BKV-figyelő

Vizsgálatot indított a Budapesti Közlekedési Központ, miután az esti órákban már nem lehet jegyet venni a metróban sem a pénztáraknál, sem a forgalmi ügyeleteken, -írja az Index.

Mint arról a BKV-figyelő már többször beszámolt, az esti órákban szinte lehetetlen jegyhez és bérlethez jutni a külső kerületekben, és már a belvárosban is, ugyanis a BKV a metrókban nemrég megszüntette azt a lehetőséget, hogy késő este vagy hétvégén a forgalmi ügyeletestől is lehet jegyet venni.

A vizsgálat az Index megkeresésére indult. A Budapesti Közlekedési Központnak (BKK) pénteken küldték el kérdéseiket. Hétfői válaszuk szerint az ügyben vizsgálatot indítottak, amelynek eredményéről csak ennek lezárása után adhatnak tájékoztatást.

Jegyautomaták mindenhol vannak, de ezek gyakran nem működnek. A mozgólépcsők tetején viszont a késő esti órákig is ott vannak az ellenőrök, így aki korábban nem vett jegyet, nem tud utazni.

A lap a BKK-tól azt kérdezte, mit tehet az az utas, aki nem váltotta meg előre menetjegyét, miért nem javítják ki az elromlott jegyautomatákat és általában miért tesz úgy a BKV, mintha szívességet tenne azzal, hogy szállítja az utasokat, ahelyett, hogy minél több jegy eladására törekedne.

Olvasónk február 23-án reggel szem- és fültanúja volt egy 110 kilós férfi és egy 50 kilós kalauznő konfliktusának. Mint azt levelében írja, a kalauz egy lejárt igazolványt szeretett volna bevonni az utastól, aki ezt nehezményezte, emiatt kezdett őrjöngeni. Az utas nem érti, hogy a BKV miért enged egyedül dolgozni egy nőt egy ilyen vonalon, amikor a férfi kalauzok is biztonsági őrökkel szoktak végigmenni a kocsikon.

Bízom benne, hogy a térfigyelő-kamerás rendszer hamarosan kiépül a tömegközlekedési eszközökön, és ezzel megelőzhetőek lesznek az ilyen esetek.

Kedves BKV-figyelő!

Ma (02.23.) reggel szem- és fültanúja voltam körülbelül 50 útitársammal együtt egy 110 kilós "eltérő kultúrájú" egyén és a kb. 50 kilós kalauznő konfliktusának. Az eset a Vágóhídra háromnegyed 9-kor befutó szerelvény második kocsijában történt. Pontos okát nem tudom, de a renitens utas ordibálásából és a kalauznő reakcióiból arra következtetek, hogy a kalauznő bizonyos utasításra hivatkozva elvett az utastól egy lejárt igazolványt, ami 1 évre szólt, december 31-ig bezárólag. Az utas ezt nehezményezte és őrjöngve, szitkozódva követelte vissza az iratot, valamint Soroksár, Hősök tere megálló magasságában fenyegetően lépett fel a kalauznővel szemben, mondván adja vissza, vagy ha nem, akkor nem engedi továbbmenni a vonatot. A konfliktusba bekapcsolódott néhány mondat erejéig a helyi forgalmista is. A kalauznő végül kvázi menekülésszerűen elhagyta a kocsit. A balhé a Vágóhídon folytatódott, ahol már a HÉV-vezér is próbálta útba igazítani a renitens utast, hogy milyen eredménnyel, arról nincs információm.

Kérdésem a BKV-hoz: sokszor tapasztalom, hogy még a férfi kalauzokat is kétfős biztonsági személyzet kíséri kocsiról kocsira, hogy lehet, hogy pont egy kis termetű nő mellé nem jut biztonsági őr, aki garantálná a biztonságát? Folyamatosan figyelemmel kísértem a konfliktust, hogy adott esetben a hölgy segítségére siessek, de sajnos az az érzésem, hogy egyedül maradtam volna a jó szándékkal.

