BKV-figyelő

Noha az új beszerzéseknél ma már alapfeltétel, hogy egy jármű alacsonypadlós legyen, a budapesti tömegközlekedés gyakran ma is tortúra a babakocsival utazók számára. Nemcsak a lépcsők miatt; a BKK/BKV dolgozóin és az utastársakon is sok múlik. Zsuzsa megosztotta velünk pozitív és negatív tapasztalatait egyaránt.

A mai napon (2012. november 29.) több járművel is volt szerencsém utazni. Természetesen bérlettel. Kisgyermekes anyuka vagyok, babakocsival viszem a legkisebb csemetémet, mert még nem tud járni, viszont cipelni hosszabb távon nem bírom.

Alapból nem vagyok egy tolongós fajta, előbb indulok el mindig legalább 10 perccel, hogy ne kelljen sehol rohannom, tolonganom. Reggel a 3-as metróval indultunk Kispest, Határ útról. Sajnos az utastársakban semmi segítőkészség nem volt ma reggel, inkább fellöknek babakocsival együtt, de akkor is előttem kell felszállniuk a metróra. Ha szóvá teszem neki, hogy én is ezzel a járművel utaznék, nem kell fellökni, inkább tovább megy vagy visszamorog valamit, hogy nem látott...

Viszont először ültünk az új Alstom metrón. Nagyon tetszett, szép és tiszta, de leginkább halk. Ezután a 75-ös trolira szálltunk át a Puskás Ferenc Stadionnál. Nem ismerem a buszfajtákat, ez alacsony padlós volt, könnyen felszálltam rá a kijelölt középső ajtónál.

A buszokon azt szeretem leginkább, hogy majdnem mindenkinek külön jegye vagy bérlete van a csomagjai számára. Megkértem a dupla jeggyel/bérlettel rendelkező hölgyet, hogy a külső ülést adja át, nagy grimaszok közepette elvette a táskáját, átadta a helyet.

A Deák Ferenc térnél az egyik ellenőr felajánlotta, hogy segít lecipelni a babakocsit, nem kértem, de megköszöntem a segítséget, lefele könnyebb cipelni, mert húz a súly. Igénybe vettük a Combino villamost is néhány megálló erejéig. Itt inkább fellöktek, de nehogy előbb szálljak le az ajtóban állva babakocsival, mint az öltönyös úriemberek...

A Blaha Lujza téren felszálltunk a 99-es buszra, mely szintén alacsony padlós volt, bár a menetrend szerint 2 magas busz lett volna, de én ennek csak örültem, hogy nem kell emelgetnem a magas lépcsőn a babakocsit.

Nem vagyok ismerős az útvonalon, de valamilyen piac környékén felszállt 2 ellenőr és 3 közterületes. Észre sem vettem őket, mert az első 2 ajtónál szálltak fel, csak amikor hátrébb értek. Arra lettem figyelmes, hogy udvarias társalgás történik.

- Jó napot kívánok, jegyeket és bérleteket kérném felmutatni. Köszönöm szépen, további kellemes napot!

Viszont egy fiatalembernek nem volt. Kérdezték, hogy otthon felejtette-e a bérletét, mert akkor azt be tudja mutatni, helyszínen x forint a fizetendő, csekken y forint a fizetendő összeg. Nem nagyon hallottam, mert a busz hátuljában voltam, ők pedig középen beszélgettek. A jegy nélkül utazó fiatalember szó nélkül átadta iratait és közben beszélgettek is az ellenőrrel teljesen normálisan, mosolygósan. A végén megkapta a csekket szép napot kívántak egymásnak és a következő megállónál le is szálltak a közterületesekkel együtt, várták a következő buszt, gondolom. Eddig nem volt sok tapasztalatom (hála az égnek) ellenőrökkel, de velem eddig normálisak voltak.

Összességében sajnos az utazó közönség nem figyel oda senkire, csak azt nézi, hogy tud jobban tolakodni, nem számít, hogy kit lök fel, terhes nőt, kisgyereket, babakocsit, gipszelt embert, idős embert. Ez elég szomorú, de ebben az országban sajnos ez a természetes. Persze a táskájával együtt, mert annak is külön ülés jár!

Másik kedvencem a "piac járat". Én megvárom, hogy felnyomuljanak a nyugdíjasok, mert nekik nyomulni kell hazafele a megpakolt szatyrokkal. Felszállok utánuk és jelzem, hogy ez a rész babakocsinak, mozgássérülteknek van fenntartva, nem pedig a szatyroknak. Van sértődés meg morgás, de elmegy onnan másik helyet vadászva a szatyroknak.

Hirtelen ennyi, amit kiadtam magamból, köszönöm ha elolvassa valaki. 

Hogy csukhatja be úgy egy buszvezető a busz ajtaját, hogy nem néz bele a visszapillantóba? Ha belenéz, akkor hogy nem veszi észre, hogy egy nő ott áll az ajtó előtt, karjai az utastérbe lógnak, és épp egy 20 kilós babakocsit próbál meg leemelni a buszról? Olvasónk rendszeresen szív a figyelmetlen buszosok miatt:

Kedves BKV-figyelő!

Az eset, ami velem történt, nem az első volt, de most már hogy sokadszorra előfordul, úgy érzem muszáj elmesélnem, hátha lehet tenni az ügy érdekében (mondjuk normális oktatásban részesíteni a vezetőket).

Az első esetem még februárban történt egy péntek délutánon, olyan 14:48 körül a 4-6-os villamos vonalán. Áll a nép a megállóban, én is a kislányommal aki a babakocsiban ült. Megjegyzem városi közlekedésre alkalmas és nem az a nagyfajta terepjáró babakocsi. Szóval a Király utcánál beáll a villamos a megállóba, az utasok leszállnak, de mire a megállóban várakozók felszállhatnának csukódik az ajtó. A babakocsit éppen hogy visszatudtam rántani az ajtóból. A villamos ajtajai bezáródtak és elindult. Az emberek meg csak álltak a megállóban, hogy most mi van, mert a megállóból konkrétan egy ember nem szállhatott fel a villamosra a vezető "jóvoltából".

Olvasónk gyermekével és babakocsival közlekedik. Mindig tapasztalja, hogy a BKV egyes buszvezetői milyen türelmetlenek. Még fel sem tette a kocsit a buszra, máris nyomják a csengőt, és csukják az ajtót. Pár napja a babakocsi és apukája is az ajtók között maradt.

Imádom egyébként, amikor a busz beáll a megállóba, kinyílnak az ajtajai, majd egyből megszólal az utas sürgető indulásjelző, így esélyt sem adnak a biztonságos és a szabályos felszállásra. Ilyenkor lehet büntetlenül odacsukni a lassan felszálló időseket és a babakocsival közlekedő anyukákat, mert lehet hivatkozni az "Indulásjelzős szabályra". De vajon hová siet ennyire a buszvezető?

Kedves Mihály!

A következő panasszal fordulok hozzád: 6 hónapos kismama vagyok 2 éves fiúgyermekkel. Sokszor van az, hogy BKV járatokon vagyok kénytelen utazni. Ami nem lenne probléma, ha napi szinten nem találkoznék segítőkészségükben hiányos utasokkal és rosszindulatban gazdag, feszült sofőrökkel.