BKV-figyelő

Egy hete közöltük András levelét, aki - a korábbiakkal ellentétben - nem kapott matricagyűjtő füzetet biciklijének szállításához. Kérdéseire a BKK-tól várt válaszokat, most - a BKV-figyelőn keresztül - meg is kapja őket.

A BKV-figyelő blogon 2013. április 13-án megjelent "Jár a matricagyűjtő vagy sem?" című posztban foglaltak kapcsán az alábbi tájékoztatást adja a Budapesti Közlekedési Központ.

A kerékpárszállítás díjaira vonatkozó kérdésével mindenekelőtt röviden utalnunk kell a vonatkozó jogi háttérre. A budapesti tömegközlekedés viteldíjait, azok alkalmazási feltételeit ugyanis a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 4. § (4) d) pontja és 31. §-a alapján Budapest Főváros Önkormányzata állapítja meg a BKK Zrt.-vel kötött, feladat-ellátásról és közszolgáltatásról szóló keret-megállapodásban. Ennek alapján készül Társaságunk Díjszabása.

A jegyek, bérletek vagy éppen a díjmentes utazásra jogosultak kerékpárbérletéhez való füzet kiadásakor a pénztárosok nem vizsgálják a jogosultságot, hiszen az utas nem köteles arra, hogy azokat saját maga vásárolja meg. Például fiatalabb diákok számára jellemző, hogy a szülők veszik meg a bérletet, de általában is lehetséges, hogy például egy családban egy személy egyszerre váltja meg a szükséges bérleteket, így az észrevételt beküldő is kérheti a füzet és abban kerékpárbérlet kiadását díjmentes utazásra jogosult családtagjának, ismerősének.

A jogosultság ellenőrzése utazáskor történik, azt a pénztáros az általa kiadott cikkek közül csak meglehetősen szűk kör (főleg a nyugdíjas és kisgyerekes bérletigazolványok kiállítása) esetében végzi. Ha a pénztárostól megkérdezi, hogy az észrevételt beküldő használhat-e kerékpárbérletet a szóban forgó füzetbe ragasztva, akkor természetesen munkatársunknak meg kell tudni adnia a választ – ha esetleg tévesen tájékoztatták, illetve azon tévedésért, miszerint a füzetet csak BKV dolgozók használhatnák, szíves elnézését kérjük.

Mivel bejegyzése alapján az észrevételt beküldő nem jogosult díjmentes utazásra, ezért nem használhatja a kerékpárbérletet a díjmentes utazásra jogosultak számára kiadott füzettel. Mivel a pénztárban nem ellenőrzik a jogosultságot, ezért ott nem adódhatott probléma a kerékpárbérlet vásárlásakor. Az, hogy ellenőrzés során sem derült fény arra, hogy az észrevételt beküldő a füzetbe ragasztva nem használhatna kerékpárbérletet (sőt, ezt helytelenül éppen a hév jegyellenőr ajánlotta), már az ellenőrzést végző személyzet sajnálatos tévedése folytán adódott.

Kerékpárszállításhoz az észrevételt beküldőnek nem szükséges bérletet váltania: ahogyan saját maga számára jegyet kezel, ugyanúgy érvényesíthet egy jegyet a kerékpár szállítására is. A kerékpárbérlet azonban (minthogy bérletről van szó) rendszeres utazásokhoz lett bevezetve, rendszeres utazásokra pedig az utasok bérletet használhatnak, ezért kerékpárbérlet csak az utas bérletéhez adható ki. A személyszállítás díját jeggyel fizetők nem használhatnak kerékpárbérletet.

A kerékpárbérlet ára rendkívül alacsony, igen jelentős mértékű kedvezményt biztosít, ezt a kedvezményt pedig üzletpolitikai megfontolásokból elsősorban a tömegközlekedést választó törzsutasoknak, a bérlettel közlekedőknek indokolt biztosítani – ennek megfelelően állapította meg viteldíjainkat Budapest Főváros Közgyűlése is.

Összefoglalva: a "kerékpáros bérlet-matrica füzet ingyenes utazásra jogosultak számára" elnevezésű füzet használatára, amint azt a neve is mutatja, kizárólag azok jogosultak, akik saját utazásuk tekintetében egyébként díjfizetésre nem kötelezettek. Aki díjmentes utazásra nem jogosult, a kerékpárbérletet csak a saját maga számára váltott bérlethez vásárolhatja.

