BKV-figyelő

Vitán felül áll, hogy a budapesti tömegközlekedés a rendszerváltás vesztese. Évtizedek óta nem költöttek rá annyit, amely legalább a szolgáltatás vagy az infrastruktúra állapotának szinten tartásához kellett volna. Ennek jelentőségét ritkán ismerték fel, s ha mégis, gyakran későn vagy rosszul.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben is voltak nagyobb fejlesztések (2-es metró felújítása, 4-es metró építése, Combino villamosok, Volvo buszok - hogy csak a legfontosabbakat említsem), ma is vannak. Az enyészet azonban egyelőre nagyobb úr, amivel nehéz felvenni a versenyt. Erről szól olvasónk levele is.

Az én problémám nem kicsit bosszantó, és elgondolkodtató… Ugyanazzal a járattal járok 20 éve és mostanra alakult ki az az állapot, ami a BKK számára figyelmeztető kell hogy legyen.

A 14-es villamos vonaláról van szó, amivel 20 évvel ezelőtt hamarabb beértem ugyanarra a munkahelyre, tehát a távolság nem változott, csak az erre költött idő! (20 éve 25 perc alatt beértem a munkahelyemre, most 45 perc szükséges hozzá!)

A mostani járatok (én a Rokolya utca és Lehel tér közötti 8 megállóról beszélek) csigalassúsággal teszik meg ugyanazt a távolságot, amit akár 10-20 évvel ezelőtt megtettek! A sínpályán érezhetően visszafogja a vezető a járművet, tehát valószínűleg utasításba kapták a lassú menetelést…

Szégyen, hogy a XXI. században nemhogy csökkenne a menetidő, hanem minden utazás hosszabb ideig tart…

Azt még nem is említettem, hogy utána metróra ülök, ami szintén lassúbb, mint évekkel előtte (bár ennek okát nap mint nap halljuk rádióból, tévéből) és hogy még jobb kedvvel induljon az ember napja, a mozgólépcsőből is csak egy üzemel; például a Kálvin téri megállóban a legnagyobb reggeli csúcsforgalomban, kígyózó sorban kell várni az egyetlen mozgólépcsőre való feljutást, ahelyett, hogy a másikat is elindítaná a helyzet magaslatán álló szolgáltató!

Sándor levele nem igényel sok kiegészítést... Talán csak annyit, hogy nem történt csoda; mindössze az, hogy néhány ember úgy viselkedett, ahogy mindig, mindannyiunknak kellene. Ha mindig, mindannyian így viselkednénk, no, az már felérne a csodával.

2013. február 11-én, délután fél négy körül szálltam le a metróról az Újpest-Központ végállomáson. Tíz perc múlva a villamoson döbbentem rá arra, hogy a laptopomat a metrókocsiban felejtettem.

Kétségbe esve rohantam vissza a forgalmi irodába! Akkor történt a csoda: a becsületes metróvezető, 16 óra 46 perckor leadta a laptopot, amit egy úgyszintén becsületes utas adott oda neki. A laptopot az utas az üres vagonban találta meg a metró végállomási megfordulása után.

Ezt a csodálatos történetet az állomási diszpécser és a biztonsági őr mondta el nekem, miközben visszaadták az elvesztett számítógépet.

Ezúton mondok hálás köszönetet mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy visszakapjam az elvesztett laptopot. Személyesen szerettem volna megköszönni, de azt mondták, ez nem lehetséges. Ezért azt javasolnám, hogy a becsületes BKV-dolgozókat nyilvánosan dicsérjék meg és kapjanak pénzjutalmat is.