Éppen ezért felhívnám a társaság figyelmét, hogy arra hiába vár, hogy az utazóközönség védi majd meg a dolgozóit, mert a magyar emberek többsége mára annyi tompa és érzéketlen, hogy felőlük akár ott helyben meg is gyilkolhatnak bárkit, csak hozzájuk ne érjenek!

Olvasónk párjával ma reggel a szentednrei HÉV-en utazott. Egyikőjük jegyet szeretett volna venni a kalauztól, de ez nem volt egyszerű. A BKV-s valamint nagyon felhúzta magát, ugyanis a jegyvásárlás vitába torkollott, a kalauz minősíthetetlen stílusban beszélt az utasokkal. Olvasónk értetlenül áll a történtek előtt, és a BKV-hoz fordult:

Tisztelt BKV-figyelő!

Őszinte leszek, habár több mint 10 éve utazom be pestre és használom a bkv-t, nem hallottam még erről az oldalról. Ma reggel ért sérelmem elmesélése után jelezte nekem a főnököm, hogy van egy ilyen oldal. Gondoltam,itt is megosztom, hogy mi történt velem.

Reggel, a Szentendréről 6:43-kor induló Batthyány térig közlekedő héven utaztam párommal. Békásmegyer állomásnál jártunk, mire hozzánk ért az ellenőr, aki a kiegészítő jegyeket, bérleteket ellenőrzi. Szentendreiek vagyunk, de ma reggel a párom, aki egyébként nem szokott hévvel utazni, Pomáz állomáson szállt fel. Kért is egy kiegészítő jegyet az ellenőrtől, Szentendre állomástól.

Gyorsan kijavítottam, hogy Pomázon szállt fel, onnantól kérje, és ezt ő azonnal ki is javította az ellenőr felé. Ekkor az ellenőr már agresszívan szólt a páromhoz, hogy jó lenne, ha eldöntené, hol szállt fel. Még egyszer kihangsúlyozom, a párom nem jár hévvel és szentendrei lakos, tehát automatikusan kérte a jegyet Szentendréről, ezzel ezek szerint hatalmas bűnt követett el, legalábbis a bkv dolgozója szerint. 500 Ft-ot fizetett és két jegyet kapott, mire kérdezte, hogy hol a visszajáró. Az ellenőr szintén felháborodva mondja, hogy két jegyet kért, az 500 Ft, milyen visszajárót szeretne? Erre a párom mondja, hogy ő csak egy jegyet kért. Persze az ellenőr kötötte az ebet a karóhoz, ő tévedhetetlen, ha ő azt állítja, hogy 2 jegy lett kérve, akkor biztos úgy történt.

Miért kért volna két jegyet, amikor nekem bérletem van? De ekkor már nagyon mogorva volt az ellenőr velünk és már én is beszálltam a vitába. Nem volt igaza az ellenőrnek, a párom jegyet szeretett volna venni, ezt a stílust nem engedheti meg magának egy bkv dolgozó sem a tisztességes utassal szemben. Persze, mivel nem hagytam magunkat, az ellenőrnek ez nem tetszett, és oda-vissza ment a vitatkozás, ő még azt is megengedte magának, hogy olyat mondjon nekem, a szüleimmel beszéljek így. Jó, hogy nem küldött el az anyámba, már elnézést a kifejezésért. Mindezt csak azért, mert ő két jegyet hallott és mert a párom véletlenül Szentendréről kérte a jegyet, amit aztán gyorsan javított is.

Mi, utasok, egy szolgáltatást veszünk igénybe, nem is olcsón, amiért ezt a bánásmódot kapjuk. Úgy érzem, a bkv dolgozói kicsit sokat képzelnek már magukról, tisztelet a kivételnek, ha ilyen van még egyáltalán. Hozzátenném, nem kis suhanc tizenéves kölykök vagyunk. Én 27 éves vagyok, a párom 33. Azt hiszem, nekünk is kijár egy kis tisztelet.

Azt még megjegyezném, hogy az ellenőr olyan stílusban beszélt velünk, hogy egy másik utasnak is bántotta a fülét és védelmünkre kelt, ismeretlenül.

