BKV-figyelő

Az utasbarát szoláltatáshoz az is hozzátartozik, hogy viszonylag könnyen, sok helyen tudjunk jegyet vagy bérletet venni. Gábor leveléből kiderül, hogy helyenként akár több megállónyit is utazni kell egy pénztárig, noha korábban a trafikban is lehetett jegyet venni.

Nektek mi a tapasztalatotok? Természetesen várjuk az értékesítést végző BKK reakcióját is, hogy kiderüljön, mi az oka az átmeneti "áruhiánynak".

Szomorúan tapasztalom, hogy a BKV (az jegy és bérletértékesítés ma már a BKK-hoz tartozik - a szerk.) nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy ez emberek a lakóhelyükhöz közel bérletet tudjanak vásárolni. Természetesen csodálkoznak a sok elégedetlen utason...

A legközelebbi pénztárak több buszmegálló távolságra vannak. A képen látható felirat olvasható a XV. kerületi Molnár Viktor utcai Lottózó/Trafik bejáratánál; az ott dolgozó hölgy elmondása szerint már több mint egy hónapja nem hajlandó nekik a BKV/BKK bérletet eladni és a környékbeli kis boltoknak sem.

Azt nem tudom, hogy egész Budapestre kiterjed-e a probléma.

Frissítés

A felvetett problémára reagálva a BKK az alábbi tájékoztatást adta:

A BKV Figyelő oldalon december 15-én megjelent "Miért nem lehet jegyet és bérletet venni a trafikban?" című bejegyzésével kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központ az alábbiakról tájékoztatja.

A www.bkk.hu oldalon a Jegyek és bérletek menüpontban lehet tájékozódni az árushelyekről, jegykiadó automatákról, valamint a járművezetőnél történő vásárlási lehetőségekről. Viszonteladói szerződést jelenleg csak jegyértékesítési tevékenységre lehet kötni. Utazó üzletkötőink rengeteg jegyértékesítésre alkalmas üzletet keresnek fel szerződéskötés céljából.

A BKK 2013 első negyedévében pályázatot fog kiírni a jegy és bérletértékesítési tevékenység ellátására. Mivel ez egy közbeszerzés köteles tevékenység, ezért nem áll módunkban a jegyértékesítésen túlmenően bérletértékesítésre is szerződést kötni.

Az együttes jegy- és bérletértékesítésben, mint közbeszerzés köteles tevékenységben, a kiírt pályázaton történő részvételen keresztül lesz módja mindenkinek indulni.

A levél végén a BKK megadta az e-mail címet, amelyen a viszonteladói jegyértékesítésre lehet jelentkezni, valamint táblázatban tájékoztatott a XV. kerületi jegyértékesítő pontokról. Kérésre elküldöm. 

Mindenkinek van sztorija arról, amikor a bottal is csak alig csoszogó anyókák a buszt/villamost meglátva kézbe kapják az orvosi segédeszközt, és olimpiai bajnokokat megszégyenítő sprinttel legyorsulják a járatot. Ezek kedves történetek, nincs bennük semmi bántó.

Olvasónk, Kamilla is tiszteli az időseket, de voltak negatív tapasztalatai. Alább az ő levelét közöljük; kérek mindenkit, hogy közelítsen ironikusan a témához, és mellőzze az agresszív nyuggerezést. Köszönöm.

Hosszú évek óta használom a tömegközlekedést, mindig érvényes jeggyel vagy bérlettel utazom. Igyekszem megadni a tiszteletet minden utastársamnak. Nálam alap, ha tele van a busz, akkor sem ülök le, mert azon a vonalon, ahol napi szinten utazom, rendszeres az idős, beteg vagy terhes/kisgyerekes anyuka.

A vezetők sokszor fel is hívják az utasok figyelmét, ha idős vagy tolókocsis utas készül felszállni, hogy segítsék, adják át az ülőhelyet számukra!

Sajnos, ez az udvariasság sokszor csak a fiataloktól van megkövetelve. Rendszeresen utazom és tapasztalom a 7-173-as buszon a Bosnyák térnél, hogy jórészt az idősebb korosztály - általában a piac felől érkezők - meg sem várják, amíg az utasok leszállnak, egyből furakszanak fel a buszra.

Vasárnap reggel Újpalota felé arra lettem figyelmes a leghátsó ajtónál, hogy egy idős néni a botját maga elé tartva próbálta visszatuszkolni az épp leszállni készülő gyerekes anyukát. Mikor a fiatal anyuka szóvá tette, az idős nő nyomdafestéket nem tűrő modorban válaszolta, hogy neki elsőbbsége van, és hogy a fiatalok menjenek gyalog, mert nekik még van két ép lábuk. Szerinte a tömegközlekedés az időseknek van.

