BKV-figyelő

Mit csinál a törvénytisztelő állampolgár, ha a nyaralásból hazatér, és nincs jegye, bérlete? Venni próbál egyet. Igen ám, de pénztár nincs, az automata pedig rossz. Megpróbál segítséget kérni egy BKV Orktól aki ad neki egy jegyet, 270 Ft-ért. Igen ám, de használt.

Kedves BKV-figyelő!

Remélem 2007-08-17-én, vasárnap este szerzett tapasztalataim segítenek árnyalni az olvasók BKV-alkalmazottakról kialakított képét. Mivel a történet ízét, a lenyúlás pitiánerségét a részletek adják, ezért tömörítés helyett a teljes, BKV panaszirodának elküldött levélnek az eseményt leíró részét adom közre. Az ékezetekért bocsánat!

Helyszín: Moszkva tér, a metrónál a mozgólépcsôk tetejénél
Idô: 2008-08-17 kb. 20:15

A történet megértéséhez elôre kell bocsátanom, hogy évek óta bérlettel közlekedem a BKV járatain, így nincs semmiféle rutinom a vasárnap esti jegyvásárlás viszontagságaiban. Mint ahogy abban sem vagyok járatos, hogy ellenôröknek szabad-e, hol, vagy a nap milyen szakában jegyet árusítaniuk.

A megadott idôpontban nyaralás elôtt-után hazatérvén nem volt érvényes bérletem és 1 db jegyre volt szükségem a 6-os villamossal történô hazajutáshoz. A Moszkva téren a pénztárakat már zárva találtam, a metróépületben a ‘Forgalmi Ügyelet’ üvegablaka elôtt nem állt sorba senki és semmi jel nem mutatott arra hogy ott jegyet is árusítanának (pedig mint késôbb kiderült, igen…). Ezért apróm nem lévén a pár méterre lévô jegykiadó-automatánál próbálkoztam papírpénzzel. Nem fogadta el, de hamar egy napbarnított, kopaszodó, testes, középkorú férfi BKV-ellenôr termett a mozgólépcsônél ellenôrzô csapatból mellettem, hogy tud-e segíteni? Mondtam, hogy egy jegyre lenne szükségem, de az automatával nincs sikerem. Az nem mûködik – mondta -, de tôle viszont tudok venni jegyet. 500 forintomért rendben megkaptam a 230 visszajárót és 1 db, maroknyi BKV-jegy közepérôl kihúzott jegyet. Megköszöntem, elégedett voltam az ellenôr segítôkészségével, az emberarcú szolgáltatással és a 6-os villamos felé vettem az irányt.

Már a villamoson vettem észre, hogy az ellenôrtôl vásárolt jegy egy használt példány, mégpedig a pecsét tanulsága szerint egy 2008. 8. 13-án 20:53 perckor érvényesített darab! Azonnal leszálltam a Széna téren és visszatértem a vásárlás helyszínére – nem szeretek érvényes jegy nélkül utazni és bosszús is lettem a lehúzás-átverés miatt, amit ráadásul egyenruhás alkalmazott, ha úgy tetszik a rend és fegyelem, a szabályok betartásáról elvileg gondoskodó ELLENÔR követett el.

A jegyet nekem eladó ellenôrt már nem láttam a metró mozgólépcsôjénél dolgozó ellenôrök között. Ekkor a ‘Forgalmi ügyelet’ nevû ablak mögött ülô munkatársukhoz fordultam panaszommal, aki nem tudott segíteni az ellenôr hollétét illetôen, viszont kiderült, hogy az ablaka egyben jegypénztár is! Vettem is jegyet azonnal, ezúttal nem használtat, szabályosan, nyugtával. Egy hölgy munkatársuk még ki is jött a fülkébôl hitetlenkedni és megnyugtatni a panaszom után, de segíteni ô sem tudott. Amikor ô visszatért és én újra a villamos felé indultam volna, hirtelen felismertem az ellenôrök között az engem becsapó férfit. Odamentem hozzá, közöltem vele, hogy használt jegyet adott el nekem, ami helyett most egy másikat, jót kérek. Meg sem nézte, el sem kérte a rossz jegyet, hanem azonnal az egyik kollegájának intve, tôle kért egy másik jegyet, amit odaadott. (Tehát nem is volt nála érvényes jegy…) Ezután kérdôre vontam, hogy ha nem az átverés volt az eredeti szándéka, akkor miért nem a tôlünk kb. 5  méterre lévô ‘Forgalmi Ügyelet’ ablakhoz irányított, ahol árultak jegyet és nem is állt sorba senki? Erre nem válaszolt. Ekkor én az azonosító számát kértem.

