BKV-figyelő

Kedves Figyelő!

Az „élmény” friss gondolom megosztom veletek hátha érdekes lehet. Ma reggel a Moszkva téren felszálltam párommal a 4-6-os villamosra. Ilyenkor reggel elég sokan vannak, hely nem sok van, az ember oda áll ahova tud.

Mi a csukló részen álltunk meg. Villamos elindul és ugye a Moszkván az első 20 méteren igen erősen oldalirányban ki szokott lengeni a villamos ezért jól megkapaszkodtam és próbáltam stabilan állni.

Az első nagy kanyarnál, a tér szélénél igen erős fájdalom érte a bal nagylábujjamat. Lenéztem és azt látom, hogy a csukló és a kapaszkodó lenti találkozásánál (képen) a lábujjamat áttolta a kiszögellés alatt a forgórész. A fájdalom olyan erős volt, hogy hányingerem lett és egy pillanat alatt leizzadtam. A Margit híd budai hídfőjénél leszálltam és bebicegtem a munkahelyemre. Most egy óra elteltével is igen erős a fájdalom. Levettem a cipőmet és a következő látvány fogadott (erős idegzetűek kattintsanak ide!). A zoknimat és a cipőmet annyira rápasszírozta az a sz@r, hogy kivágta a körmöm a zoknimat. Asszem délután elmegyek orvoshoz látleletet vetetni és megröntgeneztetni. Remélem a csont nem repedt/tört el.

Szóval, csak annyit a dologhoz, hogy kérlek, figyelmeztessétek kedves utazótársaimat arról, hogy elég komoly veszélyforrás a csuklónak az a része. Elég alacsonynak tűnik ott az a rész, álmomban se gondoltam volna, hogy befér alá a lába. Így nem is figyeltem arra, hogy nem kéne oda állni. Egyébként is, milyen jármű az amin nem állhat az ember oda ahova szeretne? Miért nincs ez a rész jobban levédve, hogy még véletlenül se kerülhessen oda be alá semmi se?

Nem akarok belegondolni, hogy egy szandálos kisgyerek lábával mit csinált volna. A BKV pedig jó lenne, ha mielőbb kiküszöbölné ezt a veszélyforrást. Legalább egy táblát tegyen ki! „Vigyázz se..fej, ne rakd ide a lábad, mert szétlapítjuk! Mert az jó.”

Na ennyit mára a biztonságos tömegközlekedésről.

Üdvözlettel,
Horváth Gergely

Kedves BKV Figyelő!
 
Nagyon jó, széleskörű a blog, mint személyesen érintett, rendszeres BKV-utas, időnként beleolvasok. Most én szeretnék megosztani Veled egy friss történetet.

Ma kb. 17.28-kor a Béke tér felé közlekedő 50-es villamos a Villanytelep megálló előtt baromi nagyot fékezett, nem tudom, miért, én a hátsó részen ültem. Több utas elvágódott, sajnos egy már leszálláshoz közlekedő idős néni nagyon nagyot esett, megütötte a fejét, vérzett is. A sofőr megállt, hátrajött, miután szóltak neki (a néni leghátul állt). Mondta, hogy a villamos nem megy tovább, az utas baleset miatt. Beszólt a központba, mentőért, meg gondolom jelentette az eseményeket. 17.35-kor már ott volt a Baleseti helyszínelő, pár perc múlva még 1 autójuk, azt hiszem, a Forgalmi zavarelhárítás. Egyből intézkedtek, hogy egy Határ út fele tartó villamos álljon át és vigye tovább az utasokat, mivel közben 3 villamos feltorlódott és az utasok tanácstalanul álltak. Aztán jött az Üllői úton a 136-os, vagy valamelyik más busz, az pedig felvette a Határ út felé menő utasokat. Közben kikérdezték a nénit. A mentő 17.52-kor érkezett meg, tehát több mint 20 perc múlva, ezt soknak érzem. Oké, a néni magánál volt és nem ömlött a vére, de akkor is.

Szóval a BKV hozzáállását teljesen pozitívnak értékelem, minden közreműködőn éreztem, hogy segíteni akarnak a helyzet megoldásában. Sajnos ez a kedves útitársakról - illetve néhányról - nem mondható el, mert fennhangon szidták a helyzetet (ezek főleg roma egyének voltak, amin sajnos a napi tapasztalataimat figyelembe véve nem lepődök meg....)