András ritkán utazik, így nem szokott a HÉV-re kerékpárbérletet venni. Eddig jeggyel utazott, de most nem adtak el neki matricagyűjtő füzetet. Három pénztárnál három különböző magyarázattal utasították el.

Már több mint egy éve kerékpárral közlekedek és ehhez a gödöllői HÉV-et is igénybe veszem. Tekintve, hogy nem akarok minden egyes alkalommal jegyet venni a kerékpáromra, a kalauzok tanácsát követve a pénztárban kértem egy kis matricagyüjtő füzetet. Bérletet nem használok, mert csak a gödöllői HÉV pár megállójára nem éri meg megvennem, inkább jegyet veszek arra a havi pár alkalomra.

A mai napon (április 10.) betelt a füzetem és szerettem volna újat kérni. Nem voltak hajlandóak a jegypénztárban kiadni nekem, mindhárom ablaknál más kifogásra hivatkoztak. Az egyiknél elfogyott, a másiknál azt mondták, hogy ez csak a BKK dolgozóknak jár, a harmadiknál kérték az ingyenes utazásra jogosító papíromat. Tavaly pont a kalauzok tanácsára kértem ki a füzetet és soha nem jelentett problémát senkinek sem, hogy ilyenem van.

Az érdekelne, hogy

- ha nem vagyok jogosult a matricagyűjtő füzetre akkor tavaly miért adtak gond nélkül?

- ha nem vagyok jogosult a matricagyűjtő füzetre akkor miért nem volt soha gond amikor matricát vettem rá, illetve amikor ellenőrizték?

- ha havonta csak pár alkalommal használom a HÉV-et akkor miért kell bérletet vennem ahhoz, hogy kerékpárt szállíthassak?

Talán a tavaszi fáradtság vagy az ebéd utáni szieszta okozhatta azt, hogy Attilának jó félórája ment el azzal, hogy kerékpárbérletet vett a HÉV-re. Más ésszerű magyarázatot nem találok. Olvasónk azonban nem elégedett meg ennyivel; az alábbi levelet juttatta el a BKV-nak. (Nem teljesen jó helyre egyébként, mert a jegyértékesítést a BKK végzi, de nyilván eljut oda is, ha máskor nem, majd most.)

A mai napon (2013. április 9.) szerettem volna a Közvágóhídon lévő bérletpénztárban kerékpáros-bérletet vásárolni 12:45 és 13:15 között. Hárman voltak előttem, közel 5 perce álltunk és mivel a sor egyáltalán nem haladt, többet zúgolódni kezdtek, ugyanis a bent dolgozó kolléga nem boldogult a nekiszegezett feladattal.

Időközben egy HÉV-szerelvény kiment az állomásról, tehát már borítékolhatóan elkéstem, de mivel nem szerettem volna 350 forintos vonaljegyet vásárolni oda-vissza a kerékpár szállításáért, ezért ragaszkodtam a bérlethez. Miután a kettővel előttem álló hölgy végzett, arra lettünk figyelmesek, hogy a pénztár ablakát bezárják, ekkor a sor már közel 8 méteres volt.

Nem sokkal később kinyílt a pénztár melletti ajtó és egy idősebb korú úr lépett ki rajta, aki nemes egyszerűséggel rágyújtott és flegmán közölte, hogy ő lesz majd a pénztárban, ha az alkalmatlan kolléga kiszállt onnan. A zúgolódóknak külön szólt, hogy lehet panaszt írni, ha valami nem tetszik.

Eközben beállt a következő HÉV is, aminek indulásáig 10 perc volt hátra körülbelül. Az előbb említett úr, miután elszívta a cigarettáját, befáradt a kasszába és totális lassúsággal megkezdte a kígyózó sor kiszolgálását. Az előttem lévő két utas jegy- és bérletvásárlása ki is merítette a 10 perces keretet, bemondták, hogy ez a HÉV is indul.

Én következtem a sorban, de bonyolult feladatot adtam, ugyanis 3 perc keresgélés során lett meg az ominózus kerékpáros-bérlet, amit annak rendje és módja szerint kifizettem. Ekkor indultam a bent álló HÉV-szerelvényhez, ami megérkezésem pillanatában, 3 perc késéssel, de nélkülem indult el.

