BKV-figyelő

Az alábbi abszurd történetet Marcsi osztotta meg velünk. Nem igényel kommentárt, legalábbis részemről.

Kedden reggel történt velem valami nagyon fura. Minden nap a 7:21-kor induló 26-os busszal utazom. Ma, amikor a busz az Árpád hídról lekanyarodott a Margitszigetre, a sziget végében a sorompónál vesztegelt az előző busz (ami 20 perccel korábban indult).

Először azt hittük, műszaki hiba miatt vesztegel, és ezt a gyanúnkat igazolni látszott az, hogy többen leszálltak és elindultak a mi buszunk felé. Amikor felszálltak, mindannyian nagyon idegesek voltak és a mi sofőrünkkel kezdtek el kiabálni.

Kiderült ugyanis, hogy a sofőrük immáron 20 perce nem volt hajlandó átmenni a piros lámpán, annak ellenére, hogy a sorompó fent volt, és mindannyian tudjuk, hogy semmilyen autóforgalom nincs a szigeten. Ott vesztegeltek, annak ellenére, hogy az áthaladásukat semmi nem akadályozta.

Nyilvánvaló, hogy a lámpa nem jó (nem is tudom miért van ott), állítólag folyamatosan piros. A felszálló (mellesleg totál ideges és felbőszült) utasok azt is elmondták, hogy a sofőr ezt már tegnap is előadta.

Mi végül úgy haladtunk tovább, hogy a mi buszunk sofőrje megkérte a parkoló őrét, nyissa fel a szemben lévő sáv sorompóját (az csak menetirány felől nyílik, ugyebár) és így kikerülve a feleslegesen veszteglő buszt, a szembejövő sávon át mentünk be a Margitszigetre.

Szerinted ez vajon mi? A sofőr polgári ellenállása (talán fel akarja hívni a figyelmet a piros lámpa értelmetlenségére) vagy szimpla elmebaj? A felbőszült utasokat, akik ma reggel tuti elkéstek, nyilván egyik verzió sem vigasztalja meg.

Jogosnak tűnik András felvetése, aki rendszeresen lemarad az 1-es villamosról, mert az épp akkor indul, amikor az ugyanott megálló troli beér a megállójába. Elképzelhető, hogy a probléma minimális menetrendhangolással, a lámpa átállításával, vagy csak egy felsőbb utasítással megoldható lenne. Nem biztos, persze, de nem tűnik irreálisnak.

Olvasónk az alábbi levelet juttatta el a BKK-nak:

Kis dolog, nagy dolog, bosszantó dolog.

Úgy van, hogy gyakran utazom a 70-es trolival az aluljárói végállomásig, hogy azután átszálljak az 1-es villamosra. A közlekedési lámpák úgy vannak beállítva, hogy amikor a trolibusz áthalad a körúton, utána a villamos szinte azonnal át tud haladni a megállójába. A villamos felszedi az ott várakozókat és kihúz.

A troliról leszálló és villamossal tovább utazni vágyó utasok - akik természetesen ekkor már az áthaladást tiltó piros lámpát kapnak - két dolgot tehetnek: vagy átszaladnak a piroson, vagy bosszankodnak, hogy elment az orruk előtt a villamos és várhatnak a következőre.

Kérdésem a következő: miért nem lehet megmondani a villamost vezetőknek, hogy várják meg az átszálló utasokat is? Lehet, hogy ezzel mintegy 10 másodperccel megnövekedne a menetidő, de tapasztalatom szerint a villamosok követési távolságában ennél nagyobb a bizonytalanság.

Pár hete a BKV-figyelő Facebook falán egy dicséretet tettem közzé. Arról írtam, hogy a 182-es busz a Lakatos úti lakótelep megállóban nyitott ajtóval várakozott mindaddig, míg a közelben lévő lámpa pirosról zöldre nem váltott. Bár többen írtátok, hogy erre szabály van, Izabellának mégsem volt ilyen szerencséje. Hiába ért oda a buszmegállóba, és hiába kalimpált vagy’ 20 másodpercen át a busz ajtajánál, a sofőr nem nyitotta vissza az ajtót:

Tisztelt BKV Zrt!

Egy 2012. február 16. napján történt esetről szeretnék panaszt benyújtani.

A Pasaréti térről 07:45-kor induló 5-ös számú busszal szerettem volna iskolába menni, a Gábor Áron utcai megállóból. (ami 07:49-re szokott ebbe a megállóba érkezni) 07:48-kor a zebránál álltam, amikor megjelent a busz a kanyarban, viszont nekem pirosat mutatott a lámpa. A busz megállt a megállóban, pont ekkor a gyalogosátkelő lámpája szabad  jelzésre váltott (ami a busz sávjának tilos jelzést jelent, de a busz ekkor még a megállónál állt meg), én átrohantam a zebrán, és futottam a megállóig, ami körülbelül 3-4 méter a gyalogátkelőtől. Eközben - mint írtam, a busznak tilos jelzése volt, és még bőven a megállóban várakozott, nyitott ajtókkal - pár személyautó megelőzte a várakozó buszt, így az a kocsisorban elindulás nélkül "elfoglalta a helyét".