Az ellenőrnek leolvastam a kis kártyáján szereplő azonosító kódját és ezzel panaszt tettem rögtön a BKV Zrt. felé, most várom az intézkedésüket és a válaszukat, persze valószínű nem fog történni semmi.

Azért remélem, nem ússza meg minden következmény nélkül ezt a viselkedését az ellenőr!

Üdvözlettel: Egy becsületes utas

A Deák tér hétvégén és hétköznapokon is Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja. Itt futnak össze a metrók, itt van két villamos végállomása, és számos busz találkozik a téren. Ennek ellenére sokszor lehetetlen jegyhez jutni, és az utasok bármennyire is szeretnének fizetni az igénybe vett szolgáltatásért, esélyük sincs erre. Azt már majdnem megszoktuk, hogy a külső kerületekben lehetetlen jegyhez és bérlethez jutni, de az, hogy a belvárosban sem árulnak jegyet, elfogadhatatlan. Tényleg csak azokat sajnálom, akik rákényszerülnek a bliccelésre.

Olvasónk, Szansájnbarbi vasárnap este a Deákról akart eljutni Kőbánya-Kispestre, de nem tudott jegyet venni, ugyanis a pénztár már zárva volt, az automaták pedig nem működtek. Mint írja, rettentően zavarta a helyzet, hiszen nem akart bliccelni, az igénybe vett szolgáltatást ki akarta fizetni, de erre nem volt lehetősége. Az volt a szerencséje, hogy találnak a táskában még egy használható jegyet. Sztori alant:

Kedves BKV-figyelő!

Eddig csak olvastam a blogot, de most kénytelen voltam "tollat" ragadni, mivel tegnap olyan élményben volt részem, amit nem kívánnék szó nélkül hagyni. Alapvetően autós vagyok, de az emelkedő benzinárak mellett elkezdtem békávézni, illetve a belvárosba egy-egy rövidebb programért érdemesebb tömegközlekedni, szerintem.

Történt, hogy 2012. február 26-án, este 21:40 magasságában feleségemmel és négy ismerőssel színházból tartottunk hazafelé a Deák téren és az a hátsó szándékunk támadt, hogy ezt az utat metróval tesszük meg. Mivel úgy jött ki, hogy feleségemnek még jutott volna jegy, nekem nem, gondoltam, majd veszek a bejáratnál, vagy legfeljebb az automatából.

Naiv voltam, mert pénztár ilyenkor már nincs, de egy laza mozdulattal elővettem az aprót, hogy akkor megetetem a gépet egy vonaljegyért. Ez nem jött össze, ugyanis bármilyen pénzérmét, bármilyen szögben igyekeztem volna bedobni, belökni, becsúsztatni óvatosan, akadás nélkül kijött alul. Oké, nem adjuk fel, mellette a másik, majd ott menni fog... tévedtem, a szituáció ugyanaz. Felszívtam magam és a 320 forint apróval elindultam lefele a jegykezelő gépek és a marcona kinézetű ellenőrök felé. "Tessék, uram, itt a jegy ára. Megkérném, hogy menjen már fel és vegyen jegyet nekem, mert valahogy nem sikerült, biztos bennem van a hiba."

Az ellenőr szemei kikerekedtek először, de utána meglepően nyugodt hangnemben közölte, valószínű, hogy elromlott az automata, menjek át a templom irányából megközelíthető lejárathoz és ott próbálkozzak, vagy beenged a 2-es metró lejáratánál található géphez, nézzem meg azon. Megjegyzem, ezzel párhuzamosan két külföldi is megjelent, akikkel nem igazán tudtak kommunikálni az ellenőrök nyelvismeret hiányában, pedig nekik is ugyanaz volt a gondjuk, mint nekem. Ők csak moziztak, mit bohóckodok.

Megcéloztam a gépet, de ott viszont nem működött az érzékelő panel, bármennyire is próbálkoztam. Visszamentem és megkérdeztem egy másik ellenőrt, hogy ilyenkor hogyan tudok élni azzal a lehetőséggel, hogy nem szeretnék bliccelni, tisztességesen fizetni akarok egy jegyért, de nem teszik lehetővé számomra.