Szeretnék magyarázatot kapni az alkalmatlan kollégák munkájára, a folyamatos (vagyis inkább mindennapos) kábellopásokra, és arra is, hogy miért nem hajlandó a BKV az utasért lenni és nem fordítva. A levelet a BKV-figyelő blognak is továbbítottam, várom megtisztelő válaszukat!

Az alábbi levél írója az elmúlt években többféle munkakörben megfordult a BKV-nál és a BKK-nál, így komoly tapasztalatai vannak velünk, utasokkal kapcsolatban. Miközben számtalan, gyakran jogos panasz érkezik a budapesti tömegközlekedésre és az abban dolgozókra, érdemes "meghallgatni" a másik oldalt is. Hiszen tudjuk, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Régóta gondolkodom egy levél megírásán, amivel reagálni tudok mind a pozitív, de legfőképpen a negatív levelekre, amelyeket a blogon olvashatunk. Számos részre bonthatók a panaszok, szeretnék ezekre egyenként véleményt írni, hátha lesz olyan az olvasók közül, aki megérti a másik oldalt is, s nem az "utáljuk most őt" elvet fogja követni.

Jelenleg mint pénztáros dolgozom a BKK-nál, így értelemszerűen sokat kerülök kontaktusba az emberekkel, de dolgoztam már kisegítő tolmácsként is pár éve, diák koromban, ahol szintén sokat találkoztam az emberekkel, és meg kell mondjam, eléggé ledöbbentő, amikkel találkozom. Napi 400-500 vásárló intézi nálam a jegy- vagy bérletvásárlását, így elég jó képet tudok alkotni az átlagemberről.

Gyerekkorom óta arra tanítottak, hogy teljesen mindegy, hogy boltba megyek vagy csak az utcán szólítok le valakit bármilyen okból, az első, hogy köszönjek. Nem hiszem, hogy olyan nagy elvárás egy jó napot/jó estét! Az emberek 60 százaléka, legfőképpen az idősek és a turisták azok, akik rendszerint úgy érkeznek a pénztárhoz, hogy már a mozgólépcsőről kiabálják, mutogatják, hogy egy jegyet szeretnének, majd az udvarias köszönésemre lenéző tekintet a válasz.

Rendszerint a pénztáros az, akin csattan egy elromlott mozgólépcső vagy a jegykiadó gép hibája, holott az előbbire a forgalmi ügyeletes tud válaszokat biztosítani, utobbiakért (amiket egy külsős cég üzemeltet) az automata oldalán található ingyenes szám tud megoldással szolgálni. Egy átlag utastól természetesen nem várható el, hogy mindezekkel tisztában legyen, de az ebből adódó ingerültségét miért a pénztároson kell levezetni?

Elvégre ha egy tévének a távirányítója nem működik, akkor sem a pénztároshoz megyünk annak felmenőit szidalmazni, vagy éppen annak foglalkozását firtatni.

Tolmácsként az ellenőrökkel közösen végeztem a munkámat, ők ellenőriztek, én fordítottam, így az ő oldalukról is lehetőségem nyílt a helyzet értékelésére. Nagyon sok levelet olvastam, amelyekben az utasok az ellenőrök bunkó magatartására hivatkoznak és nem áll szándékomban ezeket cáfolni, hisz tudjuk, hogy vannak ilyen emberek.

DE! Kíváncsi lennék, vajon melyik olvasó lenne képes arra, hogy napi 8 órában hallgassa az utasok szidalmazását, hogy "rohadt g**ik", "kéregess anyádtól", stb. Az ellenőrök sajnos elértek arra a szintre (nagyrészt az ő hibájukból, de részben az utasok általánosításaiból), hogy már senkit nem érdekel az egyén, hogy ki milyen ember, meglátja az ellenőrt, onnantól ő AZ ELLENŐR, akit utálni kell, akit le kell köpni, és aki egy szemét, szar alak.

Senkit nem érdekel az (és ez az összes emberre vonatkozik), hogy talán ha emberségesen közelítene, köszönne, nagy valószínűséggel kedvesebb választ kapna. Számos példát lehet felsorakoztatni ennek az igazolására is, de sajnos ezt mindenki annyira természetesnek veszi, hogy erről nem esik szó.