A becsületes megtalálónak külön köszönöm és gratulálok, emberségből jelesre vizsgázott. Amíg ilyen emberek vannak közöttünk - minden probléma ellenére - bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

Eseménydús évet zár Budapest közösségi közlekedése; 2012-ben sok újdonsággal találkozhattak az utasok. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az óévben történteket, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Mint ismert, a BKK és a BKV előtt álló egyik legnagyobb kihívás a jócskán elöregedett buszpark cseréje. A BKK idén több tucat külföldről használtan vásárolt, jó állapotú Volvo és Mercedes típusú autóbuszokat állított forgalomba. Az indoklás szerint gazdaságosabb használt buszokat vásárolni, mint a régi Ikarusokat felújítani, különösen, mert ezek a buszok alacsonypadlósak, légkondicionáltak és kevésbé terhelik a környezetet, mint az akár 20 évnél is idősebb Ikarusok.

A Fővárosi Közgyűlés - hosszas viták után meghozott - döntése értelmében a BKK 150 autóbuszt szervez ki a pályázaton győztes VT Transmannak, amely a szolgáltatást új Mercedes Citarókkal látja majd el. A 75 csuklós és 75 szóló Mercedes 2013 tavaszától jelenik meg a főváros útjain.

A felújított járművek már a buszok új színét kapják, a korábbi sötétkék-szürke színösszeállítás helyett a buszokat immár égkékre festik.

A BKK és a BKV az év utolsó napján közlekedteti utoljára a ZIU-9-es típusú, szovjet trolibuszokat. Az elavult, elöregedett járművek kivonását az teszi lehetővé, hogy a BKV idén 14 darab csuklós MAN trolit vásárolt használtan. Emellett a BKV több régebbi troliját is felújította az elmúlt hónapokban. A BKK azt ígéri, 2013-tól szinte valamennyi trolijáraton lesz alacsonypadlós szolgáltatás.

Ugyancsak az idén döntött a Fővárosi Közgyűlés 37 új villamos és 24 új trolibusz beszerzéséről. A beruházás uniós támogatással valósul meg, az erről szóló szerződést már aláírták.

Idén novemberben ünnepelhettük a budapesti villamosközlekedés 125. évfordulóját, ennek ellenére a 2012-es év a villamosok terén sok változást nem hozott. A legnagyobb fejlesztés újabb 10 úgynevezett hannoveri villamos forgalomba állítását jelentette. A Budapest utcáin immár megszokott járműveket a BKV ugyancsak használtan vásárolta.

A 2-es metró vonalán ugyanakkor vadonatúj Alstom szerelvények álltak forgalomba, miután a járművek megkapták a végleges típusengedélyt. A teljes hosszukban átjárható, légkondicionált, formatervükben egyedi vonatok 2013 tavaszára válthatják le teljesen a piros metró vonalán a régi szovjet szerelvényeket, ezek egy részét a 3-as metró vonalán használják majd tovább.

Kellenek is a még vállalható állapotú szerelvények a kék metróra, ahol az elmúlt hónapokban rengeteg meghibásodás történt. Egy a TÜV Rheinland által elvégzett felmérésből kiderül, hogy a 3-as metró járművei katasztrofális állapotban vannak. A pálya és az állomások is felújításra szorulnak, új vonatokra van szükség, ezek forrása azonban egyelőre nem látszik.

2012-ben is tovább épült a 4-es metró, a legújabb tervek szerint az új vonalon 2014 márciusának végén lehet majd utazni. A közelmúltban egy régi szovjet és egy új Alstom szerelvény is végighaladt a 4-es metró vonalán, sőt, néhány hete megérkezett Budapestre az első, már kifejezetten az új metró vonalára tervezett, 4 kocsis Alstom metró is.

A BKK és a BKV nyáron elindította menetrend szerinti hajójáratait is, amely a turistaszezonban nagy népszerűségre tettek szert. A főváros közép távon tervezi a szolgáltatás fejlesztését, új hajók beszerzését is.

Már tesztelik az új Forgalomirányítási és Utastájékoztatási Rendszert (FUTÁR), amellyel a jövőben a BKK jobban tudja majd követni a forgalomban lévő járműveket, szükség esetén azonnal be tud avatkozni és naprakész információkkal tudja ellátni az utasokat. Ugyancsak tesztelik az aluljárókba tervezett új utastájékoztató táblákat. Mindkét projektnek 2013-ban lesz látható eredménye.

