BKV-figyelő

Fotó: FN

Lassan két hónapja annak, hogy a BKV és a BKK átadta a forgalomnak az buszpályaudvart a KÖKI Terminál alatt. Ez az idő nem volt elég arra, hogy a metróhoz és a buszpályaudvarhoz vezető lifteket és mozgólépcsőket átadják a forgalomnak. Az egész azért vérlázító, mert magában a bevásárlóközpontban minden liftet és lépcsőt üzembe helyeztek, tehát csak a BKV utasait veszik semmibe, a pénzes vásárlókat nem. Értetlenül állunk a BKK töketlenkedése előtt, ugyanis a közlekedési központnak pont az lenne az egyik feladata, hogy a tömegközlekedést igénybe vevők érdekeit érvényesítse.

Kedves BKV-figyelő!

Több, mint másfél hónapja adták át a KÖKI-t, de a metrón azóta sem működnek sem a mozgólépcsők, sem a liftek. Hogy lehet műszakilag átvenni így egy fontos közlekedési csomópontot? Aki ezt átvette, az még mindig dolgozhat a munkakörében?

Tessék csak elképzelni azoknak az embereknek a kívánságait, aki bottal járnak, idősek, kis gyerekekkel jönnek, bőröndöket cipelnek a reptéri buszhoz, kétszer annyi lépcső megtétele után, mint a régi KÖKI-n. Itt fel, ott le, megint fel, össze-vissza, mire a buszhoz, vagy a metróhoz érnek, a vonathoz/ról pedig újabb 30-40 lépcső, de ott legalább működnek a mozgólépcsők, ha nem is mindig.

A MÁV része maradt ütött-kopott, de legalább működik. A csillogó áruházi részen persze mindenütt működnek a mozgólépcsők, ezzel is megkönnyítve a vásárlást,fogyasszon a jó nép, az utazó meg le van sajnálva. Fogadjunk, hogy sohase veszik elő a felelőst, kidumálják magukat és mindenkire mutogatnak, ahogy szoktak.

Engem, mint átlag utast egyáltalán nem érdekel, hogy alacsony- vagy magaspadlós busz áll-e be a megállóba, már annak is örülök, ha jön egyáltalán valami. Vannak azonban olyan utasok (idősek, babakocsisok, mozgáskorlátozottak), akiknek egyáltalán nem mindegy, milyen busz jön. Fanny -egy mozgáskorlátozott lány- mindig előre megnézi, milyen busz indul, de a BKV rendre kicseszik vele. Alant az ő írásából olvashattok részleteket:

Húgomékhoz készültem vasárnap. Időben elindultam és sikeresen meg is érkeztem a 182-es megállóban. Abban az órában egymás után 3 alacsonypadlós volt kiírva a menetrend szerint.

Ugyan értem én azt is, hogy "Az adatok tájékoztató jellegűek, a menetrendtől eltérések előfordulhatnak." de azt, hogy ennyire eltérjenek, hogy egy sem érkezik (és ez nem az első eset az már) nagyon dühítőek, főleg mínusz fokokban. Ülni és várni, hogy majd a legközelebb talán… nem kellemes és akkor még enyhén fogalmaztam. A legdühítőbb talán az volt, hogy a 184-es busz folyamatosan alacsonypadlós volt. Mindig felcsillant a reményem, hogy jön és vége a fagyoskodásnak. Egy órás várakozás után felhívtam az ügyfélszolgálatot, akik elmondták, hogy a következő már az lesz. A 18:03-as indulással ami 18:15-re ér Szarvashoz.

Megbüntettek egy mozgásában korlátozott srácot a BKV ellenőrei még 5-én reggel a 70-es trolin, mert nem igazolta, hogy mozgássérült. A gyerek két bottal jár, lábai születési rendellenesség miatt deformáltak. Az ellenőrök mégsem hittek neki, elővetették vele az iratait, végignézték kínlódásait, majd fölényes vigyorral kitöltötték a bírságról szóló csekket:

Kedves BKV-figyelő!

Napi utazásaimat, sajnos kénytelen vagyok a BKV csodálatos járműveivel megtenni, és már nem is csodálkozom, hogy ha késik, ha lerobban, ha tiszta olaj, megszoktam. Ma reggel viszont egy olyan esetet éltem át, amit ha nem látok és hallok nem hiszem el.

Időpont: 2009 10.05. reggel 7:15 perc. Helyszín 70-es troli, Hermina úti megálló. Minden reggel ezzel a járattal utazom és minden reggel felszáll egy srác. Mozgássérült ami első ránézésre látszik rajta. (ezt csak azért jegyeztem meg, mert a későbbiekben fontos). Felszállt 2 ellenőr, egy 50-es nő és egy szintén 50-es férfi.

Reméljük egyszer buszvezetőnk is megtapasztalja majd, milyen kerekesszékkel közlekedni, és milyen az, amikor a buszvezető nem foglalkozik vele, mert rádiót hallgat.

Tisztelt BKV-figyelő!

Vasárnap a 9-es buszon történt a következő eset a körútnál. Megáll a busz, és leszállnak az utasok, egy mozgássérült utas a többiek után megáll az ajtónál, mert a mozgássérült jelzővel jelzett, várta, hogy a sofőr lehajtsa a rámpát. De az ajtó becsukódott, és a busz ment tovább, erre megnyomták a vészjelzőt, a sofőr belenézett a tükörbe, kinyitotta, majd visszacsukta az ajtót és megint indult a busz, erre folyamatosan nyomni kezdték a vészjelzőt, és a mozgássérült előre gurult, hogy személyesen szóljon, hogy le szeretne szállni. Ekkor már kiabáltak az utasok, hogy álljon már meg. Végül megállt, kiszállt a sofőrfülkéből, és ekkor láttuk, hogy fülhallgató van a fülében, kivette, és kérdezte, hogy mi a baj. A mozgássérült utas közölte, hogy már amikor felszállt megmondta, hogy hol fog leszállni, a mozgássérült jelzővel jelzett, és a vészjelző is szólt, szóval igazán észrevehette volna a sofőr a dolgot. Nemkülönben megjegyezte, hogy nem rádiót kéne hallgatnia vezetés közben. Erre a sofőr elkezdett kiabálni, a mozgássérülttel, hogy honnan veszi, hogy rádiót hallgat, és különben sem utazhatna kísérő nélkül. Nagy duzzogva lehajtotta a rámpát és még a megállóban is kiabált vele, miután leszállt.

Azon túl, hogy a sofőr egy hanyag bunkó volt, kérdem én: mi az, hogy csak kísérővel utazhat. Hát hol itt az esélyegyenlőség? Minden akadálymentesítés lényege, hogy a segítséggel élők egyedül tudjanak boldogulni! Vajon mit szólna a kedves sofőr, ha ezentúl csak kísérővel mehetne a boltba? Egyszerűen felháborító volt a viselkedése és nagyon megalázó helyzetbe hozta az utast.

G. Bálint