BKV-figyelő

Nem irigylem a forgalmi ügyeletesek munkáját, ezért nem is célom őket bántani. Olykor több ember feladatát látják el egyszerre (irányít, kamerát figyel, jegyet ad el, és pasziánszozik). Alant két történet olvasható a forgalmistákról. Az első nem akart jegyet adni, a második a turistákkal veszekedett, mert nem értette meg, hogy 40 jegy kell, és nem 4.

Tisztelt BKV!

Augusztus 17-én délután 17 és 17.30 között  a Kossuth téri Metró aluljáró jegypénztárában, szerettünk volna vidéki ismerőseink részére szakaszjegyet vásárolni. A Jegyautomata elnézést kért, de nem működött. A Jegypénztár ablakán egy kis írás miszerint a Forgalmi Ügyeletestől lehet jegyet vásárolni. A forgalmi ügyeleteshez bekopogtatva és jegyvásárlási szándékunkat közölve felnézett - az asztala tele volt jegyekkel- és közölte addig menjünk, amíg nem kapunk és elfordult az ablaktól és többet nem hallotta a kopogtatást és semmit. Nagyon kellemetlen volt az út a Moszkva térig, hogy ki fogja ezt elhinni a jegyellenőrzéskor, nemhogy bliccelni nem akartunk, de legszívesebben be se szálltunk volna a metróba. Frekventált,  turisták által sűrűn használatos a Kossuth téri Metró aluljáró, ezt a luxust szerintem, nem szabadna megengedni. Vasárnap nem volt módunk becsületesen utazni, ráadásul kellemetlenséget okozott a Forgalmi ügyeleten lévő munkatárs azzal, hogy nem volt hajlandó jegyet adni, még pénzért sem! Nem értem pontosan mi a céljuk ezzel? Magas büntetés behajtás, vagy mi?

Üdvözlettel: Galsi Ferenc

Egy másik történet:

Kedves BKV-Figyelő!

 

A pár napja megjelent jegyautomatás sztorival kapcsolatban szeretném élményemet megírni. A tegnapi napon (aug. 20) egy barátomat látogattam meg a Batthyány téren, és a hazaútra a BKV-t választottam.

 

Mivel mostanában nem járok rendszeresen tömegközlekedéssel, nem volt nálam jegy vagy bérlet, ezért - becsületes polgár létemre - vásárolni próbáltam este, 20:55 perckor. (azért pont ekkor indultam, hogy a tüzijáték miatti tömeget elkerüljem). Metró bejárat - automata. Mint a moszkva téri eset. A két automata közül egyik sem működött.

 

Forgalmi ügyelet: beálltam a sorba, majd 10 perc várakozás után kiálltam. Ugyanis egy szerencsétlen turistával veszekedett az angolul nem tudó pénztáros, aki negyven jegyet szeretett volna venni a csoportjának, de a pénztáros négyet adott. Meg az árat is sokallta. Mivel már segítettek neki, így nem tartottam szükségesnek beszállni a vitába. Ezek után gondolkozóba estem, hogy hogy juthatok jegyhez - a HÉV jegypénztárak mind zárva voltak. Szerencsére a bent várakozó HÉV szerelvények mellett találtam egy működőképes automatát, így az érintőképernyőn ráböktem kétszer a vonaljegyre, bedobtam az 540 Ft-ot, és láss csodát, alul kiadott két hibátlan vonaljegyet.

 

Az Örsön tökéletesen, pontosan indult a 31-es busz, és mivel ilyenkor a járat már ritka, még 3 futó utast is megvárt. Az út során egyenletesen vezetett, sőt a Csömöri úti felüljárón direkt lassan haladt, hogy az utasok a tüzijátékból is láthassanak valamit.

 

Megtehette, hiszen a megállókban alig akadt pár fel-leszálló utas, és autósok se zavarták a forgalmat, így tartható volt a menetrend.

A sok negatív cikk közé most beteszünk egy pozitív észrevételt is. Mi is szeretjük látni, hogy vannak még emberséges, normális BKV dolgozók. Szerencsére még ők vannak többségben.

Kedves BKV-figyelő!

 

Régebben volt már, csak most jutott eszembe, de gondoltam megosztom egy pozitív élményem. Nem, nem írtam el, nem vagyok részeg, tényleg pozitív. Mármint a BKV-vel kapcsolatban, mert amúgy veszteség ért.

 

Gondolom vagyunk páran olyan állatok mint én, akik nem bírnak vigyázni az ernyőjükre. Hiába, szinte alig használok ilyet, csak időjáráscsinálás céljából szokott nálam lenni (ha nálam van, tuti nem esik). Elhagytam már legalább ötöt, nagy ellátója vagyok utastársaimnak, legutóbb egy nagyon frankó, szép nagy, kétszemélyes, elegáns Samsonite-ot hagytam el amit még anno államvizsgára menet kellett vennem hirtelen, mert elkapott egy vihar a városban. Mikor elhagytam, aznap előtte már háromszor visszamentem érte, na de ez már klinikai eset, nem ide tartozik. Ellenben a nap egyik főszereplője volt, sokat ökörködtünk vele, kedves képeken szerepel. A Deákon a 2-es vonalán a fülkés padoknál magam mögé fektettem és ott felejtettem mikor felszálltam az Örs felé. A Keletinél vettem észre, visszamentem, de addigra már magáévá tette valaki. Adtam az illúziómnak és felmentem a forgalmi ügyeletre, hátha valaki volt olyan rendes, hogy leadta, nekem ez jutott volna eszembe ha találtam volna egyet. Az ügyeletes, egy kedves nő türelmesen meghallgatott és rögtön intézkedett. Felhívott MINDEN állomást, előbb az Örs felé, utána a Déli felé. Senkinél nem adták le.

 

Figyelmes, kedves és maximálisan segítőkész BKV alkalmazottal találkoztam, pozitív élmény volt. Végül - mivel nem Pesten lakom, és az illúzióm az utastársakban nem tért vissza - nem telefonáltam be a talált tárgyak osztályára, ahogy javasolta sajnálkozva, valójában el is felejtettem, pár nappal később kellett volna. Az aki megtalálta és leadta annak ennek ellenére nagyon köszönöm. Ha nem adta le, az tudja hova dugja és meddig.

 

Béla