- 400. – válaszolta. Ez elég hihetetlenül hangzott, ezért megkértem, hogy mutassa is meg azt az igazolványt. Erre elô is kotorta az inge alá rejtett mûanyagkártyát és felém mutatta. Nyilvánvaló volt, hogy ravasz módon úgy tartja az igazolványt felém, hogy az azonosító számból pont csak a ‘400’ legyen látható, a szám folytatását pedig bal kezének mutatóujja kitakarja! Sikerült azonban azt félretolnom, így tudtam leolvasni a teljes, hatjegyû 400 xxx azonosító számot.

- Kijönne velem beszélgetni? – ez volt a reakciója. – Nem. – válaszoltam, és sietôsen gyakorlatilag menekülôre vettem a dolgot, hiszen vele és kb. 5 kollegájával szemben egyedül voltam. Vissza sem mertem nézni még kint a téren sem, de azt hallottam, hogy utánam ered és kiáltozással próbál megállítani. Szerencsére sikertelenül."

Üdvözlettel: Kohlhaas Mihály

Budapest éjszakai járatait utasok helyett biztonsági őrök töltik meg. Mint ahogy az alul a videón is látszik, a megálló előtt a buszon nyugi volt és kényelmesen elfért mindenki. A következő megállóban kb. 25-30 ork szállta meg a buszt.

A videót a BKV-figyelő a YouTube-on találta. Ha nem indulna el a videó, kattints ide!

A napokban új számítógépeket tettek a metróállomásokra (oda ahol eddig is volt). Magam is szoktam használni, ha kicsit többet kell várni a metróra. Névtelen levélírónk küldött nekünk egy képet és egy kis szöveget, amit most nem publikálunk. Pontos dátumot, időpontot nem írunk. (Csak mert nem!)

/ Kollégának biztos balhéja volt egy utassal, és most nézi, felkerült-e a BKV-figyelőre:) /

Ma ellenőrös napot tartunk, ami annyit tesz, hogy ellenőrös történeteket teszünk csak ki. Jöjjön következő olvasónk levele, akinek volt jegye, mégis meg akarták szívatni:

Kedves BKV Figyelő!

Régóta olvasom a blogot, de nem gondoltam, hogy egyszer írni is fogok nektek! Ami történt az egyszerre szánalmas és felháborító.

Július 2-án, szerdán délután utaztunk egy hölgyismerősömmel a földalattin a Vörösmarty utcától a Deák térig (maga az eset 14:35 és 14:40 között történt). Én vonaljegyet lyukasztottam, neki bérlete van. A Vörösmarty utcánál nem voltak ellenőrök, a Deák téren igen. Vagyis nem ellenőrök, hanem a mostanában igényesebben öltöztetett biztonságiak, ott álltak hárman (két férfi és egy nő) a jegykezelő automatáknál, ahol a két irányból leér a lépcső. Ismerősöm a hármas metróval akart továbbutazni, én találkozni készültem valakivel a hármas metró mozgólépcsőjével szemközti pékségnél, aztán a felszínre mentünk volna.

Itt kezdődtek a problémák. Az egyik őr elkérte a jegyemet, megnézte, és mondta, hogy ha tovább akarok menni, akkor lyukasszak jegyet. Mondtam, hogy a kijárat felé megyek. Erre ők: megváltozott a rend, ott nem lehet kimenni, csak átszállni; ha ki akarok menni, akkor menjek vissza a lépcsőn, és a földalattin keresztül tudok kimenni. Azt hittem, viccelnek, hiszen 16 éve erre járok szinte nap mint nap, és soha fel sem merült ilyen nonszensz. Mosolyogtam és mentem volna tovább, de akkor a termetesebb férfi (lásd a mellékelt képen) elém állt. Ha ki akartam kerülni, ő is arrébb ment, majd csatlakozott hozzá a másik férfi kolléga is. Lényegében sorfalat álltak előttem. Ha ki akartam kerülni, visszafelé tuszkolt. Ne érj hozzám, mondtam, mire ő: „mér’, miből vagy te, aranyból?”. Próbálkoztam érvelni, hogy azok is ugyanolyan kijáratok, tehát ott is ki lehet menni, de ez nem vezetett eredményre. Szó szót követett, mindenki ismételte a magáét (szerintük nem lehet arra menni, szerintem igen), a vita pedig egyre ingerültebb lett. Mondtam, hogy meg akarom ezt beszélni a főnökével, hívja ide, mire ő: „hívjad te!”. Egyre nagyobb hévvel ismételgették, hogy ott nem fogok kimenni, mire kifakadtam, hogy az a baj, hogy eleve csalónak gondolnak. Felajánlottam, hogy jöjjön el velem odáig és nézze meg, hogy valóban kimegyek és nem átszállok (hihetetlen, még én alázkodtam meg!), de azt válaszolta, hogy nem hagyhatja el a helyét.

