Egyik olvasónk napi szinten tapasztalja, hogy a tizenéves diákok nem adják át ülőhelyüket a kismamáknak, nőknek, időseknek. Erre mondják: sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, látni bőven ilyet is, olyat is. Nektek milyenek a tapasztalataitok? (Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.)

Pesthidegkút, 61-es villamos. Láthatóan drága ruhákban járatott, drága elektronikával felszerelt, ránézésre szimpatikus diákok foglalják el az ülőhelyek nagy részét. A megállókban felszálló, középkorú, munkába menő nőknek nem adják át a helyet.

Nekem ez furcsa. Egy nő mellettem áll a zötykölődő járművön, én meg ülök? Le se szoktam ülni, mert úgyis lesz olyan akinek átadnám.

Ma reggeli történet. A villamos első ajtójánál, ahol hármas ülés van, ül befelé fordulva egy tizenéves fiú. Megy iskolába. Drága cipő, drága kabát. Költenek rá a szülei, szeretik. A hármasban ül még két középkorú nő. Telik a villamos, gyűjti össze a munkába, iskolába menő embereket. A fiú továbbra is ül. Már tömve a villamos, történetesen nők állják körbe a srácot. Ez rendben van így. Nem gáz.

Felszáll egy olyan öthónapos-forma kismama; kabátja kigombolva, látszik hogy várandós. Éppen a fiú előtt tud megállni. A baba pont a srác fejével egymagasságban. Tiszta helyzet. Lehetetlen, hogy megfordult volna a fejében hogy esetleg felállhatna, mert akkor biztos megmozdult volna. Annyira egyértelmű helyzet, mintha megrendezték volna.

Az egyik középkorú nő áll fel, megjegyzi hangosan, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket. A srác csak ül. Kismama is ül, most a középkorú nő áll. A fiú győz. Lehet hogy sokkal egyszerűbb a dolog. Például a szüleivel csak autóval járt kiskorában.

Ez a fiú még nem tudja, milyen jó udvariasnak lenni a nőkkel. Csak úgy, önmagáért. Mindenhol. Amúgy ha valami, hát a nőkkel szembeni figyelmesség nagyon visszajön, sokszorosan. :)

Beérve a munkahelyemre gyorsan elmeséltem pár munkatársamnak, mit láttam, mondták, hogy ez mindenhol így van.