Két év után emelkednek a BKK tarifái; a vonaljegyek 320 helyett 350 forintba, a teljes árú havi bérletek 9800 forint helyett 10 500 forintba kerülnek majd. Nem változik azonban a diák-, a kisgyerekes és a nyugdíjas bérlet ára.

Az idei év sem múlt el botrány nélkül: februárban lemondott Várszegi Gyula, a BKV vezérigazgatója, miután kiderült, hogy a csapnivaló pénzügyi helyzetben lévő cég több százmillió forintot fizetett ki vezetőinek prémiumaként. Utóda megbízott vezérigazgatóként Bolla Tibor lett. 

(Fotók: BKK)

A megannyi panasz közt gyakran elvesznek a pozitív történetek, vagy talán csak kevésbé figyelünk rájuk. Mondhatni nem hírértékű, ha valaki a munkaköri leírásának megfelelően végzi a munkáját.

Az viszont igen, amikor valaki a kötelezően elvégzendő munkáján túl segíti az utasokat. Edit a napokban egy ilyen esetnek volt tanúja. Remélem, sok olyan jólelkű ember dolgozik a budapesti tömegközlekedésben, mint amilyenekkel olvasónk találkozott.

Szeretnék elmesélni egy esetet. 2012. december 18-án, reggel kilenckor a Kőbánya-Kispest metróállomásnál láttam(én a bent álló szerelvényen ültem), amint egy hölgy (szerintem inkább forgalmi dolgozó volt, mintsem ellenőr, mivel nem volt nagyon melegen öltözve) segít egy idős néninek lehozni a lépcsőn a bőröndjét.

Ez szép, de nem ezért írtam. A segélykérőn beszélt valakivel, majd a hangosbemondón csak annyit hallottam, hogy kérdezi valaki, hogy "második kocsi?" Ő felelt, hogy igen. A metró elindult, és figyeltem a nénit, hogy ha kell, majd segítsek neki.

A meglepetés a Népligetnél ért: egy biztonsági őr várta a nénit lent a metrónál, hogy felvigye a csomagját! Ez nagyon emberséges és gyönyörű gesztus volt.

Manapság, amikor annyian szidják a BKV-t és az őröket, egy ilyen eset teljesen feldobja az embert.

Harminc évesnél idősebb olvasóink számára ismerős lehet Zemlényi Zoltán neve. Ő volt az a 15 éves fiú, aki 1985. március 7-én az Oktogonnál (akkor November 7. tér) a piros lámpa ellenére lelépett a járdáról, és az úttesten elütötte egy Trabant. Egy akkori mínuszos hír szerint a fiú nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Zemlényi Zoltán egy hónapig feküdt kómában; szinte orvosi csodának számított, hogy egyáltalán életben maradt. Sem járni, sem beszélni nem tudott, értelme azonban nem sérült, bár ez utóbbit sokáig a környezete felé sem tudta kommunikálni.

Akaraterejének, kitartásának köszönhető, hogy Zemlényi a következő években – amennyire lehetett – felépült. Noha az áhított sportkarrierből semmi sem lett – olimpiai bajnok kenus akart lenni – Zoltán ma újra tud járni, beszélni.

ZZ a történetéről könyveket is írt, vendége volt Friderikusz Sándor műsorának (valószínűleg innen emlékszem rá), később családot alapított, három gyereke van; legújabb könyve nemrég jelent meg. Akkor nevezték őt hétköznapi hősnek, amikor ezt a kifejezést még nem koptatta el a bulvármédia.

A több mint 27 évvel ezelőtt történt baleset nem múlt el nyomtalanul: Zemlényi-Kovács Zoltán (ahogyan ma hívják) ma is nehezen jár, nehezen beszél. Mindössze ennek ""köszönheti", hogy múlt pénteken nem engedték felszállni a metróra, mondván: részeg. Nem volt az, sosem ivott. Az esetről Zoltán saját Facebook-oldalán számolt be, az alábbiakban ezt közöljük.

Dózsa György úti metróállomás igazgatóságának!