Mindenki nézzen egy kicsit magába, hogy vajon ő hogyan bírkózna meg egy olyan munkával, ahol az emberek mind megvetéssel tekinenek a dolgozóra, ahol szinte nulla az esély arra, hogy egy normális kontaktust lehessen létre hozni. Persze, hogy ezek után az ember nem szívesen jár munkába, streszesebb és ingerültebb a kelleténél. De ez is egy munka és nem teheti meg mindenki, hogy irodában üljön egész nap és azért kapjon fizetést.

A sofőrök munkájához sajnos nem sokat tudok hozzáfűzni, nem dolgoztam velük, de vannak ott dolgozó ismerőseim, akik olyanokról tudnak beszámolni, amiket természetesen mindenki tud: alkatrész hiány, az ebből adódó problémák, amiért ő felel, a bunkó utasok, akikkel nap mint nap szembekerül.

Mint utas sokszor voltam fül és szemtanúja eseteknek ahol a BKV-t szidalmazták, rongálták annak állapota miatt, vagy éppen az esetleges késésért. Kíváncsi lennék, ezek az emberek mit csinálnának, ha nem lenne BKV. Hogy járnának munkába, szórakozni, iskolába? Tény, hogy sajnos nem lehet a menetrendre hivatkozni mint egy biztos tájékoztatás a járművek indulásáról, illetve a buszok, villamosok, metrók állapota is kifogásolható, de végeredményben szállít minket.

Írkálhatunk sok száz posztot arról, hogy mi jó és mi rossz ebben a rendszerben, változtatni úgysem tudunk rajta, csak azon, hogy kinek a napját rontjuk el egy-egy beszólással vagy megjegyzéssel. Tényleg a pénztárost, sofőrt, ellenőrt, forgalmistát kell elküldeni melegebb éghajlatra egy rossz rendszer miatt, amiről ők semmit sem tehetnek?

Milyen ember az, aki képes napi 8-10-14-24 órában tökéletesen utasbarát, kedves, mosolygós stílusban munkát végezni, amikor ugyanennyi időben folyamatosan kapja a szidalmazásokat?Utasként az ember elvárja a toleranciát, de hogy ő legyen toleráns, az meghaladja sokak képességét.

Ami a budapestieknek rutinból megy, a vidékieknek vagy a külföldieknek korántsem. Zsolt Miskolcról utazott a fővárosba, s amellett, hogy csaknem eltévedt a Keletinél, rengeteget kellett sorban állnia a jegypénztárnál is. A kialakult tömegről fotót is küldött.

Múlt szombaton ismét Budapestre kényszerültem utazni, Miskolcról. Azt már korábban jeleztem, közöltétek is, hogy a Keleti pályaudvarnál a metró megváltozott megközelítési helye SEHOL nincs jelezve. Jelentem, azóta sem, de most már legalább én tudom, merre kell menni, gondolom, van még olyan, aki kínlódik ezzel a kérdéssel, mint én tavaly nyáron. Főleg, aki ritkán utazik fővárosunkba, netán-tán külföldi.

Sajnos nem volt budapesti buszjegyem, lementem az aluljáróba, és az EGYETLEN üzemelő jegyértékesítő ablak előtti sor a mozgólépcsőkig ért. Nem mértem, de 20-30 perces sorban állás után juthattam jegyhez, miközben a mozgólépcső bejáratánál 4 unatkozó ellenőr beszélgetett. Ha abból 2 esetleg jegyet is árul, a másik kettő kényelmesen tudta volna ellenőrizni a gyér forgalmat (mivel mindenki sorban állt).

Volt egy működésképtelen jegykiadó automata is, felirat nem volt rajta, hogy nem működik, így folyamatosan próbálkozott rajta valamelyik türelmetlen utas. Nem érdeke a BKK-nak a jegyeladás? Nagyon úgy tűnik…

Egyébként nagyon tetszenek a fehér metrók! Hazafelé a Deák térnél mentem le a metró aluljáróba, a 3-as metró nagyon sok helyen ki volt táblázva, az 1-es is egy helyen, a 2-es metróra semmiféle utalás nincs, hogy merre kell venni az irányt. Tudom, ez Nektek teljesen egyértelmű, valami nekem is rémlett, de inkább megkérdeztem. Nem lehetne azt is kitáblázni?