeptember-októberi bérletet mutattunk fel, rábökött az ellenőr, megnézte, és azt mondta: "Rendben van, köszönöm!" Elfogadta a féléve lejárt bérletet!

Hiába vettem meg előre a jegyem és hiába lyukasztottam, ma délután mégis összetűzésbe kerültem egy ellenőrrel a Ferenciek terén. Hazafelé indultam a füstös Forgách utcától metróval. A mozgólépcső tetején kilyukasztottam a gyűjtőjegyemből egy jegyet, majd rutinosan zsebre tettem. A Ferenciek terénél szálltam le, ahol bemondták, hogy az ellenőrök a kijáratnál ellenőrzést végeznek, ezért már a mozgólépcsőn elővettem a gyűjtőt és előkészítettem a jegyet. Az ellenőrhöz érve készségesen megmutattam a szelvényt, de a BKV-s minden köszönés és kérés nélkül kivette a kezemből. Nézegette, forgatgatta, majd megkérdezte, hogy a helyszínen vagy csekken szeretném-e rendezni a büntetést.

Olvasónk, Marczi az alább olvasható levelében a német és a magyar tömegközlekedést hasonlítja össze. Mivel másfél évig élt Németországban, így elég tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy kijelenthesse, az ottani járművezetők és ellenőrök teljesen más hozzáállással végzik a munkájukat mint nálunk, Budapesten:

Kedves BKV-figyelő!

Egy ideje figyelem a blogot, igazából puszta kíváncsiságból. Vidéki vagyok, ritkán járok Budapestre, így csak néha érintkezem a BKV-val. Ellenben elég sok a negatív levél, és nekem sem túl pozitívak a tapasztalataim. Érdekes, hogy bár nem vagyok sokat a Fővárosban, valami mindig elveszi a kedvemet. Sajnos a nagyszámok törvénye alapján azt kell mondjam, nem csak velem van a baj. Tíz esetből 9, kicsit sok. De ne is szaporítsuk a szót, íme egy-két példa, aztán mindenki döntse el mit gondol.

Az elmúlt másfél évemet Németországban töltöttem ösztöndíjas diákként. Nem volt túl sok a támogatást, de azért ahova tudtunk elmentünk, és használtuk a közösségi közlekedést annak rendje és módja szerint. Kicsit szemet szúrt, hogy Berlinben mindez - a hivatalos valutaváltási árfolyamon átszámolva- ugyanannyiba került, mint itthon Budapesten. (A keresetek közötti különbségeket ismerjük, nem részletezem.) Lényegében nem is ez szúrt szemet, hanem a színvonalkülönbség. Amit nem a géppark állapotában mérek. Sokkal inkább kitűnt, az ellenőrök is ápolt, illedelmes és korrekt személyek voltak. Volt esetem, amikor elnéztem a jegyem érvényességét (megvettem előre a csoportos jegyet, mert jött ki hozzám a barátnőm) és nem néztem meg, hogy csak 9től érvényes, és fél kilenckor felszálltam vele a vonatra. Bírság és pattogás helyett közölte a bácsi rendesen, hogy mindjárt kiszámolja, hogy mennyit kell ráfizessek az útra a maradék 25 percre, amikortól érvényes lesz a jegyem. Nem követelőzött passportért, meg 40 euróért, hogy én csak blicceni akarok (bár ezt nehéz lett volna elhinni egy 28 eurós jeggyel a kezemben) és a többi. Megkérdeztem mi a baj, megmagyarázta, mondtam, ne haragudjon, nem figyeltem, majd megkérdeztem lehet tenni, elmondta, kifizettem a 4 euró pluszt, és rendben voltunk.

Olvasónk, NT 27 éves, és nyugdíjas bérlettel utazik a BKV járművein. Ezt a kedvezményt azért veheti igénybe, mert betegsége miatt rokkant-nyugdíjas lett. Látszólag ez sem az ellenőröknek, sem a biztonsági őröknek nem tetszik, ugyanis minden nap megszólják és csalónak hiszik a nyugdíjas bérlete miatt. Ilyen esetben mit lehet tenni szerintetek?

Kedves BKV-figyelő!

27 éves vagyok, sajnos rákbeteg emiatt rokkant-nyugdíjas. Nyugdíjas bérletet vehetek, avval utazhatok, de minden nap kapok megjegyzéseket, hogy na ez is nyugdíjas meg olyan megjegyzéseket mintha csalnék. Mit lehetne az ügyben tenni, hogy ne kelljen a bántó megjegyzéseket hallgatnom? Elég nagy baj nekem a betegségem, miért kell erre állndóan pont nekik engem emlékeztetni?

Üdvözlettel: NT