Felszállva a buszra szerencsésen végighúzta a lábamon a húzós kocsiját. Véletlenül sem nézett körbe és kért elnézést. Két napja annak voltam szem- és fültanúja, hogy egy szintén a piacról érkező idős néni beleköt egy fiatalemberbe, aki az egyik dupla ülés belső székén ült. A problémája az volt, hogy mindkét ülőhelyre szüksége volt a néninek, mivel sok cucca volt és nem tudta mind a földre rakni. A fiatal srác nagy nehezen felállt, ekkor derült ki, hogy el van törve a lába.

Tegnap pedig az első ajtónál szorult be egy idős úriember húzós kocsija a korlát és az ajtó közé, pedig a második ajtónál alig álltak és még ülőhely is volt. Természetesen az anyázás nem maradt el és a buszvezető, illetve az utasok voltak a hibásak.

Maximálisan egyetértek azon idős utastársaimmal akik arra panaszkodnak, ha a fiatal nem adja át nekik a helyüket és udvariatlanok, modortalanok, de szerintem ennek az udvariasságnak oda-vissza kellene működnie. Az említett három eset sajnos mindennapos a 7-173-as vonalon.

Esetleg fel lehetne tüntetni a buszok külső ajtaján, hogy a leszállóknak van elsőbbségük, hol lehet nagyobb csomaggal felszállni és hogy mindenkinek csak egy ülőhely jár.

Mindig öröm, ha egy témában több álláspontnak is teret tudunk adni. Egyik olvasónk néhány napja egy agresszív autóbuszvezetőről írt levelet (Csuklós busszal a biciklis ellen), aki "sajátos" magatartásával veszélyeztette egy az utcán közlekedő kerékpáros biztonságát.

Tudjuk: a buszvezetők többsége nem ilyen, tisztességesen, megbízhatóan végzi a munkáját, és tisztában van a felelősségével. A felvetett témára reagált levelében a BKV egyik járművezetője, aki a saját szemszögéből közelítette meg a szituációt.

Azt kérte, ne írjuk le a nevét, mert továbbra is a cégnél szeretne dolgozni.

Sajnos a kerékpárosok nem miden esetben tudják a KRESZ előírásait, és azt gondolják, hogy a buszsávot ők is mindenhol használhatják. De ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha ezt külön tábla jelzi. A Soroksári úton pedig semmi sem engedélyezi a kerékpárosok buszsávban történő haladását, ennek ellenére tejes nyugodtsággal tartják fel a több mint száz embert szállító tömött csuklós buszokat.

Semmi bajom a kerékpárosokkal és nem kívánok részt venni a buszos-kerékpáros harcban sem, mert primitív dolognak tartom, hogy harcoljunk egymással. De azért csúcsforglomban igazán mehetnének a járdán, ami olyan széles, hogy azon még két személygépkocsi is elférne.

Többször előfordult velem, hogy este, amikor már nem volt forgalom, minden incidens nélkül megelőztem a buszsávban szabálytalanul haladó kerékpárost, de az kicsit bosszantó, ha áll a Soroksári út és úgy kell a kerékpáros után szinte lépésben haladni abban a sávban, ami arra van kitalálva, hogy tudjanak haladni a teljesen kitömött autóbuszok.

Ha ilyenkor jelzem a dudával, hogy nem jó helyen jár, akkor én vagyok a szemét, és mit képzelek én hogy busszal a buszsávban kívánok haladni...

Én soha nem szorítottam le kerékpárost és nem is fogok, mert esélytelen lenne az életben maradásra. De ezúton kérem kerékpáros útitársaimat, hogy ha jön mögöttük a busz, legalább álljanak félre, amíg elmegy, és utána ők is nyugodtan tudnak a buszsávban kerékpározni. A segítséget előre is köszönöm.

Néhány éve kezdtem biciklizni Budapesten. Eleinte tartottam a forgalomtól; buszok, villamosok jönnek mennek, a körút keskeny, a sebességhatár csak papíron 50 km/óra. Aztán rájöttem, hogy a legkevésbé a buszoktól kell félni, hiszen vezetőik profik, tapasztaltak, óvatosak. Nem is lehetne ez másképp, hiszen hatalmas a felelősségük.

András nevű olvasónk a napokban volt tanúja az alábbi esetnek. A történetben szereplő buszvezető szakértelmét levélírónk sem vitatja, a hozzáállása viszont felvet kérdéseket.

2012. október 30-án egy 97E jelzésű, csuklós Volvo buszon utaztam, ami 18:05-re érkezett be az Örs vezér terére. Rendszáma FJX-190 volt. A buszt egy ősz fickó vezette, aki a gyógyszergyár előtt eszeveszett tempóba kezdett és lassítás nélkül ért a kanyarokba. Mondanom sem kell az utasok csak úgy csüngtek a kapaszkodókon.