Felháborodásomat fejezem ki a ma 18:40-kor szolgálatban lévő, metrólejáró lépcsőjénél szolgálatot teljesítő munkatársaik minősíthetetlen viselkedése miatt! Ma délután 18:40-kor anyósommal, élettársammal és 9 hónapos kislányommal indultam hazafelé egy télapó ünnepségről, ahol saját könyveimet is árultam. A lépcsőhöz közeledve nyugdíjas anyósomat és kislányomat hordozóban szállító élettársamat elengedték, engem azonban megállásra késztettek, ami különös, máskor ugyanis engem is el szoktak engedni - napjában többször is utazom metróval.

Talán a bérletemet kérik? - vetődött föl bennem, s már nyúltam is az övtáskámhoz, hogy kivegyem a tárcámat, amiben a bérletem is van. Azonban munkatársuk azt mondta (lehet, hogy nem szó szerint idézem), hogy önnek most nem kéne lemennie illuminált állapota miatt.

Szeretném megkérdezni, milyen jogon állítják rólam, hogy "illuminált" vagyok, mikor életemben egy korty alkoholt nem ittam, egyetlen slukk cigarettát nem szívtam, egyetlen korty kávét nem ittam, mert undorodom ezektől - viszont nagyon érzékeny vagyok, ha ezek bármelyikét bárki feltételezi rólam.

Illuminált embereknek tilos a BKV járművein utazni? - csak kérdezem, mert én már láttam részeget metrón, de én soha nem voltam még illuminált, viszont kollégáik, akik rólam ezt feltételezték, ezzel gyanúsítottak, már egészen biztosan voltak illumináltak, sőt - mondjuk ki - részegek is - és talán utaztak is így metrón, de mindegy, mert viselkedésük felháborító, vérlázító volt és ezért voltam ennyire kiakadva, hogy jelenetet rendeztem.

Mellékesen teljesen jogosan, mert milyen alapon zárnak ki engem a metróközlekedésből, aki minden évben megveszem a nyugdíjas bérletemet, mert 27 éve le vagyok százalékolva 100%-osan és elég atrocitás ér engem minden nap a nehezen érthető beszédem és lebénult végtagjaim okán feltűnő járásom miatt, hogy egy fárasztó, hidegben, szabad ég alatt végigdolgozott hónap után fáradtan ne mehessek haza élettársammal és három gyerekem közül a legkisebbikkel járművükön, amiért én fizetek.

Fel vagyok háborodva és nem hagyom annyiban, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézzék a dolgot!

Zoltánt a barátai arra bíztatták a Facebookon, hogy tegyen panaszt, egyikük ajánlotta, hogy írja meg az esetet a BKV-figyelőnek is. (Nem így lett, a szöveget én kértem el.) Zoltán megköszönte barátai együttérzését, de nem akart botrányt.

Se időm, se energiám, se kedvem nincs ezzel foglalkozni, mert ha ezt az ellenőrt - teszem azt – kirúgják, vagy ha le is fejezik az összes főnökével együtt, sőt, ha emiatt az eset miatt ezentúl minden ellenőrt előzékenységre oktatnak, vagy bunkótlanítják a BKV-t, vagy bármi, attól ez még így marad. Az emberekben ez benne van. Valószínű, ennek az ellenőrnek is tele volt feszültséggel a napja, az élete mélyrepülésben, vagy egyszerűen csak rossz volt a világítás és emiatt nézett részegnek.

Zoltán a "beszélgetésünk" során hangsúlyozta, azért lepte meg az eset, mert szinte mindig segítőkész, rendes BKV-s munkatársakkal találkozik. Mint írta: ő már túllépett a történteken, viszont az eset intő példa lehet az ellenőröknek, hogy attól, hogy valaki másmilyen, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és főleg nem kell feltétlenül érvényesíteni azt a jogukat, hogy bizonyos személyeket kizárhatnak a közlekedésből.

(A képen Zemlényi-Kovács Zoltán látható legújabb, Tenzi naplója című könyvével. Fotó: MTI/Marjai János)