BKV-figyelő

Olvasónk egy "kutyaól" pénztárban dolgozik. Levelében azt írja: kollégái is tudják, hogy néhány pénztáros hamis bérletekkel üzletel. Szerinte az illetékeseknek is tudni kellene, ha máshonnan nem, a blogról mindenképp. A pénztáros arról is mesél, hogyan buktathatjuk le a csalókat:

Üdv!

Azért írok, mert én is egy ilyen pénztárban dolgozom - mint pénztáros - és így belülről kicsit talán többet látok, mint mások kívülről.

Már a bódék indulásától voltak mindenféle kísérletek csalásokra, amit mindig a BKV alkalmazásában álló, a bódékban másodállásban dolgozó tapasztalt kollégák követtek el. Az elején a bérlet-tömbökből - a közepük környékéről - tépkedtek ki szelvényeket, arra számítva hogy majd senki nem számolja át őket. Persze ezzel nem az utasokat csak a többi pénztárost károsították, még csak nem is a céget, hiszen nekünk kell mindent hiányt kifizetni. Aztán mostanában már én is hallom, hogy hamisítanak, és megint csak a BKV alkalmazottjai - talán egyelőre csak nekik van merszük, vagy rutinjuk ebben.

Igazi magyaros történet következik, turistákkal, magyarul beszélő pénztárossal, és pár darab vonaljegy árán eladott metrószakaszjeggyel. Kiabálás, veszekedés, trágár beszéd alant:

Kedves BKV-blog!

Egy tanulságos történtet szeretnék megosztani Önökkel, ami talán rávilágít arra, milyen a mi kis városunkban turistának lenni. Néhány napja dolgozni mentem a Nyugatihoz, ahol az egyik pénztárnál egy turista csoport állt nagy bőröndökkel, jegyet próbáltak venni. Ami feltűnt: A jegypénztáros vörös fejjel üvölt mint a sakál (magyarul) a turistákkal.

Odamentem megkérdezni, mi a probléma (persze angolul). Elmondták, hogy az interneten utána néztek a jegyeknek, ahol nehezen, de megtaláltak a jegyfajtákat, és az információkat, hogy mi mire jó. Kérték a kiválasztott jegyeket, de a pénztáros valami teljesen mást adott nekik. Próbálták visszaadni, de a pénztáros nem volt hajlandó kicserélni a jegyeket.

Köszöntem a pénztárosnak, aki visszaköszönés helyett, egy: „Te ebbe ne ugass bele”-t kiabált nekem. Nem idegeltem fel magam (annyit nem ér az egész), higgadtan beszéltem vele, mire megmondta, hogy nem tud jegyet cserélni, és egyébként sem az ő hibája, hogy rossz jegyet kértek. Megkérdeztem a turistákat, mit kértek, amire a válasz „Szingl Tiket” volt (németeseknek Vonaljegy), ami helyett szakaszjegyet kaptak (és most jön a csavar) a vonaljegy áráért. Egyértelműen a pénztáros akarta lehúzni őket, akinek nem tetszett, hogy közbeléptem. Persze megbeszéltük, és adta a jó jegyeket, bocsánatot viszont elfelejtett kérni.

Ha nem figyeltek volna, és nem segítek, akkor még az ellenőrök is megbüntették volna őket, ha tovább utaznak ezzel a jeggyel mint 3 megálló, akkor 5x6000 forintot is ki kellett volna fizetniük, ami szintén a pénztáros lenyúlása miatt lett volna.

Önök szerint milyen reklám ez Budapestnek? Ha nem lépek közbe, és ellenőrökkel is összefutnak, akkor mit mesélnek el, ha hazaérnek? Hogy Budapesten „kirabolták” őket? Lehet bármilyen reklámfilmmel meg plakáttal hirdetni a várost, amíg ilyen emberek elriasztják a turistákat.

R. Károly

Vasárnap délelőtt a MÁV helyett kénytelen voltam a hasonlóan kiemelkedő színvonalú szolgáltatást nyújtó Volánbusz szolgáltatásait igénybe venni. Bár a blog BKV-val foglalkozik, muszáj bemutatni, hogy nem csak a BKV, a Volán pénztárban is érheti meglepetés az embert:

Tisztelt Volánbusz Ügyfsz!

2008. október 12-én 8.39-kor Érden lévő jegypénztárukban próbáltam jegyet venni az utazásomhoz, mert az állomáson lévő három jegyautomata közül egyik sem működött. A váróteremben, a mosdónál lévő első ablakoz mentem a jegypénztárhoz. Az ablak másik oldalán egy nő ült, kezében és szájában egy Fornetti süteménnyel, asztalon morzsák, kajamaradék és tömérdek fémpénz.

Hosszú perceket álltam az ablak előtt, mire jelzést adott, hogy mondhatom, mit szeretnék. Jó reggelt kívántam neki, és jó étvágyat, amire a reakciója egy „Monnyad!” volt, amit a süteménnyel megtömött száján ejtett ki. Fiatal vagyok, a hölgy sem volt annyira idős. Én magáztam, köszöntem, ő letegezett, és még csak vissza sem köszönt. Nem probléma.

Kértem a jegyet, mondtam neki mettől meddig kérem, és jeleztem, hogy van egyesített bérletem. Száját ezután egy „kéccáz” szó hagyta el. Ekkor eszembe jutott, hogy a kedvezmények felsorolásakor elfelejtettem említeni, hogy diákigazolványom van, ezért az 50%-os kedvezményt az egyesített bérlet mellé, még szeretném igénybe venni.

Pénztárosunk ezen nagyon kiakadt, és kioktató szövegbe kezdett. Elnézést kértem, hivatkoztam arra, hogy korán van még nekem, és arra is, hogy bíztam benne, hogy fiatalos kinézetem miatt ezt észreveszi. „Mikor kell mondani? Mér most mondod?” „És ha kinyomtatom a jegyet?”. Harmadszorra kértem elnézést,  mire mondta, hogy egy százas lesz. Ekkor már süteménnyel csak félig tömött száján még mindig kioktató szöveget mondott, amivel már nem foglalkoztam.

Az ablak alatt lévő nyíláson beadtam neki az útközbe kiszámolt 100 forintot apróban, három darab 20-ast, három 10-est és két 5-öst. Az ablak alatt bedugott pénzt a többi közé húzta, majd kiszámolt belőle 75 forintot, és jelezte, hogy ez kevés. „Ez csak 85”, mondta, majd: „Ja nem, csak 75”. Egyre jobb, mondtam magamban, majd a vitát elkerülendő adtam neki még egy ötvenest. Vissza természetesen egy 10-essel kevesebbet adott, így 35 forinttal sikerült lehúznia, amiért csak azért nem reklamáltam, mert így is elvett az időmből rengeteget, és perceken belül indult a buszom.

Ha lett volna időm, valószínű a helyszínen panaszt tettem volna a lenyúlás és az asztalon lévő kupi miatt, és bár a táplálkozása nem zavart, teli szájjal szerintem ügyféllel nem beszélünk, főleg nem ilyen hangnemben.

Ugyan ezen az állomáson van egy bérletpénztáros hölgy, aki minden bérletvásárlásomkor különbözű címletekkel próbál megrövidíteni. Az elején apróban kezdte, az elmúlt hónapban már egy 500-ast felejtett el visszaadni. Mindig jelzem neki, hogy kevés a pénz, mindig elnézést kér, és szó nélkül visszaadja.

 

Várom visszajelzésüket!