Gondolom, Ti nem tudjátok kideríteni, mi lett végül a nénivel, mit állapított meg a mentő, illetve miért fékezett ilyen atom nagyot a villamos - máskor néha bemondja a sofőr, mi az oka a fékezésnek.
 
Mira

Tisztelt BKV Figyelő!

Elhatároztam, hogy nem fogom értékelni, azt ami történt, hanem csak tényszerűen leírom. Ennyi surmóságot 10-15 percen belül lehetetlen szavakkal kifejezeni.A sokszor már-már abszurdumba forduló történet azzal kezdődött, hogy egy ember csúnyán elesett a Népligetnél, Kőbánya felé vezető oldalon. Sietősen, jobban mondva szaladt a lépcsőn lefelé, hogy elérje az épp akkor beérkező metrót. Nagyjából a lépcső felénél megbotlott és ijesztően csúnyát esett. Szemöldöke több helyen felszakadt és eléggé észrevehetően vérzett. Én barátnőmmel és anyukájával utaztam. Mi viszonylag későn szálltunk le, így abban a szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy végignézhettük, ahogy a férfi lezuhan, és ahogy a leszálló utasok 80%-a közönyös arccal elsétál mellette, a másik 15% meg fölé hajol, kicsit vár és tovább megy. Arra még a mai napig nem jöttem rá, hogy mit gondoltak, mi járt a fejükben: Látták, hogy lélegzik még, nincs nagy baj?! Vagy, szakadt csöves, úgy kell neki ?! De kezdek eltérni a tárgyiasságtól. Egy néni volt az, aki lehajolt hozzá elöször és kiabált az embereknek, hogy hívja valaki a mentőket, mert neki nincs telefonja. Ekkor értünk mi nagyjából oda. Barátnőm és én is rögtön elkezdtük felváltva a 104 ill. 112-es számot hívni. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 3-4 percig egyik helyen sem vették fel. Mindkét helyen végtelenített hallgathattuk angolul ill. magyarul azt, hogy a beszélgetés rögzítve lesz. Eközben barátnőm anyukája kezdete el kezelni a sérültet. Ő egyébként és szerencsére orvos. Barátnőm végül beszélt a mentőkkel. A zuhanás óta eltelt kb. 5 perc, amikor kezdtek odaszállingózni a biztonságiak. Az egész mtróállomás be van kamerázva, de az nem fordult meg egyikőjük fejében sem, hogy esetleg a mentőládát is hozzák. Megkértük rá őket. Egyikőjük ugyanolyan kényelmes tempóban visszaballagott, és hozta a mentőládát. Miközben a barátnőm anyukája elkezdte a sebet tisztítani, sebtapasszal a vérzést csillapítani, két biztonsági őr azt vitatták meg, hogy vajon el kell-e kérni ilyenkor a sérült papírjait. Végül abban állapodtak meg, hogy igen. Miközben épp kezelték, felszólították, hogy mutassa meg a papírjait. Nem tudom, mit vártak, vagy mit tettek volna, ha nincsenek nála paírok, de voltak. Ezekután azzal hozakodtak elő, hogy fel kellene vinni, itt nem maradhat, zavarja az utasforgalmat. Ekkor barátnőm anyja közölte velük, hogy talán a fontossági sorrendet illendő lenne betartani. Miután nagyjából kész lett a kötözés, próbálta magát a férfi felvonszolni, mi akik ott voltunk, próbáltuk támogatni. Az őrök ebben sem segítettek. A forgalmi irodában a néni és orvos-ismerősöm megmosták a kezüket a vértől és talán ez inspirálta az újabb kérést: Valakinek fel kéne mosni a vért...mert a takaritók csak este 11 után jönnek, addig így nem maradhat, ők meg a fertőzésveszély miatt nem nyúlhatnak hozzá. Természetesen nemet mondtunk, de nem akarták feladni. Barátnőm mondta végül, ha adnak felmosóvödröt, vízet, meg felmosószert, akkor femossa ő, csak hagyjuk már végre egymást békén. "Nem áll módukban vízet biztosítani a művelet elvégzéséhez", vagy valami hasonló stílusú volt a válasz. Ekkor szedelődzködtünk, hogy eltűnjünk. Ekkor jött a felszólítás, hogy aki kihívta a mentőket, az nem mehet el. Az egyik ott dolgozó "lélek"jelenléte segített elkerülni a botrányt, ondta, hogy majd ő elvállalja. Ennyi.

Üdv:
keplib

Egy rossz mozdulat, és a kapaszkodón található repedésbe becsípődik a kezed. Nem is kell mondani, nem kellemes.