Ez így ment egészen addig a kereszteződésig, ahol a busz találkozik a 3-as villamos vonalával. Ugyanis itt a buszt beérte egy kerékpáros, akit az utolsó kanyarban majdnem eltiport a vasbehemót. A bringás kérdőre vonta a sofőrt, idézem: "Te állat! 70-nel vetted be a kanyart! Leért a busz alja!" Itt hagy jegyezzem meg, majdnem derékszögű kanyarokról beszélünk.

A lényeg, hogy a bringás mondta volna tovább a magáét, de buszvezető közbevágott, mégpedig olyan alpári módon, hogy azt már nem idézném, mert nem tűrné a nyomdafestéket. A szócsata után a bringás tovább haladt, a sofőr pedig a piros jelzés ellenére követte a kerékpárost a kereszteződésbe, és támadó, morgó hangot kiadva többször ráhúzta a kormányt.

Szerencsére a bringás balra kanyarodva elmenekült, a busz meg jobbra fordult, igaz már jócskán átlógott a másik sávba, ahol az út többi részén előszeretettel haladt a záróvonalat semmisnek véve.

Kérem továbbítsák a levelem oda, ahova kell, és remélem levelemmel hozzájárultam ahhoz, hogy az ilyen embereket eltüntessék az utakról, főleg a tömegközlekedési eszközök volánjai mögül.

Vajon milyen érzések kerítik hatalmába az embert, ha azt látja, hogy a buszvezető nem tudja kezelni az egyébként nem kezelhetetlennek tűnő problémát? Mennyire készülnek fel a BKV dolgozói egy "válsághelyzetre"? Képes-e garantálni az utasok biztonságát egy pánikba esett járművezető? Ezek a kérdések ötlöttek fel Richárd levelét olvasva, aki meglehetősen bizarr szituációba keveredett a minap a BPI-571-es rendszámú buszon.

A mai napon szomorú tapasztalatokat szereztem a 130-as járaton közlekedve, midőn menet közben a buszon kinyílt a hátsó ajtó, én hátul tartózkodtam és néztem a sofőrt: észreveszi-e, hogy így közlekedünk. De mivel nem csökkentette a tempót, gondoltam odamegyek és figyelmeztetem rá, hogy nyitva van a busz hátsó ajtaja.

Sajnálatos módon ő ezt szépen lerendezte: "nem látod, b..zmeg, hogy telefonálok?". Gondolom, valamikor egy másik életben már lecimbiztünk vagy valami, hogy így reagált. Már ekkor legyintettem, és megvolt a véleményem arról is, aki ezt a sofőrt a pszichiátriai vizsgán továbbengedte.

Majd továbbutaztunk, közben ő többször is telefonos segítséget kért, gondolom a diszpécsertől, hogy mitévő legyen, mert ilyen még vele nem történt. Na, de eztán jött a lényeg mert amit a vásárcsarnokig művelt vezetés címszó alatt, az szinte minden utas véleménye szerint minden kritikán aluli volt.

Mint aki elvesztette maradék türelmét is - nem tudom mitől lett hirtelen olyan idegállapotban -, szinte reszketett, tiszta vörös lett az egész arca és végig ledudált minden gyalogost a zebrákról (nem is olyanokról beszélek, akik még le sem léptek a járdáról, hanem olyanokról akik már rég az úttesten voltak). Ledudálta az autókat is, amelyek a zebra előtt megálltak.

Arról nem is beszélve, hogy úgy átment a vásárcsarnok előtti piros lámpán, ahogy elő van írva, majd a tetőpont az azt követő zebra volt, ahol megint ledudálta a gyalogosokat, sőt majdnem bele is ment az ott közlekedők közé.

Ezt követően már az utasok is hangosan kezdték kérdőre vonni a sofőrt, hogy mit csinál, mert ez most már sok. Erre ő úgy nyilvánult meg, hogy kicsapta az ajtót és trágár káromkodások közepette leordított mindenkit, aki mert szólni neki. Arra hivatkozva, hogy ő az ajtó miatt ideges.

Hát nem hiszem hogy ez indok lenne arra, hogy így közlekedjen valaki, veszélyeztetve mások testi épségét. Arról nem is szólva, hogy ki szeretne egy idegbeteg sofőr társaságában utazni.

FRISSÍTÉS!

Több olvasónk is jelezte, hogy ezzel a rendszámmal 2001. óta nem közlekedik busz. Három eset lehetséges:

- a levél beküldője elírta a rendszámot,

- kamu a sztori, valakinek ez a hobbija,

- szándékosan megvezették a blogot - lejárató szándékkal.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a BKV-figyelő elsősorban fogyasztóvédelmi blog, amely utasészrevételekkel, utaspanaszokkal foglalkozik. Lehetetlen minden sztorit ellenőrizni, kénytelenek vagyunk megbízni az olvasóink által küldött levelek igazságtartalmában. Aki szándékosan meg akarja vezetni a blogot, az kárt okoz, ezzel a bizalommal él vissza, ellehetetlenítni a munkánkat.