A válasz egyszerű volt, felmehetek a 4. automatából jegyet nyerni - már ha működik, de inkább rossz az is -,vagy felőle elmehetek, de rá ne hivatkozzak, ha a metrókijáratnál - esetünkben Köki - elkapnak és megbüntetnek. "Oké, de hadd ne menjek körbe, belülről elmehetek?" "Igen." - hangzott a válasz. "De ha ott sem működik, akkor nem fogják visszaengedni, vagy megbüntetik 8 ezer forintra, úgy viszont már utazhatok kényelmesen, de megvárhatom a forgalmi ügyeletet, ami 10 órakor nyit és ott panaszt tehetek." "Nem szívesen várnék tovább, szeretnék hazajutni. Maximum abban az esetben várnék, ha a forgalmi ügyelet igazolni tudja az utazásom során, hogy nem tudtam élni a jegyfizetés lehetőségével a jegyautomata műszaki hibája miatt." - érdeklődtem a lehetőségeimről.

"Erre sajnos nincs lehetőség, csak panaszt tehet." - hangzott a rideg válasz. Eléggé szürreális helyzet kellős közepén találtam hirtelen magam. Egyrészt nem értettem, hogy egy forgalmas csomóponton miért nem működnek az automaták. Nem egy, hanem az összes rossz egyszerre és szerintem, nem épp akkor hibásodtak meg, hanem úgy állhatnak egy ideje, de gondolom, sokan inkább az újságosnál vettek jegyet, vagy fent a pénztárban. Ha így van, miért nem oldják meg ideiglenesen a jegykiadást, amíg nem javítják meg a gépeket?

Tényleg kockáztassam meg azt, hogy megúszom ellenőr és büntetés nélkül azt néhány megállót, amit a végállomásig szeretnék megtenni csak azért, mert a BKV területén üzemelő jegyautomaták nem megfelelő felügyelete miatt épp nem működtek, pedig teljesen természetes módon fizetni szerettem volna a szolgáltatásért, ahogy kell és nem bliccelni?

A másik, hogy milyen lehetősége van egy utasnak egy ilyen patthelyzetben? Tényleg elérhet-e bármit is, ha panaszt tesz a forgalmi ügyeleten? A külföldieket pedig sajnáltam, mert nekik még inkább fogalmuk sem volt, mit is tudnának tenni pláne úgy, hogy egy szavukat sem értették az ellenőrök. Tudom, én vagyok hülye, szarjak sünt és társai, de engem zavar ez az egész eset. Nem mentség számomra, hogy szegény BKV milyen rossz helyzetben van. Az sem érdekel, hogy a rengeteg bliccelő sok-sok pénzzel megkárosította a céget. Nekem az számít, hogyha tömegközlekedéssel szeretnék eljutni bárhova, amiért még fizetni is akarok, akkor elvárom azokat a feltételeket, amivel a legalapvetőbb kelléket megvehetem: a jegyet. Ne kényszerüljek bliccelésre, vagy olyan kiskapukra, amit nem akarok megtenni.

De hogy hepiend is legyen: az volt a szerencsénk, hogy az egyik ismerősünk talált véletlenül egy plusz jegyet a táskájában - női táskák rejtélye -, amivel végül is korrekten hazautazhattunk kissé mérgelődve a fentieken.

Anyukám, köszönöm, jól van, roppant jó egészségnek örvend. :)

Üdvözlök minden posztolót!

Szansájnbarbi

A tegnapi napon a BKV sajtóosztálya ismét átgondolatlan, indulatos és személyeskedő sajtóreakcióval sokkolta a BKV-figyelő szerkesztőit. A cég illetékesei ismételten olyan mondatokat és állításokat kértek számon a főszerkesztőn, amit ő le se írt, majd megfenyegették, hogy ha nem teszi közzé egy az egyben a blogon, jogi útra terelik az ügyet. Ezután már meg sem lepődtünk a levél harmadik, személyeskedő bekezdésén, ami minden szakmaiságot nélkülöz. A BKV levele ismételten forditva sült el, a blog helyett magukat járatták le az illetékesek. (A levelet ide kattintva olvashatod el!)

