BKV-figyelő

Kedves BKV ZRt. és igen tisztelt BKV Figyelő blog!

(Bízom benne, hogy az egymásnak történő bemutatásuktól eltekinthetek...)

"Hálás köszönettel" "tartozom" az igenis nem tisztelt BKV-nak (vagy inkább képzeljék azt, hogy minden szó "-ek közt van).

Már a tavalyi  Bp-Bamaokó rali  kapcsán  erősen  gondolkodóba estünk kollegáimmal, hogy nekünk is indulni kéne, de kisebbik baj lett volna a pénz összedobása, ugyanakkor autószerelési ismeretekkel viszont semmiképpen nem rendelkezünk. Ráadásul én még asztmás is vagyok (nem csak pollen, sőt főleg az nem az allergiám), így mindenképpen búcsút intettünk a versenynek.

De ma (I.08)! Helyesebben: MA! Az élmény megadatott. Ebben nagy segítséget nyújtott a BPO-478 villamospótló, amely 18:22-kor érkezett az Etele-tér felé vezető oldalon a Tétényi úti megállóhoz. Az Ikarus sofőrje, mint rutinos versenyző, csak úgy "szállt" be a megállóba. Sőt, mire megállt még csak a csukló utáni első ( gy.k.: összességében a 3.) csúszott át a megállót jelző táblánál. De én nem voltam rest, és a jeges, le nem takarított járdán csak úgy siklottam az ajtó irányába (ugyanis a végállomást kitűzve célként az utolsó ajtó várható helyén várakoztam). Drága gépjárművezetőbácsi persze türelmetlen volt, még legalább egy ajtóhossznyira csúszkáltam a jégen, amikor bosszúsan csöngetni kezdett.

Mily hála, hogy volt kedves megvárni. Hiszen már a következő megálló alatti úton meggyőződhettem róla, hogy minden bizonnyal Ő lesz az egyik Bamakó-s söfőr, és megállónként 90 Ft-ért ez valóban örök élményt fog jelenteni számomra, hogy ha nem is az igazin, de az edzésen mehettem vele...

Amikor végre becsapódtunk a végállomásra, az összes utassal egy emberként menekültünk a száguldó bajnok buszáról. Hatalmas élmény volt, tényleg! Kösz BKV.!

Üdv.:
Armando Bertolucci

Tisztelt BKV ZRt,

a mai napon (2007.11.04.) délután, 14:15 körül megdöbbentő eseménynek voltam tanúja és sajnos szereplője is.

A Deák téren, a 2-es metró mozgólépcsőjénél dolgozó két női ellenőr horgára akadt két angol turista. Bűnük az volt (mint az a későbbi "társalgás" során kiderült), hogy csak két jegyet váltottak, amikor az M3-as és az M2-es használatával próbáltak eljutni úticéljukhoz.

Amire figyelmes lettem: a korábban igen szorgalmasan, azaz embereket a mozgólépcsőről visszahúzó kolléganőjük (körülbelül 160 centi, középhosszú szőke hajú, szemüveges, foghíjas; az azonosítószámát nem figyeltem meg, talán nem is volt látható) emelt hangon beszél a két turistával. Egy lépéssel közelebb húzódva már azt is hallottam, amit azok mondtak: hogy a jegyek vásárlásakor megkérdezték az árust, hogy mire van szükségük, és szabálytisztelő emberekként meg is vásárolták a kapott információk szerint megfelelő mennyiségű (4db) jegyet, majd abban a boldog (naiv) hitben kezdték meg utazásukat, hogy az a négy jegy elég is lesz az oda-vissza útra. Mivel kolléganőjük csak az oszlopra kifüggesztett Utazási feltételekre mutogatott nekik bőszen, gondoltam, hátha a nyelvi nehézségek leküzdésével megoldható lenne ez a kis vita. (Nem csak a turisták lehetnek naivak.)

Már amikor megkérdeztem, hogy segíthetek-e, modortalan elutasításban részesültem (nem emlékszem a rám zúdított durvaságok mindegyikére, de néhány kifejezés megragadt): "Mit akar itt maga, menjen a dolgára", és "Menjen innen, nem kell az okoskodása", illetve egypár apróbb káromkodás. Valamivel udvariasabb válaszra számítottam, ám sebaj, a két turista örömmel fogadott. Nekem is elmesélték pár szóban kalandjukat, illetve hogy ők jóhiszeműen vették volna igénybe a 2-es metrót is, és a helyzet megoldásaként nagyon szívesen felmennek a jegykezelő gépekhez, hogy érvényesítsék a maradék két jegyüket. (Hogy ezt miért nem tehették meg: az ellenőrnő kezében volt mind a négy jegy, a két kezelt és a két kezeletlen is.)