Ennyi huzavona után ismerősömnél betelt a pohár, és rájuk kiabált, hogy miért azt b***tatják, akinek van jegye, ahelyett, hogy a bliccelőkre figyelnének. Ez annyira kizökkentette őket, hogy sikerült elhaladnunk mellettük. Talán két másodperc sem telt el, és ismerősöm után kiáltott valamit a nagyobb darab férfi. Hogy pontosan mit, arra nem emlékszem, arra viszont tisztán, hogy a „ribanc” szó szerepelt benne.

Ekkor szakadt el a cérna. Visszamentem a köpcöshöz. Mit mondtál? Ismételd el! Erre a szokásos biztonsági őr testtartás következett: 5 centire odajött és azt vicsorogta az arcomba, hogy „jól hallottad”, nyomatékosításképpen pedig egyik vállával megtaszajtott.

Nyilván nem álltam le öltönyben-nyakkendőben verekedni vele, helyette lefényképeztem a telefonommal, majd felmentem a forgalmi irodába, hogy segítsenek kideríteni az őrök felettesének elérhetőségét. Maximálisan segítőkészek voltak. Anélkül, hogy bármit szóltam volna, tudták, hogy panaszról van szó. Azt mondták, rendszerint nem lehet elérni az illetőt, és ez most is így volt, pedig nagyjából negyed órát vártam, és az irodaiak hívták őt vonalason is és a mobilján is. Azt hiszem, nekik, a munkájukat becsületesen végző BKV alkalmazottaknak is mélységesen elegük van abból, hogy ilyen alakokkal mossák őket egybe.

Felháborítónak tartom, hogy érvényes jegyem ellenére lényegében belém kötöttek. Azt, amit tettek, és azt, ahogy tették. Viselkedésükre nincs mentség.

Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet, hogy egy céget ennyire nem érdekel az, hogy milyen kép alakul ki róla az emberekben. Csak itt, ezen a blogon már legalább tíz hasonló történetet olvashattunk a biztonságiakról. Ha a BKV egy versenyszférában működő cég lenne, már régen szerződést bontott volna velük. A főváros vezetése sem gondolhatja komolyan idegenforgalmi terveit, amíg ilyenek történhetnek.

Üdvözlettel: Agyoncs apó

BKV-orknak olyan ember menjen, aki szereti a kötetlen munkahelyet. Az orkok kiváltsága, hogy bármikor megbeszélhetik az előző esti kalandjaikat, bárkit megverhetnek büntetlenül, és bármikor cigiszüntet tarthatnak.

Kedves BKV-figyelő!

Egy csütörtök koradélutáni esetről szeretnék beszámolni nektek. 13:00 körül voltam az Oktogonnál, ahol a Földalattira szerettem volna felszállni, Mexikói út felé. A beléptetést biztonságiak végezték, de látszólag annyira jól mulattak, hogy alig mertem őket megzavarni a bérletem felmutatásával.

Az állomás előtt, a lépcső aljánál álltak (egy kis göndör hajú gyerek, meg a kollégája) viccet meséltek és cigiztek (természetesen a füst az állomásra ment be) és szórakoztatták egymást. Kötetlen egy munkahely, az biztos  -gondoltam magamba- majd megfogadtam, hogy ezeknek én a bérletem tuti nem mutatom meg, és továbbmentem. Szerencsére nem szólt be, de az ilyen emberek számomra rendes utasok. Ha normálisan végzi a feladatát, eloltja a cigit akkor beszélhetünk, addig semmi.

Miért nem rázzák őket gatyába?

Kl.