Mivel ez nem az első eset, nem tudunk mást tenni, megkérjük a BKV kommunikációs igazgatóját, hogy ne rombolja tovább a cég hírnevét, hanem távozzon. Gondokkodjon el a visszajelzéseken és a kommenteken, és fogja fel végre, hogy egy valamire való cég ilyet nem engedhet meg magának.

A tegnapi levélre ezt a terjedelmes választ küldtük:

Tisztelt BKV Zrt!

A tegnapi levelükre kicsit terjedelmesebben reagálnék. Megértem, hogy utasításba van adva Önöknél, hogy a blogomat, és engem, ahol lehet, meg kell próbálni lejáratni. Nem lehet egyszerű feldolgozni, hogy már az ötödik éve sikeresen működik, és napról napra népszerűbb a BKV-figyelő. Azzal a tudattal sem lehet könnyű együtt élni, hogy akárhogy is próbálkoznak, egyre több utas keresi meg a blogon keresztül a nyilvánosságot a panaszával, és a bejelentésével, és egyre több dolgozójuk támogat minket. De jobban teszik, ha megbarátkoznak annak a gondolatával, hogy a BKV-figyelő a legnagyobb BKV-s közösség, és az is marad!

Megértem az Önök helyzetét, de ha egy tanácsot elfogadnak, a lejáratásba ne úgy kezdjenek bele, hogy olyan mondatokat válaszolnak meg, amit én le se írtam, mert így saját magukat járatják le, méghozzá nagy nyilvánosság előtt. Bárhogy is fenyegetőznek, nem fogok egy olyan levelet közzétenni a blogon, amiben olyannal vádolnak, amit el se követtem, amit le se írtam.

Tisztában vagyok azzal, hogy a levél itt a harmadik bekezdésről szól, az eleje csak "rizsa", ezért nem szól semmiről. Örültek volna annak, ha az utasok az én pótdíjtartozásomon csámcsognak, ha arról megy a vita, hogy én biztos jegy és bérlet nélkül utazom, és így kritizálom a BKV-t. Holott Önök is tudják, hogy a pótdíjat nem emiatt, hanem az elveszített bérletigazolványom miatt kell fizetnem, bérletem akkor is volt, most is van, és a későbbiekben is lesz, amikor kénytelen vagyok igénybe venni a szolgáltatásukat.

Visszatérve a levélre: tény, hogy kommunikáció szempontjából jó fogás lett volna, ha az emberek a büntetésemen csámcsognak, bár elég etikátlan, és nem fedi a valóságot. Ismételten megpróbáltak lejáratni, de ez megint visszafelé sült el, ugyanis sikeresen lejáratták saját magukat a több, mint 7300 tagot számláló BKV-s közösségünk előtt.

Ha gondolják, nagyon szívesen adok ingyen és bérmentve kommunikációval kapcsolatos tanácsokat, ötleteket. Mint a mellékelt ábra is mutatja, hiába foglalkoztatnak havi sokszázezer forintért kommunikációs igazgatót, 22 évesen valahogy mindig sikerül a lejárató közleményeiket és reakcióikat visszapattintani. Ha már így takarékoskodnak, talán a kommunikációs igazgatónak feleslegesen kifizetett súlyos százezreket is meg lehetne spórolni.

Arra kérem Önöket, hogy a reakciókat és a tapasztalatokat összegyűjtve, gondolkodjanak el azon, hogy vajon megéri-e minden egyes alkalommal lejáratni saját magukat. Egy valamire való versenyhelyzetben lévő cégnél hasonló még csak elő sem fordulhatna. Egy normálisan működő cég nem engedné meg, hogy olyan szinten nevetség tárgyává váljon, mint Önök.

Figyelmüket megköszönve, maradok tisztelettel:

Gál Mihály, a BKV-figyelő szerkesztője, és a legnagyobb BKV-s közösség vezetője.