Amikor odaértem a buszhoz, akkor csukta be a sofőr az ajtókat. (még mindig piros volt a lámpa) Mivel ezen a buszon nem volt ajtónyitó gomb, az első ajtónál megálltam, és integettem a sofőrnek azzal, hogy hátha kinyitja az ajtót, mivel a busz a megállóban állt, lámpa még piros volt, és a rohanásom a buszhoz, és az - éppen becsukott - ajtóban való megállásom és integetésem - szerintem - egyértelmű utazási szándékot próbált jelezni. Viszont a sofőr rám sem nézett, mikor ezt észrevettem, kopogtam a busz ajtaján az integetés mellett, ami ugyancsak nem vezetett eredményre. Majd körülbelül 10 másodperc integetés és kopogás után a busz elindult, (szerintem ez volt a "megállóból kiállás", mert itt nincsen öböl) de a lámpa még mindig piros volt, az 1,5 métert begurulta az előtte lévő autóig.

Ezt a manővert még követtem, és immáron hevesebben integettem, de ismételten eredménytelenül, a kigurulást követően körülbelül 6-7 másodpercen beül nagy gázzal el is indult, rendesen a sávjában. Ekkor már végérvényesen konstatáltam, hogy ezzel a busszal már nem fogok tudni elindulni."

Az már csak hab a tortán, hogy az ez utáni járattal pont belefutottunk az Erzsébet hídon történt baleset helyszínelésébe, ami cirka 25 perc ácsingózást és araszolást jelentett, plusz sokunknak egy kiadós késést. Ez persze egyik buszvezetőnek sem a hibája, de nekem abban a helyzetben külön üdítő volt.

Üdvözlettel: Izabella

Olvasónknak, Péternek valószínűleg nem a tegnapi volt a legszerencséesebb estéje. A KÖKI buszvégállomáson az orra előtt ment el a 68-as busz, az alternatívaként választott 202E vezetője pedig az orra előtt csukta be az ajtót, és tovább gurult a piros lámpa felé. Ez még nem elég, a hirtelen jött viharban teljesen szétázott:

Kedves BKV-figyelő!

A minap, nem is olyan régen, egészen pontosan fél 6 magasságában jöttem hazafelé, és bár hasonló BKV és buszimádó beállítású vagyok mint te, de valahogy nem értettem ami történt.

Kijövet a Köki Terminálból láttam, hogy a 68-as busz mellyel kéne mennem épp elment, ezért jobbra fordultam, hogy lássam elérem-e a 202E-buszt, amivel még eltudom érni az Újköztemetőnél. Látván, hogy a sofőr indítja a motort gyors futásba kezdtem le a lépcsőn, át az úttesten, átfutva a busz előtt majd, mikor a busz első ajtajához értem meglepődésemre az orrom előtt becsukódott. Volt már ilyen sokszor, és általába mindig megvártak, ami minden normális embernél elvárható. Integetek, de hiába a busz megindult, majd 20m után meg állt a sarkon lévő piroslámpánál. Ekkor a 4.ajtónál állva megnyomtam az ajtónyitó gombot, jelezvén, hogy ha nem nagy kérés, nyissa már ki az ajtót. Közben arcal a visszapillantó felé integettem, hátha észrevesznek. Mivel ez nem történt meg, előresétáltam az első ajtóhoz, jelezvén ott is, hogy legyen szives kinyitni az ajtót. BKV-s emberünk arcal a nyitott ablak felé fordult, hogy ő mitsem törődik velem. Én kopogtam az ajtón és kértem h legyen olyan kedves és nyissa ki, közbe integettem mint egy naív teletabi...

Sok eredményt nem értem el, így mig zöld volt a gyalogátkelőn a lámpa, elindultam a 68-as megállója felé, majd a vezetőfülke ablakához fordulva illedelmessen megköszöntem (ami mellesleg nyitva is volt), és integetve elköszöntem sofőrünktől. A következő kereszteződésig míg eljutottam, a busz is eljutott, ahol ismét pirosat kapott, így amikor harmadszor is keresztezte utamat lelkesen integettem "új barátomnak".

Mindez csak azért bosszant, mert utána várakozás közben egy hirtelen eső tombolt végig, és sikeres módon bőrig áztam. A buszt, mivel lekéstem, 10 percel később értem haza és még most is szárad a ruhám, csak nem értem, hogy ez valakinek 2mp-ébe telt volna és még nem is a menetidőből vette volna el. Tudom, hogy megállón kívül nem szabad felvenni utast, de azon a 20m-en egy centivel sem távolodott el a járdaszigettől a busz, tehát erre se foghatom az esetet, főleg, hogy az utolsó ajtó még a megálló területén volt.

Örömmel venném, ha ennek híre, hogy legközelebb ne forduljon elő hasonló másokkal. Utólag jöttem rá, hogy csak egyet felejtettem el mondani a sofőrnek, hogy Boldog Mikulást neki és családjának!

Üdvözlettel: Péter

Sokszor csak a szerencsén, illetve a járművezetők éberségén múlik, hogy nem történik baleset a gyalogátkelőknél. Több olyan megálló is van Budapesten, ahol ha összegyűlik egy nagyobb tömeg, veszélyes közelségbe kerül egymáshoz az utas és a tömegközlekedési jármű. Az egyik ilyen megálló a 4-es villamos újbudai végállomása, ahol az Allee megnyitása óta cseppet sem veszélytelen a bejárathoz közeli zebránál várakozni, főleg ha az ember nem figyel, és nem is a zebránál, hanem előtte várakozik, gyakorlatilag a villamos előtt. Hasonlóan veszélyes zebra található a Jászai Mari téren is, olvasónk erről ír az alább olvasható levelében.

Ha tudtok még hasonlóan veszélyes átkelőt, írjátok meg a kommentek között, vagy e-mailben a bkvfigyelo@gmail.com címre!